Mozgalmas éve lesz idén Európának

Publikálás dátuma
2019.01.10 11:30
Julija Timosenko, az ukrán elnökválasztás esélyese
Fotó: AFP/ Jaap Arriens/NurPhoto
Új ukrán elnökkel kell-e rendezni a viszonyunkat, lesz-e magyar államfője Szlovákiának és megy-e tovább az orbáni úton Horvátország?
Ha 2019-ben nem is lesznek olyan nagy téttel bíró választások Európában, mint például a 2017-es németországi vagy franciaországi, azért idén is lesz néhány voksolás, amely komoly hatással lehet Magyarországra és az egész földrészre is. Számunkra talán a legfontosabb rögtön a észak-keleti szomszédunknál: Ukrajnában március 31-én tartanak majd elnökválasztást (októberben pedig parlamentit). A közvélemény-kutatásokat régóta viszonylag magabiztosan vezeti, jelenleg 20 százalékkal a legesélyesebb Julija Timosenko. Hogy a börtönt is megjárt volt miniszterelnök győzelme enyhülést hozhatna-e a pattanásig feszült magyar-ukrán kapcsolatokban, nehéz megjósolni. Közös pont lehet, hogy Timosenko pártja, a Batykivscsina (Haza) megfigyelőként ugyanannak az Európai Néppártnak a tagja, amelynek a Fidesz-KDNP is, és állítólag az ukrán politikusnak sem a szíve csücske Soros György. A meccs azért még korántsem lefutott. A felmérések alapján 12 százalékkal a második a színészből és komikusból lett jelölt, Vologyimir Zelenszkij. Külön érdekesség, hogy a színész a Nép szolgája című televíziós sorozattal vált ismertté, amelyben egy fiatal történelemtanárt alakított, aki a véletlen folytán Ukrajna elnöke lesz. Mivel a neve jól cseng, és még tiszta, könnyen lehet, hogy a forgatókönyv valósággá válik. Harmadik helyen, ugyancsak 12 százalékkal versenyben maradt még Petro Porosenko jelenlegi államfő is, ám míg 2014-ben fölényesen nyerni tudott, most zuhanó támogatottsága azt sugallja, a választók nem túl elégedettek eddigi munkájával. Szlovákiában is elnököt választanak majd márciusban, és miután az már biztos, hogy Andrej Kiska nem indul újra, új ember foglalja majd el a székét. Habár a tisztség a magyarországihoz hasonlóan itt is ceremoniális - Szlovákiában viszont öt évre közvetlenül választanak elnököt -, azért fontos következtetéseket lehet majd levonni az eredményekből. Egyrészt figyelni kell arra, hogy szerepel Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke, másrészt érdemes szemmel tartani Bugár Bélát, a Most-Híd szlovák-magyar vegyes párt jelöltjét. December végi felmérések szerint Menyhártra 2,2 százalék voksolna, míg Bugár 16,2 százalékkal akár a második körbe is bejutna. Fontos azonban, hogy a közvélemény-kutatásban csak azon jelöltek közül lehetett választani, akik már megerősítették indulásukat. Kérdés az is, mire megy a szélsőjobboldali, magyarellenes kijelentéseiről is ismert Marián Kotleba, akit jelenleg 7 százalék körülire mérnek. A verseny szoros, a befutó jelenleg az ellenzék által támogatott, ám a politikában új arcnak számító tudós, Robert Mistrík. Ha azonban Miroslav Lajcák jelenlegi külügyminiszter az indulás mellett döntene, ő válna favorittá. Horvátországban is államfőt választanak december végén, illetve ha szükség lesz második körre, jövő év januárjában. Ez a megmérettetés főként azért lesz pikáns, mert a jelenlegi elnök, Kolinda Grabar-Kitarovic és a miniszterelnök, Andrej Plenkovic egyaránt a jobboldali Horvát Demokrata Közösség (HDZ) sorait erősítik, ám egészen eltérően látják az ország jövőjét, ami olykor már nyílt csatározásokhoz vezetett. Míg az államfő ugyanis az Unió bírálatával, Oroszországhoz fűződő megengedőbb viszonyával, harcos nacionalizmusával úgymond az orbáni irányba terelné az országot, addig Plenkovic a migrációs válság kapcsán a mérsékeltek táborát erősíti, uniópárti, viszont keményen oroszellenes. Kérdés tehát, hogy vállalva a belső konfliktust a HDZ, újra Grabar-Kitarovicot küldi-e ringbe. Romániában Klaus Iohannis mandátuma is lejár. Azt már biztosan tudni, hogy az államfői mandátum miatt a Nemzeti Liberális Párt elnökségéről korábban lemondott politikus a liberálisok támogatásával újraindul. Egyébként keveset tudni az esélyekről, mivel a többi párt jelöltjei még nem ismertek. A voksolás dátuma még nincs kőbe vésve, de november végén, decemberben esedékes. Iohannis mindenesetre viszonylag népszerű az országban, még ha a hozzá fűzött nagy remények nem is valósultak meg maradéktalanul. A szomszédságon túl Európa több államában, például Finnországban, Portugáliában, Dániában, Belgiumban, Görögországban és Lengyelországban is parlamenti választásokat tartanak. Ezek közül magyar szempontból az egyik legérdekesebb a novemberre kiírt lengyel voksolás, Magyarországhoz hasonlóan ugyanis az elmúlt években Lengyelország lett az Európai Unió másik „fekete báránya”, a konzervatív kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) pedig a Fidesz szoros szövetségese. A Jaroslaw Kaczynski vezette alakulat a tavalyi önkormányzati voksoláson kissé megingott, ám az előrejelzések szerint egyelőre magabiztosan, 46 százalékkal vezet. Feljövőben van azonban a korábban Donald Tusk vezette jobboldali-liberális Polgári Platform (PO) is, és még az is elképzelhető, hogy novemberig valamilyen koalícióban kormányt válthatnak. Kontinensünk többi országában a fő kérdés, hogy mire mennek a jobb- és baloldali populisták. Orbán Viktor 2016 végén azt jósolta, hogy a következő esztendő a „lázadás éve” lesz, ám ha a populista alakulatok meg is erősödtek, valódi fordulatra sem két éve, sem tavaly nem igazán került sor, a lázadás elmaradt.
Frissítve: 2019.01.10 11:30

Brexit – Átvenné az irányítást a brit alsóház

Publikálás dátuma
2019.03.26 07:10

Fotó: AFP/ DANIEL LEAL-OLIVAS
A képviselők saját kezdeményezésükre szavazhatnak a megállapodás különböző alternatíváiról.
Megszavazta hétfő éjjel a londoni alsóház azt a módosító indítványt, amelynek alapján a képviselők saját kezdeményezésükre szavazhatnak – egyelőre jogilag nem kötelező erővel – a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszerét rögzítő, eddig kétszer nagy többséggel elvetett megállapodás különböző alternatíváiról. Az MTI összefoglalója szerint az indítvány, amelyet a kormányzó Konzervatív Párt egyik tekintélyes alsóházi képviselője, Sir Oliver Letwin terjesztett be, gyakorlatilag kísérlet arra, hogy a parlament kivegye a kormány kezéből a Brexit-folyamat irányítását, és maga próbáljon valamilyen alternatív Brexit-forgatókönyv mögé többséget felsorakoztatni, így igyekezve kitörni a jelenlegi patthelyzetből. Az indítványra – amelyet a parlamenti vita és a szavazás előtt Theresa May miniszterelnök nem támogatott – 329, ellene 302 képviselő voksolt. A kimutatás szerint a beterjesztést 31 konzervatív képviselő is megszavazta, dacolva saját kormányával. A kormány ellenében jóváhagyott előterjesztés egyelőre arról intézkedik, hogy a szerdai alsóházi vitanap eredeti programját megváltoztatva a képviselők úgynevezett jelzésértékű – indikatív – szavazásokkal próbálnak kiutat keresni a Brexit-folyamatban kialakult patthelyzetből, úgy, hogy különféle alternatív Brexit-változatokat vitatnak meg és szavaznak is ezekről. Ez szinte példátlan a brit parlamentarizmus gyakorlatában, mivel rendszerint a kormány határozza meg, hogy milyen indítványokra biztosít parlamenti vitaidőt és szavazási lehetőséget. Az indikatív szavazások célja annak kiderítése, hogy milyen indítványok elfogadásához biztosítható reális eséllyel parlamenti többség – ha sikerül egyáltalán olyan megoldást kidolgozni, amely köré konszenzus teremthető.

„Nem kívánatos precedens”

Theresa May azonban már a Letwin-javaslat vitája és megszavazása előtti felszólalásában közölte, hogy ez „nem kívánatos precedens”, emellett olyan megoldásokat is eredményezhet, amelyekről például az EU még tárgyalni sem lenne hajlandó. A brit miniszterelnök kijelentette: mindezek alapján nem tud kötelezettséget vállalni arra, hogy bármely ilyen jelzésértékű szavazás eredményét a kormány ténylegesen végrehajtja. Az indikatív képviselői szavazások egyébként valóban nem kötelezik a kormányt cselekvésre. Hivatalosan egyelőre nem ismert, hogy a képviselők által kiharcolt szerdai vitanapon milyen alternatív Brexit-forgatókönyvek kerülhetnek napirendre, de az eddigi képviselői nyilatkozatokból következtethetően felmerülhet akár egy olyan Brexit-formula is, amely a kilépés után is vámuniós viszonyrendszerben tartaná az Egyesült Királyságot az Európai Unióval, vagy továbbra is érvényesítené az EU egységes belső piacának szabályrendszerét. Mindez a jelenlegi uniós szabályok alapján azzal is járna, hogy a brit kormánynak változatlanul el kellene fogadnia a szabad mozgás alapelvét. London azonban elsősorban éppen a bevándorlás feletti ellenőrzés visszaszerzésének igényével érvelve kíván kilépni az EU vámuniójából és belső piacáról is.

Valószínűleg elmarad a keddi szavazás

A londoni alsóház eddig kétszer utasította el igen jelentős – januárban 230 fős, két hete 149 fős – többséggel a kormány által az EU-val még novemberben elért Brexit-megállapodást. A kormányzati oldal keményvonalas Brexit-tábora mindenekelőtt a megállapodás azon záradékát utasítja el, amelynek alapján az Egyesült Királyság vámuniós viszonyrendszerben maradna az EU-val, ha nem sikerülne időben megkötni egy átfogó kétoldalú kereskedelmi egyezményt. E tartalékmegoldás (backstop) célja az, hogy ebben az esetben se kelljen visszaállítani a hosszú évek óta nem létező fizikai ellenőrzést Írország és Észak-Írország határán, amely a Brexit után az Egyesült Királyság és az EU egyetlen szárazföldi vámhatára lesz. A kormány eredeti szándéka az volt, hogy a megállapodást kedden harmadszor is az alsóház elé terjeszti szavazásra, ez azonban nagy valószínűséggel elmarad, miután Theresa May hétfői alsóház felszólalásában kijelentette, hogy „a dolgok jelenlegi állása alapján” továbbra sincs meg a többség a házban a Brexit-egyezmény elfogadásához. A huszonhetek és az Egyesült Királyság által egyaránt elfogadott megállapodás értelmében a korábbi 2019. március 29. helyett 2019. május 22. lesz az új határidő, amennyiben a londoni alsóház a héten elfogadja a kétszer már leszavazott kiválási szerződést. Újabb elutasítás esetén pedig a szigetország április 12-ig továbbra is az Európai Unió tagja maradna, de eddig jeleznie kellene, hogy mik a szándékai a továbbiakban. A brit miniszterelnök pénteken egyenes utalást tett arra, hogy csak akkor terjeszti ismét az alsóház elé szavazásra a Brexit feltételrendszerét tartalmazó megállapodást, ha megvan a többség az egyezmény elfogadásához. Szombaton egymillióan tüntettek Londonban, a Hyde Park Corner és a Parliament Square között rendezett békés felvonuláson az Európai Unió elhagyása ellen.  

Koszovó önálló utakon

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:15

Fotó: AFP/ ANDREJ ISAKOVIC
Hétvégén békésen zajlott a szerb ellenzék belgrádi felvonulása. Az Aleksandar Vucic elnök lemondását követelő tüntetők ezúttal a NATO húsz évvel ezelőtti bombázására emlékeztek. Az észak-atlanti szövetség azután kezdte meg légicsapásait Slobodan Milosevic akkori jugoszláv elnök rezsimjével szemben, hogy a belgrádi vezetés népirtást hajtott végre a koszovói albánok ellen, tömegesen kiszorítva őket lakóhelyükről. összesen 78 napig lőtték az országot, a Human Rights Watch szerint 500 polgári személy vesztette életét, a szerb hatóságok több ezer személyről tettek említést. Még ma, két évtizeddel a bombázások után is láthatóak egyes helyeken az akkori beavatkozás nyomai. Olyan mértékű kárt okoztak a NATO gépei Szerbiának, hogy az ország szinte mindent elvesztett. Koszovóról le kellett mondania, infrastruktúrája egy része megsemmisült. Másfél évvel később Milosevic megbukott, kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (ICTY), az intézmény scheveningeni börtönében halt meg 2006-ban infarktusban. Koszovó 2008. február 17-én függetlenné vált, s ebben óriási segítségére volt az Egyesült Államok. Pristina mindmáig Washington egyik legfontosabb szövetségese. Bár az ország gazdasága romokban hever, a világ népeinek elégedettségét vizsgáló, múlt héten közzétett felmérésben Koszovó a 46. helyet érte el, kettővel maradt csak el az egykori Jugoszlávia éllovasától, Szlovéniától. Szerbia ezen a listán a 70., Montenegró a 73., Horvátország a 75., Bosznia-Hercegovina a 78., Észak Macedónia pedig a 84. helyet foglalja el. A bolgárok még komorabbak, mindössze 97. helyen állnak, a legelégedetlenebbek pedig Albánia lakosai: a 107. helyet foglalják el. A koszovóiak víg kedélyűek ugyan, ám Pristina nemzetközi helyzete nem éppen rózsás. Bár Koszovó önállóságának kihirdetése óta már több mint tizenegy év telt el, továbbra is mintegy 80 ország nem ismerte el függetlenségét, köztük öt uniós tagállam. A helyieket dühíti, hogy még mindig csak vízummal utazhatnak a schengeni övezetbe. A pristinai vezetők azonban egyre öntudatosabban lépnek fel. Ennek azonban komoly, s a köztársaságra nézve nem éppen pozitív következményei lehetnek. Mind hűvösebbé válhat ugyanis a viszonya legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal, továbbá az Európai Unióval, azonbelül Németországgal. A Nyugatot elsősorban az bőszíti fel, hogy Koszovó nem hajlandó normalizálni a kapcsolatait Belgráddal. A két ország között az Európai Unió égisze alatt zajló brüsszeli párbeszéd megrekedt, s ez távolról sem csak Szerbián múlik. A napokban ezért Belgrádba és Pristinába látogatott David Hale, az amerikai külügyminisztérium politikai államtitkára, hogy a két államot figyelmeztesse arra: nem lesz jó vége annak, ha egyetlen lépést sem hajlandóak tenni egymás felé. Hale látogatása azért is volt jelentős, mert Angela Merkel német kancellár két tanácsadója, Jan Hecker és Matthias Luttenberg is elkísérték őt, akik az EU aggodalmát tolmácsolták. Az Európai Uniónál már az is kiverte a biztosítékot, hogy Ramush Haradinaj koszovói kormányfő adminisztrációja néhány hónappal ezelőtt száz százalékos vámot vetett ki a szerbiai termékekre, hogy így csikarja ki Szerbia elismerését. Csakhogy ez a lépés nemcsak Brüsszelben, Washingtonban is meglehetősen negatív visszhangra talált. Hogy azonban Pristina mind nagyobb távolságot kíván tartani az Egyesült Államoktól, jelzi: Haradinajt hidegen hagyták a bírálatok. „Ez a koszovói kormány szuverén döntése volt” – hangoztatta. Koszovóban egyre többen vallják: a köztársaság nem Washington gyarmata, így jogot formálhat arra, hogy adott esetben bosszút álljon Szerbián. A védővámok bevezetésének eredeti oka az volt, hogy Belgrád megakadályozta Koszovó felvételét az Interpolba. A kormányfő úgy véli, hazájának meg kell tanulnia megvédeni magát. „Nem volt más választásunk, Szerbia mind agresszívebben lépett fel” – állította Haradinaj. Bár Donald Trump amerikai elnök levélben fejezte ki reményét arra, hogy történelmi megállapodást írhat alá a két ország vezetője Washingtonban, erre semmi esély sincs. A Pristinához való közeledést Aleksandar Vucic szerb elnök sem merné megengedni magának, hiszen az ellenzék tüntetéssorozata miatt mind nagyobb nyomás nehezedik rá. Trump egyébként azt is támogatná, hogy Koszovó és Szerbia területcserét hajtsanak végre, ez a téma azonban egyelőre lekerült az napirendről. Ez ugyanis veszélyes precedenst teremtene a Balkánon, például Észak Macedóniában, ahol jelentős albán kisebbség él. Így egyelőre marad az ellenségeskedés, remény nincs az enyhülésre.