A gyűlöletbeszéd államosítása - Lengyelország a gdanski polgármester meggyilkolása után

A lengyelek megdöbbentek a gdanski polgármester halálán, de kevesen csodálkoznak azon, hogy a merénylet bekövetkezett. A célzott gyűlöletkeltés évtizedek óta részese a közéletnek, de csak az utóbbi években vált a nagypolitika részévé.

A rendszerváltás utáni politikai terror áldozata lett Pawel Adamowicz. Ki akarhatta a halálát? Adamowicz húsz éve volt a tengerparti nagyváros első embere. A nekrológokban emlékeztetnek rá, hogy már tizenévesen részese volt az akkori illegális rendszerellenes mozgalmaknak. A Szolidaritás liberális utódpártja, a Polgári Platform (PO) színeiben választották meg háromszor, legutóbbi mandátumát már független jelöltként nyerte el.

Adamowiczot a Lengyelországot kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt egyik fő ellenségének tartotta. Ismertek voltak a szintén gdanski Donald Tuskhoz, a PO alapítójához, volt kormányfőhöz, az Európai Tanács jelenlegi elnökéhez fűződő kapcsolatai. Ahogy Tuskot, úgy Adamowiczot is azzal támadta évek óta a PiS-média, hogy nem eléggé lengyel. A meggyilkolt polgármester ugyanis szakított a korábbi vaknacionalista szemlélettel, amely egyszerűen eltagadta, hogy Gdansk (Danzig, magyar nevén Dancka) egészen 1945-ig többségében német város volt, nem lengyel város polgármestere, állították róla. Ahogy Jacek Czaputowicz külügyminiszter egy minapi megjegyzésében Donald Tuskot azzal vádolta, hogy Németország jelöltjeként választották a EU „államfőjének”, s így német érdekeket képvisel.

Lengyelországban az utóbbi években megfigyelhető, hogy a szélsőséges, fasiszta mintákat követő „nemzeti” ifjúsági szervezetek állnak elő olyan jelszavakkal, követelésekkel, amelyeket átvesz előbb a radikálisan kormánypárti publicisták köre, azt műsorra tűzi az állami média és a kormánypárt. Az ellenségkijelölés egyik ilyen esete volt, hogy 2017-ben a szélsőjobbos szervezetek „politikai halotti bizonyítványt” kézbesítettek liberális és baloldali polgármestereknek, politikusoknak – köztük volt Adamowicz is. A gyűlöletbeszédet a törvény bünteti Lengyelországban, de a hatóságok ritkán lépnek fel.

A hejt fogalmát a lengyel sajtóban korábban elsősorban az internetes gyűlölködésre korlátozták, amelynek elsősorban nevezetességek, celebek és politikusok voltak a célpontjai. Az antiszemitizmus, vagy a mostanában divatos ukrángyűlölet is állandó elem itt. A gyűlöletbeszéd az utóbbi évtizedben egyre inkább politikaivá lett, amelyben aktív közszereplők vesznek részt, akiknek a Twitter-üzenetei lassanként diktálják az általános közbeszédet. Amikor 2016-ban a PiS hatalomra jutott, egyik első lépésként elfoglalta a korábbi közszolgálati médiumokat, s azt egyértelműen pártszócsővé tette. A jobboldali lapok, rádiók és portálok emberei diktálják azóta a hangulatot: átvéve, sőt túlteljesítve a pártvonalat. Jellemző, hogy nemrég az állami tévé egyik viccesnek szánt animációt tett közzé, ahol Jerzy Owsiakot támadta. Owsiak Lengyelország szerte ismert popzenész, koncertszervező, újságíró, rádiós személyiség, aki évtizedeken át sikeresen vezette a beteg gyerekeket segítő Nagy karácsonyi segélyzenekar (WOSP) jótékonysági szervezetet. Az ő gdanski zárókoncertjükön történt a halálos merénylet. Az animáción Owsiak pénzzel megrakodott szekereket szállít Hanna Gronkiewicz-Waltz korábbi varsói polgármesternek (PO). A zloty bankjegyeken Dávid-csillag van, hogy mindenki tudja, hová is megy a beteg gyerekeknek szánt pénz. Az animáció készítője ugyan távozott a tévéből, de a vonal maradt: a gdanski polgármester haláláról beszámoló műsor nagy része az ellenzék gyalázásáról szólt: 2019-ben választások lesznek Lengyelországban.