János, Fanni és Viktor

A karót nyelt államfő minden mondatával egyet lehetne érteni - ha el tudnánk vonatkoztatni attól, hogy kitől halljuk.
Áder János újévi köszöntőiben Weisz Fanni a legjobb. Jelnyelvi tolmácsként ráirányítja a figyelmünket fogyatékkal élő embertársainkra. A jelnyelv utat nyit a siketek előtt: bevonja őket a társadalomba, az oktatásba, a munkaerőpiacra. Ha van valami, amit a Fidesz hosszú ideje következetesen, ésszel és általános támogatással tesz, az a korábban téves szakmai koncepciók következtében háttérbe szorított jelnyelv használatának  kiterjesztése. Az is tisztességes és szimpatikus döntés, hogy Kósa Ádám személyében a siketeket és nagyothallókat képviselő fiatalembert küldtek az Európai Parlamentbe. Ha egy csöpp eszük van, megkímélik Jánost az évente ismétlődő blamától, és eleve Fannira bízzák, hogy mondjon valami meleget, derűset és előremutatót a magyaroknak. Például a nemzet egységéről, amelynek megtestesítésére Áder képtelen. Nem arról van szó, hogy mindig hallgasson a Sándor palota előtt "Ne írd alá, János!"-t skandáló tömegre, de legalább megpróbálhatná érzékeltetni, hogy van véleménye arról, amit párttársai tesznek Magyarországgal. A karót nyelt államfő minden mondatával egyet lehetne érteni - ha el tudnánk vonatkoztatni attól, hogy kitől halljuk. Az ünnepekből gúnyt űző cinizmusnak tűnik, ha ő beszél arról, hogy "mondjunk nemet az elaljasult közbeszédre, az embertársainkat vallásukban, identitásukban, méltóságukban sértő cselekedetekre... a mindenkin átgázoló törtetésre, a becstelenségre, mások tisztességének elvitatására". Az embernek kedve lenne visszaszólni: Öreg, ezt talán az éppen a palotád mellé költöző cimborádnak mondd meg! No de mit is írunk, hiszen ő az elnök, akinek rangja okán kijár a tisztelet. Csakhogy nem árt tisztázni, mit tisztelünk közjogi méltóságainkban. Nem a bajszukat, a pocakjukat, az eszüket, nem emberi erényeiket vagy gyarlóságaikat, hanem magunkat. Az őket megválasztó népet. Ádert a választók kisebbségének szavazataival kétharmados parlamenti többséget szerző kormánypárt képviselői tették meg elnöknek, ő pedig csak nekik próbál megfelelni. Ahhoz, hogy társadalmi értelemben legitim köztársasági elnök legyen, tennie is kéne valamit. Például elmehetne Göncz Árpád sírjához, és helyezhetne rá egy szál virágot. Mondhatna egy valóban kiegyensúlyozott, a feszültséget enyhítő beszédet. Esetleg beleszőhetne egy-két mondatot arról is, hogy az utóbbi hetekben voltak bizonyos demonstrációk, s a hatalomnak figyelembe kellene vennie az övétől eltérő véleményeket is. Olykor meghívni a köztévé műsoraiba az ellenzék politikusait. A parlament elnökét is inthetné, hogy saját indulataitól is óvja meg a Ház tekintélyét, ne csak az ellenzéktől. Végül az Alkotmánybírósághoz küldhette volna a rabszolgatörvényt. Egyiket sem tette. Úgyhogy Áder már régen nem hiteles. Az ő szájából még a zöld közhelyek is hamisak. Pedig mi mindannyian igent mondunk a tisztább környezetre, vizeink, földjeink, erdeink védelmére. Csak közben a párttársai felszámolták Magyarországon az intézményes környezetvédelmet. Is. A tévében Áder beszél, de Orbánt halljuk.
2019.01.01 09:06
Frissítve: 2019.01.02 09:10

Kockajáték

A dél-karolinai kisváros, Charleston gettójában nyáresténként tereferélnek az asszonyok a Harcsa utcában, a férfiak kockajátékot űznek. A szerencsejátékosok hiszik, egy nagy dobással mindent megnyerhetnek, de akadnak olyanok is, akiknek álca a játék, inkább Sporting Life-ot, a kábítószerdílert várják. George Gershwin 1935-ös operája, a Porgy és Bess eredetileg ezzel az eleven képpel indul, és aztán egy olyan történetet mesél el slágerekben, hogy mű a XX. század egyik legjobb operájaként a Carmen magasságába emelkedik.
Gershwin darabja 1970-ben érkezett Budapestre, játszották az Erkelben és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, mindenütt nagy sikerrel. Majd 1983-ban a darab bemutatását ahhoz a kitételhez kötötték a szövegíró, Ira Gershwin végakarata szerint, hogy a szerepeket afroamerikaiak énekeljék. Az elvárás nem előzmény nélküli: George Gershwin sem rajongott az ötletért, hogy az egyik első hangosfilm, Az éneklő bolond sztárja, Al Jolson, aki feketére festett arccal játszott afroamerikait az 1920-as évek végén, bekerülhessen a darabba.
A Porgy és Bess tavaly négy előadás erejéig újra az Erkelben volt látható. A bemutató több szempontból is nagy dobásnak bizonyult, és nem hiányzott a fekete arcfesték Almási-Tóth András rendezéséből. A sikert beárnyékolta, hogy a magyar intézmény kitétel nélküli szerződést kötött az amerikai jogkezelővel, így mindenütt jeleznie kellett: az előadás ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel. 
A tervek szerint két hét múlva újra bemutatnák itt a darabot, ám egyelőre játszási engedély nincs. Hasonló helyzet nyilván nem példa nélküli, ám egy kiemelt nemzeti intézmény szempontjából ez hazárdjátéknak tűnik. Főként, hogy az Operaház főigazgatója a vitatható „all black cast” szabályt rasszistának titulálta, nem érezvén a szavak súlyát.
2019.03.23 09:22
Frissítve: 2019.03.23 16:11

A felfüggesztés hete

Azt állította Gulyás Gergely miniszter (az Európai Néppárt ülése előtti nyilatkozatában az MTI-nek), hogy a Fidesz csak akkor tud a Néppártban maradni, ha nem csupán a párt kizárására, hanem a felfüggesztésére sem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették, mégis maradt. A Néppárt honlapján ez a cím olvasható: Fidesz membership suspended after EPP Political Assembly (Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppárt Politikai Gyűlése után). A többi süket duma süketeknek és vakoknak.
Azt állította Orbán Viktor (Brüsszelben, az Európai Néppárt döntése után), hogy "a magunk részéről… egyoldalúan mi felfüggesztjük jogaink gyakorlását.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen nincs és nem is volt. Ha lett volna, akkor a Fidesz egyoldalúan fogja magát, és egyoldalúan kivonul a Néppárt gyűléséről, mondván, hogy felfüggesztettem a tagságomat, viszontlátásra. Ehelyett megegyezett a felfüggesztésben és a vele járó szankciókban a néppárti elnökséggel, majd hozzájárult ahhoz, hogy a tagok ezt megszavazzák. Az eredmény: 190-3. Egyoldalúnak egyébként tényleg egyoldalú.
Azt állította Varga Judit, uniós kapcsolatokért felelős államtitkár (a kormánypárti Mandiner hírportálnak, arra válaszolva, miért is jön majd a néppárti bölcsek tanácsa Budapestre), hogy „évek óta dobálóznak kritikusaink azzal, hogy Magyarországon milyen problémák vannak az európai értékekkel, a bíróságok függetlenségével, az Alkotmánybírósággal, de senki sem jött el hozzánk, hogy valóban meggyőződhessen arról, mi is a helyzet pontosan.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például a Velencei Bizottság szakértői rendszeresen jártak ide, és legutóbb például a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatban adtak ki bíráló állásfoglalást. Az Európai Parlament pedig (több itteni helyzetfelmérés után) többször is határozatban ítélte el – legutóbb a néppárti képviselők többségének a szavazatával – a magyar kormányt a jogállami normák megsértése miatt. Szóval a Néppártnak már a könyökén jön ki Orbán. De még mindig nem megy ki.
Azt állította Orbán Viktor (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy „jogállamiság tekintetében se Belgium, se Svédország, se Finnország, se Németország egy fikarcnyival sincs jobb helyzetben, mint Magyarország.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik nevezett országban sincs a teljes hatalom néhány régi haver kezében, nincs gyakorlatilag leválthatatlan legfőbb ügyész, nem függ a bírósági kinevezések, előmenetelek rendje egyetlen kinevezett baráttól, nem került az Alkotmánybíróság teljes kormányzati fennhatóság alá, nincs totális kormányuralom az állami média fölött, és nem szerezte meg a kormány a magántulajdonban lévő média nagy részét is, nem jutnak a közbeszerzési megbízások Mészárosokhoz és Garancsikhoz, vagyis a kormányfő barátaihoz, nem fejezik le a tudományos életet és az ország egyik legjobb egyetemét, nem éheztetik a menedékkérőket, és nem fenyegetik az állampolgári jogok mellett kiálló civil szervezeteket. Csak úgy, egy szuszra. De volna még két-három szuszra való is.
2019.03.23 09:21
Frissítve: 2019.03.23 09:27