– Félelmetes egy leendő jogász számára, hogy Magyarországon sorra megszülethetnek olyan törvények, amelyek egy szűk politikai elit hatalmi érdekeit szolgálják.
Vajda Szabolcs, a pécsi egyetem 21 éves joghallgatója fogalmazott ekképp. A harmadik évfolyamba járó diák – kérdéseimre válaszolva – azt állította, hogy a jogi pályára készülő fiatalok döntő többségének ugyanez a véleménye. Nem tanáraik sugallják ezt; ők igyekeznek politikamentesen leadni a tananyagot, a hallgatók maguk döbbennek rá, hogy a törvényalkotás gyakran nem az igazságosságot, hanem a hatalmi érdekeket szolgálja. A pécsi joghallgatók között egyébként a felsőoktatási törvény azon módosítása verte ki leginkább a biztosítékot, ami CEU ellehetetlenítését szolgálta. Vajda úgy látja, hogy
Legalább ennyire támadható az a törvény, ami a migránsoknak segítséget nyújtó civil szervezeteket már nem minősíti közhasznúnak és különadóval sújtja őket, mondta Vajda. Hozzátette, biztos abban: a NAV képtelen lesz majd végrehajtani a törvényt és behajtani az így kivetett adót. Főleg, hogy nálunk nincsenek olyan szervezetek, amelyek migránsokat akarnának betelepíteni az országba, csak olyanok vannak, amelyek a hozzánk érkező menekülteknek valamilyen segítséget nyújtanak, amíg azok jogszerűen tartózkodnak itt. Már pedig ez a segítség emberi és társadalmi kötelesség, ezt büntetni alaptörvényellenes. Arról nem is beszélve, hogy a migránsokat segítő szervezetek – ha például élelmet, ruhát osztanak és magyar nyelvet tanítanak – tulajdonképpen hazájuknak segítenek, mert az állam válláról vesznek le terhet, és erősítik Magyarország jó hírét a világban.
– Ezek a törvények mind választási fogások, a migránsok iránti félelemkeltés a feladatuk – jegyezte meg Vajda Szabolcs. – A törvény azt üzeni, hogy a kétharmaddal bármi megtehető. Mindebből akár arra is következtethetünk,
Amúgy Vajda szerint az efféle törvényekkel az a legnagyobb gond, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége nem tiszteli azokat, így nem is tartja magára nézve morálisan kötelező érvényűnek. Egy törvény akkor működik, ha az a jó erkölcsből fakad, ha élvezi a többség támogatását, akkor a becsületes embernek eszébe se jut azt kijátszani, hangsúlyozta a pécsi joghallgató.
Az előzőkből adódik, hogy ha az erkölccsel ütköző törvényt nem tiszteli a polgár, akkor tiszteli-e az ilyen törvény megalkotóját? Vajda erre röviden azt felelte, hogy költői a kérdés, vagyis benne van a válasz. A joghallgató számára az is nyilvánvaló, hogy a törvényalkotót nem sokra tartja a polgár, akkor előbb-utóbb a humánus törvények tisztelete is gyengül, s ez már veszélyezteti a társadalom nyugalmát, harmonikus működését.
A hallgatók körében visszatérő téma, hogy az ügyészség miképp látja el feladatát. A leendő jogászok az ügyészeket rendkívül felkészültnek tartják, részben ezért is felfoghatatlan a számukra, hogy a sok, egyértelműen korrupciógyanús ügyben miért nem folyik soha átfogó nyomozás. Emiatt szinte mindenki arra gondol, hogy az ügyészség és a rendőrség a politikai vezetés parancsára nem vizsgálja a kormányhoz közel álló gazdasági körök törvénytelen meggazdagodását.
Mielőtt folytatnánk, meg kell említsem, hogy amikor még csak terveztem a beszélgetést a pécsi joghallgatókkal, akkor abban bíztam, a megkérdezettek névvel nyilatkoznak. Végül azonban négyen visszaléptek, s Vajdán kívül még két végzős lány vállalta a beszélgetést, ám azt kérték, hogy ne legyenek felismerhetők a cikkben.
A szakmai véleményt névtelenül megfogalmazó lányok egyike az ügyészségről így beszélt:
– Egyértelmű, hogy az ügyészség a hatalmon lévők ügyeit nem vizsgálja. De ez mindig így volt, az ügyészség nálunk a hatalomtól függő, hierarchikus szervezet. Naponta tapasztalható, hogy a nagy értékű közbeszerzéseken csakis a kormányközeli cégek nyernek, általában nem is indul ellenük senki, mert tudják, hogy úgy sincs esélyük. Ezt az OLAF- és a Sargentini-jelentés is megállapította. Az ügyészség még se tesz semmit. Elgondolkodtam azon, hogy ha én az ügyészségen dolgoznék, és kapnék egy utasítást, hogy egy ügyet nem vizsgálhatok, akkor mit tennék? Nyilván bántana, de nem ellenkeznék.
Az általam kérdezett három joghallgató a Sargentini-jelentés minden szavával egyetértett. Ugyanakkor a két lány úgy látta, hogy Sargentini és csapata a korábbi magyar kormányok munkájáról is tehetett volna hasonló megállapításokat, elsősorban a korrupció dolgában. Ismert, hogy a jelentés részletesen foglalkozik a sajtó- és a szólásszabadság magyarországi leépülésével. A joghallgatók nem vitatták e téren sem a megállapítások indokoltságát, s a kormánymédiát rendkívül elfogultnak minősítették. A két lány azonban nem értékelte ezt a helyzetet társadalmilag veszélyesnek, mivel a sajtó továbbra is sokszínű, és aki akarja, az megtudhatja – főleg az internetnek köszönhetően –, hogy egy-egy kérdésben mi is a valóság. Azt viszont elismerték, hogy az igazság megismeréséhez kell műveltség és egészséges kíváncsiság, s aki megelégszik a kormánytévé és -rádió híreivel, annak fogalma sincs arról, mi van ma Magyarországon.
Felvetettem, hogy aki a kormánymédia migránsozó tudósításai alapján voksolt a tavaszi választáson, azt csúnyán félrevezették. Hisz a menekülthullám a harmincadára-negyvenedére esett vissza, és egy párt vagy politikus sem akar menekülteket tömegesen és kontrollálatlanul betelepíteni Európába, illetve hazánkba, emellett aránytalanul eltúlzottak a migránsbűnökről szóló hírek. Felvetődik a kérdés: amikor a kormány és médiája a valóságtól ennyire elrugaszkodva migránsozott, akkor nem történt-e választási csalás? Valamennyien azt mondták, hogy ez még nem meríti ki a csalás fogalmát, s mindez belefér a szokásos kampányhazugságokba. Ezt a gyakorlatot nem lehet törvényalkotással megszüntetni, mondták egyöntetűen, amúgy meg a választók többsége tudta és érezte, hogy hazudik a kormány, mégis rájuk szavazott.
A választás kapcsán megkérdeztem: milyen visszhangja volt a jogászhallgatók közt annak, amikor az Állami Számvevőszék a kampány idején – szabálytalan gazdálkodás miatt - súlyosan megbüntette és csaknem ellehetetlenítette a Jobbikot. A három leendő jogász biztos abban, hogy valamennyi párt szabálytalankodott, s azért utaztak a Jobbikra, mert a Fidesz egyedül tőlük félt. Ez is egyfajta visszaélés volt a joggal, ám ezen a választóknak át kellett volna látniuk, vélték.
A bíróságokat a joghallgatók jól működő szervezetnek látják, arról, hogy a politika be akarja gyűrni ezt a hatalmi ágat is, hallottak, ám ennek részleteit nem ismerik. Prognózisuk szerint a bíróságot nem tudja a hatalom megtörni. Ahogy szerintük az Alkotmánybíróság is jogszerűen működik, annak ellenére, hogy az AB tagjainak túlnyomó többsége a „kormányhoz köthető politikai előélettel rendelkezik”.
