Mit hoz a cafetéria nélküli világ 2019-ben?

Publikálás dátuma
2019.01.01. 16:37
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Idén is számos újdonsággal kell megbarátkoznunk, de nagy, átfogó reformmal ne számoljunk.
Az év utolsó előtti napján a szociális partnerek megegyeztek a 2019. évi minimálbér és a garantált bérminimum összegében. Ezek ebben az évben havi bruttó 149 ezer, illetve a legalább középiskolát végzettséget igénylő munkakörökben 195 ezer forint lesz.
Életbe lépett a Munka törvénykönyve heves szakszervezeti tiltakozást kiváltó módosítása, amely a munkaidőkeret elszámolását egyről három évre emelte, emellett az elrendelhető túlóra évi 250 óra helyett 400-ra nőhet, amennyiben a dolgozó beleegyezik.
Januártól jelentősen átalakul a béren kívüli juttatások rendszere, a kormány arra hivatkozott, hogy az eddig kapott juttatások összege a bérek részét képezik majd, azonban erre kevés az esély. Bár lesznek cégek, amelyek felvállalják a magasabb terheket, ezt viszont feltehetően az idei béremelések terhére teszik majd. Ugyan a fizetésekkel azonos mértékű adó vonatkozik az önkéntes pénztári tagsághoz adható munkáltatói hozzájárulásokra is, de még így is a legkedvezőbb juttatások között maradhatnak. Az alkalmazottak ugyanis adójóváírást vehetnek igénybe. A vállalati teher 21 százalékra csökken és bár a pénztári tagsággal rendelkező alkalmazott 33,5 százalékos adóterhe mérsékli a juttatást, az érintett alkalmazottak az adójóváírásnak köszönhetően összességében 10 százalékkal jobban járnak. Erzsébet-utalványt 2019-ben már nem lehet juttatni, viszont a meglévők 2019. december 31-ig felhasználhatóak. Adómentes marad az óvodai és a bölcsődei ellátás térítési díja és kisebb módosításokkal a sport és kulturális rendezvények belépője, illetve kedvezményesen adózik klasszikus béren kívüli juttatásként a SZÉP-kártya (szállodai és éttermi célokra). A nyugdíjak idén 2,7 százalékkal emelkednek. Az átlagnyugdíj egyébként 2018-ban 130 500 forint volt, így itt az emelés mértéke 3 524 forintos lesz, vagyis ilyen címen 134 ezer forintot fizet ki a Magyar Államkincstár. A 2008 óta (!) változatlan 28 500 forintos minimálnyugdíj ugyanakkor továbbra is ennyi marad. Egyébként tavaly mindössze 69-en részesültek ekkora összegben, ám a mértéke mégis fontos, mert számos egyéb juttatás ehhez az összeghez kötődik.  Voltak olyan találgatások, hogy 2019-ben megszűnik a nők lehetősége, hogy legalább 40 éves munkaviszony után kedvezményesen nyugdíjba mehessenek, ugyanis idén az öregségi nyugdíj korhatára már 64 esztendőre emelkedett, így normál esetben egyre hosszabb lesz a járadék megszerzéséhez szükséges idő. Mivel nem lett szigorúbb a 40 éves szolgálati viszony utáni nyugdíjba vonulás, így egyre több felsőfokú végzettségű veheti 2019-től igénybe a kedvezményes nyugdíj-korhatárt - erre a Nyugdíjguru.hu hívta fel a figyelmet.    A 40 éves szolgálati viszony után nyugdíjba menő nőknél létezik egy éves keretösszeg (a mindenkori minimálbér 18-szorosa), amelyért a járadékuk mellett munkát vállalhatnak, ám januártól ez a korlát megszűnik, amennyiben a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyban dolgoznak tovább.
Ebben az évben azok mehetnek öregségi nyugdíjba, akik 1954-ben vagy ezt megelőzően születtek. Csak annak a feltételnek kell megfelelniük, hogy a résznyugdíjukhoz legalább 15, a teljes nyugdíjhoz pedig 20 év szolgálati idejük meglegyen. Jelentős változás, hogy a saját jogú nyugdíjasnak nem kell a jövedelme után természetbeni egészségbiztosítási járulékot (4 százalék) és nyugdíjjárulékot (10 százalék) fizetnie, csak személyi jövedelemadót (15 százalék). Ugyanakkor megszűnik a nyugdíj melletti munkavégzés utáni eddigi évenkénti nyugdíjemelés. Sokan azt várták, hogy az egyre égetőbb munkaerőhiány miatt megszűnik az a korlátozás, hogy a közszférában közalkalmazotti vagy közszolgálati jogviszonyban dolgozni kívánó nyugdíjasokat – ehhez előzetes kormányzati jóváhagyás szükséges –, foglalkoztatásuk időtartamára nem illeti meg a nyugdíjuk. Azonban itt nem történt változás. Vagyis azokat, akiket az elmúlt év végén elküldtek a minisztériumi (intézményi) karcsúsítás címén nyugdíjba, ha igény van rá, akkor csak ilyen korlátok között foglalkoztathatják tovább. 

Drágulást hozó, illetve csökkentő tételek

Január 1-től általánosan 20 százalékkal emelkedik a népegészségügyi termékadó (neta) az egészségi kockázatot jelentő ételek és italok esetében, emellett az adóköteles italok körébe tartoznak újévtől a gyümölcspárlat, a pálinka és a gyógynövényes italok is - közölte a Pénzügyminisztérium. A dohánytermékek jövedékiadó-emelkedése miatt az év elejétől és júliustól is jelentősen, időpontonként 30-40 forinttal nőhet egy-egy doboz szívnivaló ára.
Az agrártárca az ESL (hosszabban eltartható) és az UHT (ultrapasztőrözött) tejek árcsökkenésére hívja fel a figyelmet, miután ezek forgalmi adója 18 százalékról 5 százalékra mérséklődött. Az áruházláncok az áfa-csökkentést teljes mértékben átadják a vásárlóknak.

Szerző

A válság óta nem zárt olyan rosszul a londoni tőzsde, mint 2018-ban

Publikálás dátuma
2018.12.31. 16:26
Illusztráció - a képen az látható, amint a font dollárhoz mért árfolyama meglódul leelé Theresa May egy december 10-i bejelentés
Fotó: Daniel SORABJI / AFP
Nagyjából 86 billió forintnyival csökkent az FTSE 100-as index brit vállalatainak értéke. A Brexit hatása súlyosabb lehet, mint amilyen a gazdasági válság volt.
Az irányadó FTSE 100-as index az újév előtti utolsó, rövidített kereskedési napot 5,84 pontos, 0,09 százalékos gyengüléssel 6728,13 ponton fejezte be. Ez 959 pontos, 12,4 százalékos veszteség a tavalyi utolsó záróértékhez képest. Az idei esés azt jelenti, hogy
az FTSE 100-as indexet alkotó vállalatok összesített piaci tőkeértéke hozzávetőleg 242 milliárd fonttal (86 ezer milliárd forinttal) csökkent.

Az LSE irányadó árfolyammutatója legutóbb három éve, 2015-ben zárt éves mínuszban, de az akkori veszteség nem érte el az 5 százalékot. A FTSE 100-as a tavalyi évet 7,6 százalékos tizenkét havi erősödéssel zárta. 
Az indexben szereplő cégek részvényeinek összértéke 2017-ben 141 milliárd fonttal nőtt, vagyis az idei éves tőkeérték-veszteség azt jelenti, hogy az FTSE 100-as vállalatok együttes tőzsdei kapitalizációja több mint 100 milliárd fonttal alacsonyabb a 2017 elején mért szintnél.

A Brexit körüli bizonytalanság a fő probléma

A londoni értéktőzsde 2018-as teljesítményét a világgazdasági és a világkereskedelmi kockázatok mellett a legnagyobb súllyal a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) folyamatát övező bizonytalanságok terhelték.
A vállalati szektor legnagyobb aggálya az a lehetőség, hogy az Egyesült Királyság a Brexit feltételeiről szóló megállapodás nélkül távozik az Európai Unióból, tekintettel arra, hogy az EU-val novemberben elért 585 oldalas egyezmény elfogadásához egyelőre nincs meg a többség a londoni alsóházban. A megállapodásról a képviselőknek eredetileg december 11-én kellett volna szavazniuk, de Theresa May miniszterelnök a voksolást január harmadik hetére halasztotta, elismerve, hogy az alsóház a decemberi időpontban jelentős többséggel elvetette volna a Brexit-egyezményt. Továbbra sem egyértelmű, hogy a januárra halasztott szavazásig a brit kormány mivel tudja megnyerni az alsóházi többséget a megállapodás támogatásának.
A piac borúlátását alátámasztja a Bank of England minap összeállított 12 oldalas évzáró helyzetértékelése. A brit jegybank elemzése szerint a Brexit körüli bizonytalanságok jelentősen erősödtek az idei év utolsó hónapjaiban, és ennek terhei már a piacokon is látszanak: a banki finanszírozási költségek, valamint a pénzügyi szektoron kívüli, magas hozamú - vagyis kockázatosabb - kategóriába sorolt vállalati kötvények felárai meredeken, a többi fejlett gazdaságban tapasztalható ütemnél gyorsabban emelkedtek, a brit piacra összpontosító vállalatok részvényei érdemben gyengültek, a font is tovább gyengült és árfolyamkilengési hajlama is jelentősen erősödött.

Rosszabb lehet, mint a 2008-as válság

Az üzleti szektorban végrehajtott beruházások értéke a legutóbbi három negyedév mindegyikében csökkent, az elmúlt tizenkét hónapban csaknem 2 százalékkal esett vissza, miközben a hét vezető ipari hatalom (G7) többi gazdaságában átlagosan 3,5 százalékkal nőtt ugyanebben az időszakban - állt a Bank of England összegzésében.
A jegybank nem először hívta fel a figyelmet a Brexit-folyamatból eredő növekedési kockázatokra. Nemrégiben bemutatott, számos forgatókönyvet vizsgáló 87 oldalas tanulmányában közölte: a teljesen szabályozatlan Brexitre kidolgozott legrosszabb stresszhelyzeti szimulációs modellek arra vallanak, hogy a brit hazai össztermék (GDP) e forgatókönyv-változat esetén 8 százalékkal zuhanna a 2019 első negyedévére várható szinthez képest. Ez összeomlásszerű recesszió lenne, sokkal súlyosabb, mint amelyet a brit gazdaság a tíz évvel ezelőtti pénzügyi válság alatt átélt: a brit hazai össztermék értéke a válság előtti utolsó csúcspont és az akkori ciklus mélypontja között összesen 6,25 százalékkal zuhant.
Frissítve: 2018.12.31. 17:39

Eljátszotta az ország jövőjét az Orbán-rezsim

Publikálás dátuma
2018.12.31. 10:00

Fotó: Molnár Ádám
Teljesen felkészületlen Magyarország a világban gyors ütemben zajló gazdasági és társadalmi kihívásokra – állította Inotai András közgazdász, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója.
Kezdjük egy napi aktualitással. Kinek az érdeke a „rabszolgatörvény”, vagyis a túlmunka-keret 400 órára bővítése? 
A multiknak biztosan nem, mert nekik nem érdekük, hogy úgy foglalkoztassanak embereket, hogy „lerabolják” a dolgozók egészségét, és ne tudjanak versenyképes munkát végezni. Ha ezt tennék, saját termelésük biztonságát és minőségét veszélyeztetnék. Szerintem ez a törvény a Fidesz-maffia munkaerő gondjait lenne hivatott megoldani. Miközben durván ellene megy a kormány álságos „családbarát” politikájának.    A magyar külgazdasági és külügyminiszter szerint a nagy német cégek kérték a kormánytól ezt a lépést. Így diktálhatnak külföldi vállalatok a magyar kormánynak?  Ezt tőlük kellene megkérdezni, de az igen furcsa, ahogyan a BMW letette a névjegyét Debrecenben. Az még érthető, hogy a kormány görcsösen igyekszik valami sikert felmutatni, és 2018-ban bejelenti, hogy a müncheni autógyár 2023-tól a hajdúsági megyeszékhelyen gyártja egyes modelljeit. Az már érthetetlen, hogy a BMW miért adta a nevét ehhez úgy, hogy egyetlen, a kivitelezés megkezdéséhez szükséges dokumentum sincs előkészítve, nemhogy aláírva. Az pedig további kérdéseket vet fel, hogy milyen alapon ígérte meg a magyar kormány, hogy a gyár indulásától három évig a magyar adófizetők fogják állni a munkabér-költségeket.    Milyen kockázattal jár a nemzetgazdaságra az autóipar túlsúlya?
Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy örülök, ha nemzetközileg versenyképes termelő és szolgáltató vállalatok Magyarországot választják telephelynek. De ez az elmúlt évtizedben elmaradt, szinte kizárólag az autóipar fejlődött. Márpedig az egyre inkább egyoldalú termelési-értékesítési függés növeli egy nyitott gazdaság sebezhetőségét, főleg akkor, amikor a világ autóipari kilátásai nem túl rózsásak. Az előjelzettnél erőteljesebb növekedéslassulásra, esetleg recesszióra lehet számítani elsősorban Európában és azon belül legfontosabb gazdasági partnerünknél, Németországban. Ráadásul a világ egyik legnagyobb piacán, Kínában is visszaesett az új autók eladása.  Mi fékezi az autóipar száguldását? A közismert dízelbotrány mellett az egyre világosabban kirajzolódó világgazdasági recesszió. Márpedig az ilyen folyamatoknak az első számú vesztesei általában a tartós fogyasztási cikkek, mint amilyen az autó. Ám a szektor ráadásul technológiai forradalmat is átél. A hagyományos robbanómotorok mellett már nem csak az elektromos gépkocsik, de egyéb alternatív meghajtású, valamint a vezető nélküli járművek is betörtek a piacra. Ma még nem lehet megjósolni, hogy Donald Trump amerikai elnök többszörösen meghirdetett vámháborúja hogyan érinti az európai, főleg a német autógyárakat. Ez akkor is nagy kockázat, ha Washington egyelőre nem váltotta be fenyegetését a 40-60 százalékos autóvámokkal kapcsolatban. Van még egy hosszabb távra kiható jelenség: különösen a fejlett országokban egyre több fiatal dönt úgy, hogy nem vásárol saját autót. Ha szüksége van gépkocsira, bérel. Ez sem élénkíti az eladásokat. Jelenleg a feldolgozóipar legalább 40 százaléka közvetlenül vagy közvetve az autóiparhoz kötődik. Az exporttöbbletben is meghatározó a szektor szerepe. A többlet másik oldala, hogy a multik a profit egészét vagy nagy részét kiviszik az országból.  Mit kellett volna másként tenni? Ezer szállal kötődünk a nemzetközi munkamegosztásba, vagyis a globális értékláncokba, de jó lett volna más területeken is fejleszteni, működő tőkét bevonni, mert egy kiegyensúlyozottabb gazdasági szerkezet jóval kevéssé lenne sebezhető válság, vagy akár csak egy enyhe recesszió esetén. De már azzal is sokat tehetett volna a kormány az ország stabilitásáért, ha a multiknak nyújtott több tízmilliárdos támogatás legalább egy részét az innovációra képes magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv) támogatására fordította volna. Nem is beszélve az uniós forrásokról. Sajnos a magyar „vállalkozói” rétegnek, mindenekelőtt a kormányközeli úgynevezett nagyvállalkozóknak semmi köze a nemzetközi versenyképességhez. Márpedig ez nagyon jól jönne most, amikor vége felé közeledik egy majdnem tíz éves világgazdasági konjunktúra., és Európában, Kínában is erőteljes a lassulás. Az sem túl biztató, hogy ismét egyre növekvő ingatlanbuborék tűnt fel a piacokon. Végül nem tudjuk, mennyire válságálló a nemzetközi pénzügyi szektor, annak ellenére, hogy 2008 után számos stabilizáló eszközt vezettek be – nem utolsósorban az eurózónában.  Egyelőre azonban stabilnak látszik a magyar pénzügyi rendszer. Ez sem ad elég biztonságot? Ez csak a felszín. Valójában részben abból adódik, hogy miközben az infláció már közelít a 4 százalékhoz, az lakosságnál kint lévő hatalmas állampapír-mennyiség nettó évi két százalék kamatot fial. A különbségből adódó forrásokat a kormány szabadon használhatja, például a költségvetési hiány finanszírozására is. Vagyis a lakosság negatív kamattal járul hozzá az adott ”gazdaságpolitika” meghosszabbításához.  A kormány nagyon büszke arra, hogy a harmadik negyedévben már kis híján öt százalékos a GDP növekedés. Ez igazolja a gazdaságpolitikát?  Tíz évre visszatekintve a növekedési ciklus jóval erőteljesebb lehetett volna, hiszen évi átlagban a társadalmi össztermék (GDP) 3-3,5 százalékát tette ki a nettó uniós finanszírozás. Csúcsra járatás idején pedig, mint 2017-2018-ban akár évi öt százalékot is elért. Vagyis, ha semmi nem történik, papíron adott a „kiváló növekedési adat”. Ha azonban folyamatosan többletbevételt termelő, versenyképességet növelő beruházásokra ment volna el a jelenlegi hét éves pénzügyi ciklus 23 milliárd eurójának nagy része, jóval magasabb ütem is elképzelhető lett volna. Nem beszélve a növekedés fenntarthatóságáról, aminek előfeltétele - lett volna - az emberi tőkébe eszközölt beruházás. Ehelyett számolatlanul tűntek el eurómilliárdok, miközben olyan létesítmények valósultak meg, amelyek puszta fenntartása rengeteg közpénzt visz el, és ezt már nem finanszírozza az Európai Unió. A többi új tagállam többnyire sokkal hatékonyabban használta fel az uniós forrásokat, holott egy főre számítva mi kaptuk a legtöbb pénzt.    Hazai pénzek nem mozgatták a növekedést?  A növekedés legfontosabb tényezője a belső fogyasztás. A béremelések mellett nem hagyható figyelmen kívül a külföldön élő magyarok évi nagyjából ezermilliárd forint értékű hazautalását vagy készpénzben való hazahozatalát, a társadalmi össztermék újabb három százalékának megfelelő összeget. Ez a pénz szinte kizárólag folyó fogyasztást finanszírozott. Alig ismert e pénz beruházásokra, egyéni vállalkozások megteremtésére gyakorolt hatása, ellentétben a spanyol, a portugál, vagy akár a lengyel valósággal. Jóval ellentmondásosabb a beruházások szerepe a GDP növekedésében, miután ezek nagyrészt olyan uniós forrásból valósultak meg, amelyek egy részét Brüsszel a mai napig nem utalta át. Akár 1000 milliárd forintra is rúghat a korrupciógyanús ügyek, a pályázati céltól eltérő programok, a sokszor 50-60 százalékos túlszámlázások miatt indított eljárások összege. Ha pedig ez a pénz vagy akárcsak jelentős része nem érkezik meg, a kormány ismételten költségvetési dilemma elé kerül: honnan pótolja a bevételkiesést, illetve hol vágja meg a kiadásokat egy olyan gazdaságban, amelyben súlyosan - és strukturálisan - alulfinanszírozott az egészségügy, és le lett rombolva az oktatási rendszer.      A bevételnövelésben a progresszív személyi adózás megoldás lehetne? Gazdaságilag megmagyarázhatatlan, erkölcsileg vállalhatatlan az egykulcsos személyi jövedelemadó. És ezt akkor vezették be, amikor a globális válság következtében mindenütt törekedtek a kiugró és növekvő társadalmi egyenlőtlenségek tompítására. Nálunk épen a fordítottja történt: felelőtlenül, de valószínűleg tudatosan szakította szét a kormány a magyar társadalmat. Ez érvényes a nyugdíjrendszer igazságtalanságaira is. Miért kap csak 2,7 százalékos emelést a 80 ezer forintból élő nyugdíjas és miért kap egyáltalán emelést a 800 ezerből „tengődő”?    Milyen eséllyel a zárkózhatunk fel a 4.0 ipari forradalom fősodrához?  Szerintem, ha nem lesz alapvető változás, egyre kevesebb az esélyünk. Én Bojár Gáborral értek egyet, aki azt mondta, itt most nem a 4.0 ipari forradalom, hanem az emberiség harmadik forradalmának vagyunk a tanúi. Az első a beszéd, a második az írás volt, ám mindkettőre nemzedékeknek volt idejük felkészülni, átadni-átvenni. A mostani kommunikációs forradalom, és bár már benne élünk, fogalmunk sincs az ezt kísérő és tartós gazdasági, társadalmi, politikai, intézményi, jogi, lelki, magatartásbeli változásokról. Ma nincs egy-két nemzedéknyi idő az elszalasztott lehetőségek pótlására, de egy nagyobb válság nemzeti költségeinek kezelésére sem. Ami eddig történt és jelenleg történik Magyarországon, nem fenntartható, bármilyen szép számokat is produkálunk a felszínen. Egyrészt egyre fájdalmasabban hiányzik a hazai munkaerő-piacról az a félmillió, főleg jól képzett fiatal és egyre több családos középkorú honfitársunk, akiknek csak egy része emigrált 2010 után a magasabb bérek miatt, a többsége a kilátástalan jövő miatt szavazott a lábával. Másrészt még súlyosabb az a tudatrombolás – gyűlölködés, elzárkózás, társadalmi polarizáció, továbbá az alkalmazkodóképesség, szolidaritás és jövőorientáció hiánya -, aminek költségei évtizedes távlatban terhelik a társadalmat. Nem lebecsülve a fizikai környezetpusztítás hatásait, a mentális pusztítás katasztrofális következményeivel hamarább szembesülhet a magyar társadalom.    Hol tévesztettünk utat?  Az uniós csatlakozással történelmi összehasonlításban is páratlan modernizációs lehetőség tárult föl az ország előtt. Ezt a lehetőséget döntően az Orbán-rezsim játszotta el az utóbbi nyolc év alatt. Minden hónappal, amivel ez a rezsim tovább fönnáll, annál nagyobbak lesznek az újjáépítés költségei. Nem lesz idő, pénz, társadalmi erő, erkölcsi tartás ahhoz, hogy egy mellettünk elrohanó világban ne szakadjunk le végleg. És amikor majd összeomlik a NER, egy teljesen kirabolt, kifosztott, erkölcsileg és mentálisan lepusztított társadalom fog szembenézni a XXI. század globális kihívásaival, amelyekre egyáltalán nincs sem felkészítve, sem felkészülve. Csak remélni tudom, hogy Vörösmarty Mihálynak mégsem lesz igaza de ha nem lesz változás, itt szemünk láttára egy nemzet süllyed el.

Névjegy

A 75. életévét nemrég betöltött Inotai András 1967 óta foglalkozik közgazdasági kérdésekkel, elsősorban annak globális összefüggéseivel. Kezdetektől az MTA Világgazdasági Kutató Intézet munkatársa, a ma MTA KRTK Világgazdasági Intézet néven ismert intézményt 1991-től, a közgazdaságtudományok doktora cím elnyerésének évétől kezdve húsz éven át vezette. Leköszönése, 2012 óta professor emeritus az intézetben. A hat nyelven beszélő szakember kutatásai, témái  -  mint a globalizáció gazdasági kihívása, Kína gazdasága, a globális pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság és következményei, az európai integráció helyzete, valamint Kelet-Közép-Európa gazdasági átalakulása - révén több intézet és intézmény nemzetközi tanácsadó testületének, kuratóriumának, illetve szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.

Szerző