Időutazók

Publikálás dátuma
2018.12.31. 14:00
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Melyek voltak a legfontosabb produkciók, mit néztünk, hallgattunk, olvastunk 2018-ban? Szakmai és személyes élmények az összegzésben. Ezúttal tizennyolc év alattiaktól.

Melyik számot hallgattad meg a legtöbbször a spotify szerint?

Palugyai Sára (13) „Imádok színházba járni, játszani, legtöbbet a barátaimmal vagyok, és élem az életem, mint minden tinédzser.” - Krúbi - Nehézlábérzés dala vagy Ed Sheeran – Photograph. Juhász Gréta (14) A kidsnews.hu újságírója - Nem használok spotify-ot, inkább YouTube-on szoktam zenét hallgatni, mert úgy én választhatom ki, hogy az adott előadótól mit hallgatok meg és nem kell előfizetni. Amit az évben a legtöbbet hallgattam, az a Queen-től az: I want it all. Bazsányi Simon (17) Gimis vagyok a budapesti Radnóti Gimnáziumban tanulok 8-os korom óta. Leginkább a színház, a film, a fotográfia és az irodalom izzít. - Sajnos nincs spotify-om, de ha lenne, akkor valószínűleg a legnépszerűbb előadó Leonard Cohen lenne, a legtöbbet hallgatott számok pedig a Love My Way a The Psychedelic Furs-től, vagy a Sehol se talállak Parno Graszt feldolgozása. Solymosi Máté (16) A kidsnews.hu újságírója - A Spotify szerint a legtöbbet hallgatott számom Jack White Over and Over and Over-je (az ő albuma a legtöbbet játszottam is), míg leghallgatottabb előadónak a Radiohead-et mondta.  

Olvastál-e olyan könyvet, amit nagyon szívesen ajánlottál/ajánlanál a barátaidnak?

Palugyai Sára - Igen! Sajnos most kevesebb időm van olvasni, de amit nemrég olvastam, és imádom, az Abigél, ami pedig idén az egyik kötelező olvasmányunk volt, a Kutya különös esete az éjszakában. Szintén szuper. Juhász Gréta - Az én egyik örök kedvenc könyvem az Emlékek őre. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Bazsányi Simon A 2018-ban olvasott kötetek közül mindenképp ajánlom mindenki számára a Brooklyn Follies-t Paul Austertől, magyar könyvek közül pedig Mikszáth novellafüzéreit. Solymosi Máté - Az idén általam olvasott könyvek közül a legkiemelkedőbb Totth Benedek Az utolsó utáni háború című regénye volt. Elképesztően lehengerlő cselekmény, élesen megteremtett világ és húsbavágó brutalitás minden második fejezetben. Kemény könyv. 

Ki az a művész, aki a legnagyobb meglepetést okozta neked?

Érezted-e azt idén színházban/moziban/koncerten, hogy legszívesebben kijönnél a vége előtt?

  Palugyai Sára - Krúbi. Egyértelműen Krúbi. nemrég találtam rá a zenéire és imádom. A dalaiban nagyon jó rappek vannak, és a szövegek nagyon értelmesek, elgondolkodtatóak, élvezetesek. Nem gondoltam, hogy mostanában lesz egy ilyen szó kimondó énekes, mint ő. Örülök, hogy a szövegeiben, ilyen jó dolgokat fejt ki. Juhász Gréta - Leiner Laura az Ég veled második kötetével, a Maradj velem-el. Nagyon meglepő és fordulatos!  Bazsányi Simon Nehéz kiválasztani egyetlen művészt, aki igazán meglepett, akinek eddig mindig sikerült ebben az évben - és majdnem mindig jó értelemben - az Lars von Trier volt, akinek az életművét az elmúlt hónapokban néztem végig. Solymosi Máté - Talán az Idles nevű bandát mondanám itt, egy olyan műfajban dolgoznak amiről sosem hittem volna, hogy tetszeni fog, és valahogy mégis az évből a második legkedvesebb albumomat jelentették meg. 
Palugyai Sára - Nem igazán. Én úgy vagyok vele, hogy szeretem a rossz előadásokat is megtapasztalni, hogy utána el tudjam dönteni, miért nem tetszett, mi volt benne rossz, mi volt jó. Szóval ez alapján nem volt most ilyen. Juhász Gréta - A túl szexi lány című film enyhén szólva nem igazán lopta be magát a szívembe. Bazsányi Simon Moziból talán még soha nem mentem ki, ennek talán három összetevője lehet. Elég jól megválogatom, hogy mire ülök be, és kizárólag artmozikba járok, ezeknek a vetítőtermeiből nem sétálok ki szívesen, pláne nem hideg időben. A harmadik komponens pedig az alkotók jelenlétének a hiánya, moziban nem érzem sértőnek, ha nem figyelek oda, esetleg elszunyókálok. Ha egy színházi előadás igazán rossz, akkor arról el szoktam jönni. Általában olyan helyekre járok, ahol az ország legjobb színészei játszanak, ezért különösen rossz élmény őket szegényes, vagy idétlen alapanyagból készített unalmas rendezésekben látni őket. Konkrét példa a Katonában bemutatott Cirkó. Talán a legnagyobb csalódás az idén, amit az ismerősök előzetes dícsérete még nagyobbá tett. Otthagytam még a József Attila színházban bemutatott Ember tragédiája feldolgozást, de hát az egy vicc. Könyveket régebben tettem le sokszor, mostanában ha elkezdek valamit, azt végig is olvasom. Solymosi Máté - Azt hiszem nem. 

Ha egyetlen alkotást (filmet, színházat, zenét, könyvet, képet) kellene kiválasztanod, mi volt az év élménye?

Palugyai Sára - Hú nagyon sok volt, de talán, ami legutóbb megfogott az a Bohém rapszódia film. Az is sokat segített az élményben, hogy a legjobb barátaimmal mentem. A film megható volt, lehetett rajta sírdogálni, és nevetni is olykor-olykor egy-egy poénnál. Azóta hallgatom a Queent, és imádom. Juhász Gréta - A TEDx Danubia színpadán állni! :D De a legnagyobb filmélmény a Bohemian Rhapsody volt! Bazsányi Simon A legemlékezetesebb alkotás egyértelműen Nádas Péter: Párhuzamos történetek-je. Solymosi Máté - Hogyha egyetlen egyet, akkor a Twenty One Pilots Trench című albumát emelném ki. Ez a lemez meghatározta a tavaszomat (itt még az interneten keresztül történő különféle előzetes infókkal), a nyaramat (megjelent róla az első két szám) majd végül a tanévem első felét is, amikor végül kijött októberben. Elképesztő minősége és szépsége kihozta belőlem a gyermeki lelkesedést és segített valahova tartozni és örülni, hogy továbbadhatom az általa nyújtott élményt másoknak is. Az album jelenlegi terve meghatározni a jövő évemet is, ugyanis februárban Bécsben, majd nyáron a szigeten is lesz lehetőségem látni a bandát. Ez az album nem csak egy lemez; a jelenem kulcsa, azt hiszem.
Témák
év végi

Közös nyelv – közös művészet?

Publikálás dátuma
2018.12.31. 13:00

Fotó: Tóth Gergő
Az Észt Köztársaság megalakulásának századik évfordulója alkalmából rendezett tárlat az északi ország és hazánk művészeti és gondolkodásbeli kapcsolódási pontjait térképezi fel a Ludwig Múzeumban.
Mi köt össze két látszólag nagyon is különböző népet? A származás, a közös nyelv, az azonos kontinens, esetleg a művészet, vagy a gondolkodásmód? – e kérdésekre keresi a választ a Nyelvrokonok című Észt-magyar kortárs művészeti kiállítás a Ludwig Múzeumban, amely különböző művészeti stílusokat és kifejezésmódokat rendkívül merész, figyelemfelkeltő módon állít egymás mellé. Bár sokan ma is megkérdőjelezik – gyakran országunk miniszterei is – hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvektől eredne, (s hogy bármi közünk is lenne olyan népekhez, mint az észt) tudományos kutatások igazolják e rokonsági kapcsolatot. A kiállítás jelentőségét azonban nem csupán a közös nyelvi leszármazás adja, aktuálissá különösen az teszi, hogy idén ünnepli megalakulásának centenáriumát az Észt Köztársaság. A tárlat ebből az alkalomból az észt és magyar művészet párhuzamait számos megközelítésben, eltérő gondolkodású és alkotásmódú művészek munkáin keresztül láttatja, rendkívül friss, időn és téren átívelő megvilágításban. Az Észtország kezdete és Észtország vége című alkotásokat látva a látogató nem csupán a kiállítás sokszínű terébe lép be, de egy nyelvileg és területileg is meghatározott, mégis nagyon széthúzó képet kap a tárlat központi szereplőiről. Kaido Ole munkáinak helyenként ironikus hangvétele, másutt mitologikus vonatkozásai a nézőt nem csupán az észtek, de saját gyökerei, történelme és mindennapjai kapcsán is gondolkodóba ejtik. E gondolati ívnek rendkívül frappáns folytatásául szolgál Tanja Muravskaja A mieink című fotóprojektje, amelynek keretében tíz, észtországi NATO-bázison állomásozó férfi katonát, és az észt védelmi alakulatból tíz fiatal lányt láthatunk. A nemzeti öntudat kérdése különös mélységekig hatolva jelenik meg az emberi arcvonásokat közelről bemutató egyenruhások arcán. Mindezzel pedig remek párhuzamot képez a Technica Schweiz (László Gergely és Rákosi Péter) a Nagykátai kistérség hagyományőrző tüzércsapatáról készült Ingázó tüzérek című fotósorozata. A kiállítás a történelmi múlt és a jelen égető problémáit különböző perspektívákból mutatja be: gyakran kifordítva, ironikus, gúnyos színben látjuk mindennapi párbeszédeinket, a fogyasztói társadalom és az online világ hálójában gúzsba kötve szorongatott életünket. Marko Mäetamm művei a néhány szóba besűrített “komoly” SMS üzenetek, hangsúlyos üzleti márkák, valamint a globális világban percről percre történő katasztrófák és szerencsétlenségek között lavíroznak. Marge Monko a konzumerizmust és a nők szerepét tematizáló alkotásai, vagy a Johnson and Johnson művészcsoport hazai bulvárlapok főcímeit hordozó kitűzőiből összeálló Minden nap szükséged van rá című installációja egyaránt találóan illeszkednek a tárlat gondolati síkjába. Mindegyik alkotás önmagában is nagyon helytálló gondolatokat fogalmaz meg, s bármelyik előtt érdemes lehet elidőzni: Farkas Dénes fiókos szekrényből álló archívuma interakcióra sarkall, a művész saját fotóiba a fiókok kihúzásával nyerhetünk privát bepillantást. A nemrég elhunyt Birkás Ákos kétezres években készült sajtófotókon alapuló figuratív festményeit is érdemes közelebbről szemlélni, ugyanis azokon szöveges kommentárokat, filozófiai és kritikai szövegek részleteit rejtette el az alkotó. A képek az identitás és a határok áthágásának napjainkban egyre gyakrabban felmerülő kérdéseit szögezik a nézőnek. Ehhez a problémakörhöz kapcsolódnak Németh Ilona munkái is: a Statement című videóban határon túli magyar művészekkel beszélget a magyarságról, valamint az ország politikai, kulturális helyzetének alakulásáról. A dunaszerdahelyi születésű nő emellett saját családja, és a XX. századi szlovákiai magyarok történetét is feltárja; a három különféle múlttal és jelentésréteggel rendelkező étkezőasztal emlékeket és személyes pillanatokat is magában hordoz. A Nyelvrokonok az év egyik legsokoldalúbb kiállítása, nem csupán nyelvében, hanem gondolataiban, múltjában, a nemzeti és az egyéni identitáshoz való viszonyában is rokonságot tükröz az észtek és a magyarok között. S meglehet, hogy ezek a hasonlóságok nem kizárólag e két népet, vagy az európai nemzeteket fűzik össze, sokkal inkább tekinthetők globális, alapvető emberi mozgatórugóknak, amelyekről újra és újra érdemes beszélni. Akár a művészet határain túl is.
Szerző
Frissítve: 2018.12.31. 13:01

Hidegből a meleg szobába - A kabarétól a stand-up comedy-ig

Publikálás dátuma
2018.12.29. 12:12
KEZDETEK - A budapesti kabaré kezdetei a legendás Nagy Endrével
Szilveszter környékén gyakran a régi kabaréfelvételekre kapcsolunk a tévében vagy a rádióban, de a színpadon mára már leginkább a stand-up comedy hódít.
Hazánkban alig van olyan aktuális, humoros műsor, mint a nemzetközi tévés kultúrában megtalálható talks show-k. Az egyetlen többszereplős a humorra épülő műsorok leginkább a régi kabaréfelvételek, vagy a Sas-kabaré. Annak, hogy a kabaré mára nem olyan népszerű műfaj, mint régen volt, az az oka, hogy a háború előtti hagyományokból élt, nem tudott megújulni. A stand-up azonban teljesen új műfaj betörését jelentette – mesélte lapunknak Litkai Gergely humorista, forgatókönyvíró, a Dumaszínház társulatának tagja. A stand-up comedy, mint műfaj hazai elindulásakor óriási űrbe érkezett; az emberek szerettek ilyet nézni, de nem volt olyan műsor, amit tudtak volna. Ennek sikere abból is látszik, hogy a Dumaszínház minden idők legsikeresebb nézőszámait produkálja, háromszázezer fölött nézik évente színházban – részletezte az előadó, hozzátéve, a DEKK projektet a Dumaszínház viszont a kabaré műfajának megújítására hozta létre, hogy formanyelvileg olyan színházi műsorokat hozzanak létre, amelyek elmaradtak az elmúlt négy-öt évtizedben. A stand-up esetében egy ember áll a színpadon; gyakran improvizatív, amerikai eredetű műfaj. A kabaré azonban Európában született, és a színházi műfajok közé tartozik. Általában van egy konferanszié, aki összeköti a rövid, humoros jeleneteket, zeneszámokat. A kabaré régen magába foglalta a revüt is, az esztrádműsort, a varietét – hangsúlyozta Litkai Gergely. Az előadó elmondta, mivel a kabaré előbb jelent meg színpadi műfajként, így a képiség egyfajta adottság. A rádiókabaré később jött, mint új műfaj, a technológia megjelenésével, s elsősorban – a többi rádiós műfajhoz hasonlóan – a fantáziára épít. - A témaválasztás független a műfajtól, a humor tárgya lehet minden: számos kabaréműsor a politikára, és a napi történésekre reflektált. A stand-up inkább általános emberi témák irányába tolódott el, de ugyanúgy jelen van a politikai humor vagy a hétköznapi viszonyokra fókuszáló mókázás is – fűzte hozzá. A közönség generációs eloszlása kapcsán a humorista úgy véli, a rádiókabarét leginkább az idősebb generációk hallgathatják. A stand-up comedy pedig tizennyolc-húszéves kortól felfelé népszerű igazán. „A húsz év alattiak az egész világon a digitális eszközökkel körülvéve nőnek fel, számukra nem biztos, hogy érdekes, ha egy ember áll a színpadon és beszél valamiről. Nekünk inkább az volt a feladatunk, hogy az idősebb generációkat meghódítsuk a műfajnak, eleve nagyon sok fiatal volt, akik együtt idősödnek velünk, és utánuk érkeztek az idősebb nézők” – tette hozzá. Ugyanakkor elmondta, a kabaré mindig az adott kornak szól. - Egy mai fiatalnak a Family Guy sokkal többet mond, mint például Nagy Endre neve; sok kabaré klasszikus számukra egyáltalán nem olyan átélhető, mint mondjuk egy mai humoros rajzfilm vagy televíziós sitcom – hangsúlyozta. - Ez szerintem jobban igaz, mint a kötelező olvasmányokra: az Egri csillagok még mindig ugyanolyan szórakoztató, de egy harmincas évekbeli kabarészám nem biztos, hogy ugyanúgy működőképes. Aki viszont szerintem minden koron átívelően mókás és nem kell senkinek bemutatni, az Rejtő Jenő vagy Karinthy Frigyes. Nem csupán az év végéhez közeledve, egész évben érdemes viszont egy-egy előadást megnézni, meghallgatni, vagy akár az említett szerzők műveit olvasni – kinek kedve szerint. Hiszen a humor és a nevetés pótolhatatlan erőforrás lehet, akár a mindennapi életet, akár a művészeteket tekintjük. Litkai Gergely is kiemelte, a művészeti ágak között nagyon fontos stíluselem a humor, és attól jobban hat a dráma is, ha előtte nevetünk egy kicsit. „Sokkal jobban érezzük magunkat egy meleg szobában, ha előtte a hidegben járkáltunk.” 

Nem maradunk Sas-kabaré nélkül

Sas József az utóbbi időben nem vállalt fellépést, de a rajongóknak a szilveszteri Sas kabaré miatt nem kell aggódniuk, a művész hagyományos műsora ugyanis nem marad ki az ATV adásából. "Írtam egy új számot az elejére, s tizenegy régi műsor legjavából összerakom a szilveszteri kabarét, sőt a végére egy meglepetést is tartogatok" – mondta Sas József az egyik bulvárlapnak. 

Szerző