Tamás Ervin: Andrassew sámlija

Publikálás dátuma
2019.01.16. 21:08

Az Andrassew Iván emlékesten, a budapesti Spinoza színpadon január 14-én elhangzott, a Népszava négy éve elhunyt publicisztikai rovatvezetőjéről elnevezett díj idei nyerteseit méltató beszéd.
A Fekete doboz volt egykoron a gyűjtőhelye azoknak a dokumentumfilmeknek, amelyek rendszerszintű kritikát fogalmaztak meg, ezért a nyilvánosság szűk szegleteiben vetíthették csak őket. Alkotóik közül az egyik ikonikus figura ma a legvérmesebben védi az egyre autokratikusabb Orbán-kormányt, mintha nem venné észre, hogy bizonyos elemei kísértetiesen hasonlítanak a Kádár János fémjelezte kor világához, igaz, ott a korrupció tétjei sokkalta pitibbek voltak. Ráadásul akkoriban a valóságnak volt még valami helyi értéke, bemutatása közérdeklődésre tarthatott számot. A legális tájékoztatás is többrétű volt, folyóiratok sora jelentetett meg komoly szociográfiákat, az Élet és Irodalom utolsó oldalán riporttal szerepelni az újságírónak felért egy lovaggá ütéssel, s ne feledjük: a Magyarország felfedezése sorozat kötetei olyan példányszámban találtak olvasóra, amely ma elképzelhetetlen lenne. A valóságnak nincs sok becsülete. Kiment a divatból. Persze vannak bátor oknyomozók, akik jobbára anyagi visszaélések után erednek, a vagyonnyilatkozatokban meg nem említett lakások, földek, ki tudja honnan és hogyan származott pénzek tulajdonosai pedig még csak nem is magyarázkodnak – minek? Legtöbbjük mindent megúszik. Hogy a nagypályásokról ne is beszéljünk. A hatalmi gúla tetején mintha teljesen elvesztették volna valóságérzéküket, a propagandahadtáp maga teszi közzé a várbeli Gundel-menza étlapját, hogy igazolja a főnök puritánságát a puritánsággal nem jellemezhető, frissen felszentelt munkahelyén. A valóság megismerésének igénye társadalmi méretekben is alábbhagyott, ki-ki fanatikus táborokba gyömöszölődve ugrik kliséknek, elmeháborodott hírek, képtelenségek regimentje cibálja rettegéssé, gyűlöletté, demagóg egyoldalúsággá ítéletalkotásunkat. A józanságot, az értelmes diskurzust a cselédszobába szorítják, mert csak a hatalom megőrzésének művészete a fontos – az igazságkeresők munkái hatástalanok, a semmibe vesznek, jobban, mint eddig bármikor. És most itt állunk Andrassew Iván két sámlijával, mert a nagy tekintetű kuratórium idén úgy döntött – juszt is divatba hozza a valóságot, s nem a szokásos eggyel, hanem kettővel jutalmazza azokat, akik szerintük a legtöbbet tettek a valóság kendőzetlen nyomon követéséért. Csillag Ádám és Kácsor Zsolt a két végén fogta meg ezt a munkát. Csillag Ádám évtizedek óta kánikulában, hóban és fagyban viszi kameráját azokra a helyszínekre, ahol történik valami – anno a Dunaszaurusz, mint a rendszerváltás egyik jelképes témája fogta meg őt, ma nincs olyan tüntetés, megmozdulás, ahonnan hiányozna. A jövő szomorú és tanulságos dokumentumtára lehet az anyag, amelynek szerzője. Kácsor Zsolt szépírói eszközökkel, szelídebben harap. Tárcái történetei mélyen emberiek, mindennaposak, mégis lebegnek, úgy képes maróan kritikus, ironikus lenni, hogy közben megértő, egy utcán szerzett ismerős kalandjai tágabb bepillantást engednek a morális elsivatagosodásba, mint némelyik leleplező, ezer káefté szálait kibogozni próbáló akta. Ami ehhez a laudációhoz sajnos még hozzátartozik: ők, ketten, sok-sok pályatársukkal egyetemben jelenleg az egzisztenciális fenyegetettség állapotában élnek és akkor még finoman fogalmaztam. Az ő helyzetük nem a rendszerváltás szégyene, hanem a rendszeré. És még sajnálatosabb, hogy a néhány jeles halott emlékét őrző díjak ápolói messze nincsenek abban a helyzetben,hogy ezen változtassanak. Nincsenek állami pénzen felújított ingatlanjaink, nem oszthatunk járadékot, nem tarthatunk fényes ünneplést. A méltatás, a szerény jutalom, ez az este leginkább az erkölcsi megbecsülésé. Ennyit tehetünk. A sámli egyébként nem azért van, hogy leüljetek, pihenjetek. Álljatok rá nyugodtan. Lássatok és lássanak.
Szerző

Befújtak valamit egy kormányablakba, az emberek köhögni kezdtek

Publikálás dátuma
2019.01.16. 18:27
illusztráció
Fotó: Népszava
Az óbudai kormányablak Harrer Pál utcai épületéhez a katasztrófavédelmet is kihívták, de mindenki megúszta a történteket.
Befújtak valamit az óbudai kormányablak Harrer Pál utcai épületébe.  helyszínen tartózkodó olvasónk arról tájékoztatott bennünket, hogy a történtek miatt az ügyfélfogadás is elmaradt. A 24.hu-nak egy helyszínen tartózkodó olvasója elmondta, a történtek miatt az ügyfélfogadás is elmaradt. "Annyit mondtak, hogy az ügyfélfogadás elmarad és kérdezték, hogy rosszul van-e valaki. Sokan köhögtek, de senki nem jelentkezett, az emberek elindultak haza" - idézi olvasóját a portál.

A 24.hu megkereste az ügyben a a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságot, Kolozsi Péter főhadnagy pedig elmondta: "bennünket azért hívtak ki, mert szúró szagot éreztek és köhögtek. A helyszínre érkező kollégáink hatvan embert kísértek ki az épületből. Mindannyian sérülés nélkül megúszták a történteket. A biztonság kedvéért helyszínre érkezett a katasztrófavédelem mobil laborja is. Méréseket végeztünk, de nem találtunk veszélyes anyagot a levegőben."
Szerző

Az MTA nem szeretné kutatói ösztöndíjakból fizetni a villanyszámlát

Publikálás dátuma
2019.01.16. 18:25
MTA-székház - illusztráció
Fotó: Népszava
Cáfolja az Akadémia, hogy elegendő forrást kaptak volna Palkovics tárcájától az idei évre – a minisztérium által emlegetett összegeket ugyanis kutatók díjazására és hazacsábítására szánják.
Nem felel meg a valóságnak az Innovációs és Technológiai Minisztérium állítása, mely szerint a Magyar Tudományos Akadémia minden törvényes eszközzel rendelkezik feladatai finanszírozásához. Az MTA kutatóközpontjainak 2018. évi maradványa ugyanis teljes egészében kötelezettségvállalásokkal terhelt – írja az Akadémia, válaszként az ITM keddi közleményére.
A tárca  ugyanis azt fejtegette, hogy a havi illetményfizetés fedezetén túl már több mint 8,6 milliárd forintot biztosítottak az idei feladatok ellátására. Ez az összeg azonban az MTA kiválósági programjainak fedezete, vagyis ösztöndíjakra szánták - hangsúlyozza az Akadémia.
Az MTA szerint az említett források – amiket például a legjobb magyar kutatókat hazahívó, illetve itthon tartó Lendület programra szánnak– csak akkor csoportosíthatók át visszatérítendő támogatásként és átmenetileg az intézetek dologi kiadásaira, ha az ITM érvényes jognyilatkozattal kötelezettséget vállal arra, hogy az így felhasznált forrásokat visszapótolja, a kutatóintézet-hálózat jelenleg is zajló átvilágításának eredményétől függetlenül. Ilyen jognyilatkozatokat szeptember óta kér az MTA az ITM-től, egyelőre eredménytelenül.
Mint hozzáteszik, a feltételes közbeszerzés sem oldja meg a kutatóközpontok problémáit, mert a feltételes közbeszerzési eljárás nem alkalmazható közüzemi kiadásokra, a működés általános feltételeit biztosító költségekre vonatkozóan, és igen korlátozottan alkalmazható a kutatási pályázatok tekintetében. Az MTA arra is rámutat, hogy
Palkovics tárcájának 1400 milliárdos költségvetéséből az akadémiai kutatóhelyek éves dologi kiadása kevesebb mint egy százalék.

Ezt pedig  avonatkozó törvények szerint meg kellene kapnia az MTA-nak, erre kérte a minisztert számos alkalommal az MTA vezetése,elnöksége, közgyűlése, sőt a miniszter által delegált hét, a kutatóhálózat átvilágításának módszertanát meghatározó, paritásos MTA elnöki bizottsági tag is.
Szerző
Frissítve: 2019.01.16. 18:33