Mozgalmas éve lesz idén Európának

Új ukrán elnökkel kell-e rendezni a viszonyunkat, lesz-e magyar államfője Szlovákiának és megy-e tovább az orbáni úton Horvátország?

Ha 2019-ben nem is lesznek olyan nagy téttel bíró választások Európában, mint például a 2017-es németországi vagy franciaországi, azért idén is lesz néhány voksolás, amely komoly hatással lehet Magyarországra és az egész földrészre is. Számunkra talán a legfontosabb rögtön a észak-keleti szomszédunknál: Ukrajnában március 31-én tartanak majd elnökválasztást (októberben pedig parlamentit). A közvélemény-kutatásokat régóta viszonylag magabiztosan vezeti, jelenleg 20 százalékkal a legesélyesebb Julija Timosenko. Hogy a börtönt is megjárt volt miniszterelnök győzelme enyhülést hozhatna-e a pattanásig feszült magyar-ukrán kapcsolatokban, nehéz megjósolni. Közös pont lehet, hogy Timosenko pártja, a Batykivscsina (Haza) megfigyelőként ugyanannak az Európai Néppártnak a tagja, amelynek a Fidesz-KDNP is, és állítólag az ukrán politikusnak sem a szíve csücske Soros György. A meccs azért még korántsem lefutott. A felmérések alapján 12 százalékkal a második a színészből és komikusból lett jelölt, Vologyimir Zelenszkij. Külön érdekesség, hogy a színész a Nép szolgája című televíziós sorozattal vált ismertté, amelyben egy fiatal történelemtanárt alakított, aki a véletlen folytán Ukrajna elnöke lesz. Mivel a neve jól cseng, és még tiszta, könnyen lehet, hogy a forgatókönyv valósággá válik. Harmadik helyen, ugyancsak 12 százalékkal versenyben maradt még Petro Porosenko jelenlegi államfő is, ám míg 2014-ben fölényesen nyerni tudott, most zuhanó támogatottsága azt sugallja, a választók nem túl elégedettek eddigi munkájával.

Szlovákiában is elnököt választanak majd márciusban, és miután az már biztos, hogy Andrej Kiska nem indul újra, új ember foglalja majd el a székét. Habár a tisztség a magyarországihoz hasonlóan itt is ceremoniális - Szlovákiában viszont öt évre közvetlenül választanak elnököt -, azért fontos következtetéseket lehet majd levonni az eredményekből. Egyrészt figyelni kell arra, hogy szerepel Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke, másrészt érdemes szemmel tartani Bugár Bélát, a Most-Híd szlovák-magyar vegyes párt jelöltjét. December végi felmérések szerint Menyhártra 2,2 százalék voksolna, míg Bugár 16,2 százalékkal akár a második körbe is bejutna. Fontos azonban, hogy a közvélemény-kutatásban csak azon jelöltek közül lehetett választani, akik már megerősítették indulásukat. Kérdés az is, mire megy a szélsőjobboldali, magyarellenes kijelentéseiről is ismert Marián Kotleba, akit jelenleg 7 százalék körülire mérnek. A verseny szoros, a befutó jelenleg az ellenzék által támogatott, ám a politikában új arcnak számító tudós, Robert Mistrík. Ha azonban Miroslav Lajcák jelenlegi külügyminiszter az indulás mellett döntene, ő válna favorittá.

Horvátországban is államfőt választanak december végén, illetve ha szükség lesz második körre, jövő év januárjában. Ez a megmérettetés főként azért lesz pikáns, mert a jelenlegi elnök, Kolinda Grabar-Kitarovic és a miniszterelnök, Andrej Plenkovic egyaránt a jobboldali Horvát Demokrata Közösség (HDZ) sorait erősítik, ám egészen eltérően látják az ország jövőjét, ami olykor már nyílt csatározásokhoz vezetett. Míg az államfő ugyanis az Unió bírálatával, Oroszországhoz fűződő megengedőbb viszonyával, harcos nacionalizmusával úgymond az orbáni irányba terelné az országot, addig Plenkovic a migrációs válság kapcsán a mérsékeltek táborát erősíti, uniópárti, viszont keményen oroszellenes. Kérdés tehát, hogy vállalva a belső konfliktust a HDZ, újra Grabar-Kitarovicot küldi-e ringbe.

Romániában Klaus Iohannis mandátuma is lejár. Azt már biztosan tudni, hogy az államfői mandátum miatt a Nemzeti Liberális Párt elnökségéről korábban lemondott politikus a liberálisok támogatásával újraindul. Egyébként keveset tudni az esélyekről, mivel a többi párt jelöltjei még nem ismertek. A voksolás dátuma még nincs kőbe vésve, de november végén, decemberben esedékes. Iohannis mindenesetre viszonylag népszerű az országban, még ha a hozzá fűzött nagy remények nem is valósultak meg maradéktalanul.

A szomszédságon túl Európa több államában, például Finnországban, Portugáliában, Dániában, Belgiumban, Görögországban és Lengyelországban is parlamenti választásokat tartanak. Ezek közül magyar szempontból az egyik legérdekesebb a novemberre kiírt lengyel voksolás, Magyarországhoz hasonlóan ugyanis az elmúlt években Lengyelország lett az Európai Unió másik „fekete báránya”, a konzervatív kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) pedig a Fidesz szoros szövetségese. A Jaroslaw Kaczynski vezette alakulat a tavalyi önkormányzati voksoláson kissé megingott, ám az előrejelzések szerint egyelőre magabiztosan, 46 százalékkal vezet. Feljövőben van azonban a korábban Donald Tusk vezette jobboldali-liberális Polgári Platform (PO) is, és még az is elképzelhető, hogy novemberig valamilyen koalícióban kormányt válthatnak.

Kontinensünk többi országában a fő kérdés, hogy mire mennek a jobb- és baloldali populisták. Orbán Viktor 2016 végén azt jósolta, hogy a következő esztendő a „lázadás éve” lesz, ám ha a populista alakulatok meg is erősödtek, valódi fordulatra sem két éve, sem tavaly nem igazán került sor, a lázadás elmaradt.