Andrassew Iván, a Népszava publicisztikai rovatának vezetője hosszan tartó, súlyos betegség után 2015 január 14-én, 62 éves korában hunyt el. Halálának évfordulóján pályatársai és barátai minden évben megemlékezést szerveznek. A helyszín a hagyományoknak megfelelően hétfő este is a Dob utcai Spinoza Színház volt.
Andrassew Iván egyik kedvenc hobbija volt a sámlik gyűjtése. A szervezők egyet-egyet elkérnek családtagjaitól, hogy különleges díjként (kisebb összeg kíséretében) átadják azoknak, akiknek tevékenysége méltó Andrassew Ivánhoz. A főszervező Horváth István köszöntője után, az úgynevezett Sámli-díj átadása előtt Wahorn András zenélt, Láng Balázs pedig Andrassew-írásokat olvasott fel. A pódiumbeszélgetésen Pétefy Gergely az írói és újságírói pálya mind gyakoribb szintéziséről beszélgetett Kácsor Zsolttal, Konok Péterrel és Szentesi Évával.
A Sámli-díjat elnyerő Kácsor Zsoltról és Csillag Ádámról Tamás Ervin mondott laudációt. A mostani eseményre emlékkönyv is megjelent a Noran Libro Kiadó gondozásában, Nagy N. Péter szerkesztésében.
A két díjazotton kívül azok is érdemesek rá, hogy nevüket megemlítsük, akik a rendezvény szervezőiként évről évre sokat tesznek azért, hogy életben tartsák Andrassew Iván emlékét. A teljesség igénye nélkül: Danó Anna, Horváth István, Karácsony Ágnes, Katona József, Nagy N. Péter, Péterfy Gergely, Sárközy Tamás, Scipiades Erzsébet, Tamás Ervin.
Amilyen igényes volt önmagával szemben, annyira megkövetelte ezt a szerkesztőségtől is, amelynek szellemiségéhez naponta a nevét adta – idézzük az Andrassew Iván halálakor megjelent nekrológot a Népszavából. Egyik alapítója volt a Mai Napnak, később a Népszabadság munkatársa lett, de már akkor igyekezett megtanulni az internetes újságírást, amikor az még nálunk nem is gyerek, csupán bébi cipőben járt. Tudósította a Romániai Magyar Szót, műsort szerkesztett a Klubrádióban, állandó szerzője volt a Hócipőnek, írt novellákat, portré könyvet, szerepeltek írásai antológiákban.
