Le Vak Bélával!

A történelemtanárok Vak Béla-effektusnak hívják azt a jelenséget, amely évtizedek óta akadályozza a tananyagcsökkentést. Jelesül, hogy elméletben mindenki egyetért: ne tanítsuk meg az összes Árpád-házi királyt, mert például erről a szegény Béláról még a középkorászok sem tudnak többet, mint hogy vak volt. Aztán amikor eljön a tankönyvírás ideje, rendre felbomlik a konszenzus: most pont II. Bélát hagyjuk ki? 
Talán távoli a példa, de plasztikus. Legalábbis nekem ez jutott eszembe arról a körvonalazódni látszó kezdeményezésről, hogy az ellenzék közös listát indítson az európai parlamenti választáson. Hiszen ennél logikusabbat elképzelni is nehéz egy olyan történelmi pillanatban, amikor az utcán és a parlamenti padsorokban is egymás mellé fésülődik mindenki, aki a fájdalmasan rövid életéből most már a lehető legkevesebb időt szeretné elpocsékolva látni Orbán Viktor uralma alatt. Mivel a következő megméretés, ahol a hivatalos keretek rámájába lehet önteni ezt a felismerést, az EP-választás, adja magát a gondolat, hogy egy mindenkiért, mindenki egyért. 
A Vak Béla-effektus majd csak ezután következik. A külön indulás mellett is rengeteg érv szól ugyanis. Vegyük csak a legevidensebbet: miközben a Fidesz népszavazásnak és nemzeti konzultációnak álcázva időről időre "méri" a saját népszerűségét a teljes mintán, az ellenzéknek csak a valódi választásokon van esélye visszajelzést kapni arról, melyik pártnak valójában hogyan állnak az esélyei. A Fidesz csalárd választási törvénye által kikényszerített együttműködések miatt pedig eddig épp a tisztán listás európai megméretés volt az, ahol feketén-fehéren megmutatkoztak a számok.  
Egy összefogás most nehéz helyzetet teremthet: nemcsak az Unió az ottani pártszövetségekre fókuszáló választási logikáját kell kerékbe törni, hanem előre, a tárgyalóasztalnál kell lejátszani a tűz és víz házasítását és a nagy bizalmi tőkét feltételező egyezségeket is. Vissza a kezdetekhez - mintha 1989-et írnánk megint. 
Csak most nem a kommunista pártállam lebontása a cél.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.01.08. 09:26

A családban marad?

Felkaptam a fejem a hírre: hét hónap tisztségviselés után, december elején lemondott a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke, Csoltó Gábor. Ez önmagában talán nem mindenki számára érdekes, de úgy már izgalmasabb a sztori, hogy Szatmáry Kristóf (államtitkár, miniszteri biztos, képviselő, pártelnök, klubelnök, parlamenti bizottsági alelnök stb.) korábbi BKIK elnök 2016-os bukása után Csoltó Gábor már a harmadik a budapesti kamarai vezetők sorában, aki nem tudta konszolidálni a fővárosi köztestület helyzetét. Lemondó leveléből egy mondatot idézek: „Mindeközben érzékelhetővé vált a kamarán belüli hatalmi harc erősödése. A közelmúltban lezajlott választások körülményeinek lebonyolításával sem tudok a magam részéről azonosulni.” 
Két és fél év alatt tehát három elnököt „zabált fel” a jól kistafírozott szervezet. Hozzávetőlegesen 300 ezer budapesti vállalkozás tartozik a BKIK-hoz, elvileg ennyien fizetik a kötelező kamarai hozzájárulást (5000 forint évente), ami cca. 1,5 milliárd forint. Ehhez jön az önkéntesen fizetett tagdíj és az egyéb források. A BKIK 2019-re vonatkozó teljes bevételi terve megközelíti a 2 milliárd forintot, amit a költségvetési előirányzat szerint csaknem maradéktalanul el fognak költeni. A kérdés csak az, hogy mire, kire.
A 2014-2015-évet érintő széleskörű vizsgálat megállapította – akkor Szatmáry Kristóf és édesanyja, Szatmáry-Jähl Angéla még együtt kamarázott -, hogy a tisztségviselők cégei csaknem 800 millió forint megbízást kaptak a fővárosi szervezettől. Nem kevesen közülük erre alapítottak vállalkozást, más bevételük nem is volt, csak a kamarai kifizetés. A revízió a gazdálkodást átláthatatlannak, a számviteli rendet áttekinthetetlennek minősítette. Külön kiemelte a belföldi és külföldi utak költségeinek magas összegét, vitatta azok egy részének indokoltságát. Nem boncolgatom tovább a múltat, de az mindenképpen szomorú, hogy az elnökök jövés-menésén túl érdemi felelősségre vonás nem történt, holott a Fővárosi Ügyészség hivatalos formában is tudomást szerzett az elfogadhatatlan gyakorlatról, a pazarló gazdálkodásról, a tisztségviselők egy részének immorális üzleteléséről. Beszéljünk inkább a jelenről és a jövőről.
Szatmáry Kristóf távozását követően édesanyját minden kamarai tisztségétől megfosztották, de az ősszel rehabilitálták, és ismét tisztségviselőnek választották, így napjainkban újra ő a BKIK Kereskedelmi Tagozatának elnöke. Úgy tűnik, hogy napjainkban a köztestület nem maradhat a Szatmáry családi felügyelete nélkül. Azt is tudni kell, hogy anya és fia elszánt híve volt a vasárnapi boltzárnak. Jähl Angéla a „nemes” cél elérése érdekében megalapította a kormányhoz mindig hű Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetséget, amelynek elnöke is volt. Eközben fia jelentős megbízatást is betöltött: kinevezték a kereskedelempolitika kormányzati összehangolásáért felelős miniszteri biztosnak. Biztos, ami biztos.
A fiú ma az Országgyűlés Vállalkozásfejlesztési Bizottságának alelnöke, és ismét miniszteri biztos, csak most más területen: 2018. július 1-től a Budapesti Útépítési Program kapcsolatos feladatokat koordinálja. Az édesanya sem lazít: Szatmáry-Jähl Angéla a Budapesti Nagybani Piac Zrt. Felügyelő Bizottságának elnöke.
Említést érdemel, hogy a „rabszolgatörvénynek” átkeresztelt Munka Törvénykönyve módosítás egyik parlamenti előterjesztője Szatmáry Kristóf. Átnyergelt a munkaügy területére, mit mondjak, itt is felejthetetlent alkotott. A történet szokványos: egy család – a magánvagyona jelentős gyarapodása mellett - vállalkozásba vette a közélet (gazdaság, politika) egy szeletét. A pozíciókat és a személyi kapcsolatokat jól kihasználva mindannyiunk pénzéből folyamatosan etetik és hizlalják a hallgató és engedelmesen szavazó vazallusokat. Köztestületi (kamara), végrehajtói (miniszteri biztos) és törvényhozói (képviselő) jogosítványok egyidejű gyakorlásával uralják a terepet. Mindenki bólogat, de közben sokan dünnyögnek az orruk alatt: ez már tűrhetetlen. Az.
A jövőről. Szükség van egy markáns, a fővárosi vállalkozók számára vonzó, korszerű szolgáltatásokat biztosító, a verseny tisztaságát őrző és új piacokat feltáró gazdasági önkormányzatra. A BKIK-t nem kifosztani, hanem támogatni kell! Jó lenne – de nem lehet - elfelejteni a BKIK 168 éves történetének utolsó évtizedét, jó lenne hinni a megtisztulásban. A politikai és közéleti klíma ehhez most nem kedvező, mégis küzdeni kell a megújulásért. Erkölcs, erő, egyetértés – ez a fradisták ősi jelszava, de a „kamaristák” is élhetnek és alkothatnak ennek jegyében. 
A múltról. A tőzsde- és bankalapító báró Kochmeister Frigyes harminckét évig vezette a pesti, illetve a fővárosi kamarát. Nagyvonalú, komoly társadalmi szerepet vállaló és rendkívül sikeres üzletember volt, a Budapesti Értéktőzsde 2004-ben díjat is alapított a tiszteletére. Példakép tehát van. Tisztújítás közeleg. Reménykedjünk.
Frissítve: 2019.01.07. 09:22

Most már aztán elég!

Levitézlett sorosisták rendeztek fesztivált minap az MTV székháza előtt. Szánalmas hisztéria-realityvel fűszerezett, képmutató színjáték volt. Pár Skoda Octaviát fölgyújtottak, díszkövekkel és Molotov koktéllal dobálóztak, a félmeztelenül őrjöngő, szánalmas neobolsevikok pajszerekkel verték a rendőrök lábát. 113 sérült egyenruhás maradt a színen. 
A HírTV szerint „háború volt”, a helyzet „ugyanolyan, mint '56-ban”. 
A büfét kifosztották, a pénz eltűnt, a pultokról elfogytak az üdítők. Cigiből is csak mentolos maradt. A miniszterelnök másnap kifejtette, szerinte mindig voltak ilyen krakéler, arrogáns alakok, legjobb, ha messzire kerüljük őket. 
A provokátorok csuklyában voltak, sállal takarták el arcukat. „Menjünk nekik, menjünk nekik!”, skandálták, majd benzines palackkal és sörösüveggel indultak a rendőrsorfalnak. Rogán Antal nyilatkozatban kérte a rendőrkapitányt, fejezzék be végre az erőszakot. Az emberek is a brutális intézkedéseket panaszolták. Rendőrautók égtek a Blahánál, a lángok emeletnyi magasan lobogtak, jelzőtáblákat szaggattak ki az aszfaltból, a kiérkező rendfenntartókat a tömeg térburkoló-elemekkel támadta vissza. 
„Ínyencek forgatták fel az irodámat” – mesélte az ATV-nek másnap Rudi Zoltán, az MTV elnöke. Szobáját feldúlták, megittak egy üveg viszkit, valamint két üveg villányit is. Az egyik fosztogató elaludt az ülőgarnitúrán, reggel megtalálták az irodában. Cser-Palkovics András, a Fidesz szóvivője szerint Rudi könnyen megelőzhette volna a tragédiát, ha átveszi a tüntetők petícióját, magatartása kiváltó oka volt a későbbi eseményeknek. 
A Fidesz az Európai Újságírók Szövetséghez fordult a HírTV inzultálása miatt. Senki nem alkalmazhat erőszakot, nem vandálkodhat, a politikai véleménynyilvánítást el kell választani a vandalizmustól, nyilatkozta a Magyar Időknek a miniszterelnök. Egy idős úr „Nép 24” feliratú kukát vonszolt magával. A Kossuth téren kések, csavarkulcsok, vasgolyók, zokniba csomagolt faszén, kövek, üveges és kannás benzin, valamint glicerin került elő, a tüntetők vezetője szerint e tárgyak a téren való tartózkodáshoz voltak szükségesek.
Egy díszlet-tankot is beindítottak. Sorosisták rohantak, szétvertek egy magára hagyott rendőrautót. Megérkeztek a Felvonulási térről a nemzeti érzelmű motorosok is, árpádzászlós fiatalok a Székely himnuszt énekelték, a dobogón Wittner Mária arról mesélt, mennyire unták 56 előtt a KISZ-t (a szervezet 1957-ben alakult).  
A bukott baloldalt kizárólagos felelősség terheli, hogy a fizikai fenyegetés és erőszak a politika eszköztárában megjelent, hangsúlyozta Gulyás Gergely miniszter. A Rákóczi úton mindenütt törmelék hevert, felborogatott vécék, a demonstrálók betörtek egy szaniter-kereskedésbe. Estére vasbeton elemekkel erősítették meg a torlaszt. 
Állítólag sürgős képviselői indítvány készül: a kétharmados többség a kettős mérce azonnali betiltását tervezi. 
Az Úttörő Áruház előtt hajnalban 600 utcaseprő gyülekezett.
Frissítve: 2019.01.07. 09:21