Rangadóval hangol a rangadóra a címvédő ETO

Publikálás dátuma
2019.01.26. 11:15
Tavaly megszerezték, az idén megőriznék a trófeát a győriek FOTÓ: K2 PRESS
A középdöntővel folytatódik a női kézilabda Bajnokok Ligája, amelynek szombati játéknapján rögtön komoly meccset rendeznek: a CSM Bucuresti lesz a Győr vendége.
A decemberi, franciaországi Európa-bajnokság előtt befejeződő csoportszakaszban hatból hatszor nyerő, ezzel a tizenkét tagúra szűkülő mezőnyből egyedüliként veretlen Győri Audi ETO KC a maximális nyolc ponttal vezeti a kettes csoportot. Ellenfele, a D jelű kvartettből érkező bukaresti csapat "csak" hattal áll, mivel a Ferencvárost is felvonultató négyesben kétszer is vereséget szenvedett az ősszel. Mindez persze nem jelent semmit – a sorozat 2016-os győzteséről van szó, amely az előző két évben mindkétszer bejutott a BL budapesti négyes döntőjébe, ahol bronzérmesként zárt.
Az európai szövetség (EHF) mint minden félév kezdetén, ezúttal is összeállította a maga erősorrendjét, amely pillanatnyilag a legutóbbi két kiírást megnyerő, egyébként négyszeres győztes Győr nevével kezdődik. A CSM Bucuresti ötödik, a BL másik magyar résztvevője, az FTC-Rail Cargo Hungaria pedig kilencedik a listán. A korábban a végső sikerre is esélyesnek tartott románok két kézilabdázójuk, az Eb előtti felkészülési kupán kidőlő norvég jobbátlövő, Amanda Kurtovic és a kontinenstorna magyar–román összecsapásán harcképtelenné váló balátlövő, Cristina Neagu sérülése miatt elvben gyengültek, míg az ETO az eddigiek alapján megállíthatatlannak tűnik.
„A címvédő a nyári edzőváltás, Ambros Martín távozása ellenére sem gyengült, a csoportkörben senki nem tudta megállítani. A hat csoportmérkőzés során szerzett 210 gól remek támadójátékról árulkodik, a védekezésben pedig tovább javulhat a csapat a román Crina Pintea érkezésével” – olvasható az indoklás az EHF honlapján. 
Pintea – akit az Eb legjobb beállójának választottak – kapcsán jegyezzük meg, hogy nem megelőlegezett bizalomról van szó, a játékos ugyanis már letette névjegyét Győrben. Az idén eddig lejátszott hat bajnoki közül az elsőn, január 2-án, az FTC elleni hazai rangadón például rögvest nyolc gólt szerezve mutatkozott be. 
„Számomra is kicsit váratlan volt Pintea ilyenfajta becsatlakozása, ám nagyon-nagyon örültem neki. Csak dicsérhető a hozzáállásáért, hasznosan játszik, s remek csapatemberként” – méltatta akkor a román kézilabdázót a lapunknak nyilatkozó Danyi Gábor, a győriek vezetőedzője.
A győri veresége miatt a magyar bajnokság második helyére szoruló Ferencváros szintén nem sokat pihenhetett januárban, Elek Gábor vezetőedző csapata a hazai riválishoz hasonlóan hat bajnokin lépett pályára (s szerzett a papírformának megfelelően minden esetben két pontot). Az utóbbi két szezonban mindkétszer a negyeddöntő jelentette a végállomást a Bajnokok Ligájában az FTC-nek, amely vasárnap Németországban, a csoport utolsó helyén álló Thüringer HC otthonában kezdi meg idei BL-szereplését a Győrt és a bukarestieket is felvonultató 2. csoportban, ahol a folytatás lényegesen nehezebbnek érkezik, a következő fordulóban, február 2-án ugyanis FTC-Győr mérkőzést rendeznek majd az európai kupasorozatban.
Persze, ne szaladjunk ennyire előre: a középszakaszba két ponttal megérkező fővárosi együttesnek a felzárkózás szempontjából fontos volna a győzelem, amely az eddigiek alapján nem tűnik lehetetlen küldetésnek.

A magyar klubok hétvégi programja

Bajnokok Ligája középdöntő, 2. csoport, 1. forduló Szombat Győri Audi ETO KC-CSM Bucuresti 19.30 Audi Aréna Győr (tv: Sport1) Vasárnap Thüringer HC–FTC-Rail Cargo Hungaria 14.00 Nordhausen (tv: Sport1) A 2. csoport állása: 1. Győri Audi ETO KC 8 pont, 2. CSM Bucuresti 6, 3. Vipers Kristiansand 4, 4. Krim Mercator Ljubljana 3, 5. FTC-Rail Cargo Hungaria 2, 6. Thüringer HC 1

Szerző

A szakma kudarca a férfi kézilabda-válogatott szereplése

Publikálás dátuma
2019.01.25. 18:47
Nagy László (labdával) rutinjára is szükség lesz a sorsfordítónak ígérkezo Norvégia elleni párharc során szerda este
Fotó: ILLYÉS TIBOR / MTI
Tizedik helyen végzett a német-dán közös rendezésű kézilabda-világbajnokságon a magyar férfiválogatott, melytől így meglehetősen távol került az eredendően kitűzött közelebbi cél, a jövő évi olimpiai selejtező, nem is beszélve a tokiói ötkarikás játékokról. Pedig ezúttal nem kapott teljesíthetetlen feladatot a nemzeti csapat, sőt, ennél egyszerűbben nem lehetett volna eljutni a selejtezőre: európai csapatot nem is kellett volna megverni hozzá. Mondjuk, ezt utóbbit sikerült is teljesíteni... Lehet most magyarázkodni, mutogatni a sérülésekre, a bírókra, a kapufára, a babaáldásra, de véleményem szerint ez a torna egyértelműen a magyar szakma kritikája. A balhét vélhetően a két szövetségi kapitánynak, Csoknyai Istvánnak és Vladan Maticsnak kell majd persze elvinnie, főként előbbinek, hiszen láthatóan ő volt az első az egyenlők között, de ez a kudarc valójában a teljes magyar edzői karé. Csoknyai – és persze Matics – felelőssége a keret összeállítása, melybe sikerült egyoldalas játékosok tömkelegét beválogatni. Noha a nemzetközi elit – de már a középmezőny nagy része is – csere nélkül áll át támadásból védekezésbe és vissza, a magyar csapatban alig akadt ilyen játékos. A csapatból egyértelműen legegyenletesebb és legjobb formát mutató szegedi jobbátlövő, Balogh Zsolt egyfélidős játékos, hiszen csak a kispadhoz közeli oldalon játszatható támadásban, s ugyanez kiderült a vébén klubtársáról, a balátlövő Bodó Richárdról is. A veszprémi irányító, Lékai Máté szintén csak az előrejátékban használható, ellentétben a Veszprémből a kevés játéklehetőség miatt Spanyolországba kölcsönadott, leóni Ligetvári Patrikkal, a tatabányai Ilyés Ferenccel, Sipos Adriánnal vagy a ferencvárosi Schuch Timuzsinnal. A két, Balatonfüredből behívott szélső, a jobboldali Hornyák Péter, illetve a baloldalon Bóka Bendegúz maximum csak a gyenge középmezőny ellen használhatók, az elmúlt bő másfél évtized egyértelmű hazai ikonja, a korábban a világ legjobbjai közé tartozó Nagy László pedig 38 éves korára látványosan lelassult, ami mind védekezésben – főleg kettes pozícióban - , mind támadásban meglátszott – utóbbinál néhány kivételtől eltekintve inkább akkor is megfogta a labdát, amikor indulni kellett volna. A kapusok közül a veszprémi Mikler Rolandról ezúttal is bebizonyosodott, nem bírja a sorozatmeccseket, az idő előrehaladtával rohamosan csökkent hatékonysága. A támadó szekcióból egyedül a szegedi beálló, Bánhidi Bence számít komplex játékosnak, csakhogy érdemi csere híján a torna második felére teljesen kilúgozódott. A keret összeállítása amúgy már a vb előtt is megosztotta a sportág iránt érdeklődőket, kevesen értették, mit keres a csapatban a Veszprémből sokévnyi padozás – és lelátózás után – elküldött, s utóbb kiderült, sérült ferencvárosi jobbátlövő, Ancsin Gábor, vagy éppen az évek óta Svájcban játszó – és a hazai sportlap által sokak számára klubszinten érthetetlenül felmagasztalt – irányító, Császár Gábor. És miért nem fért be még a tartalékok közé sem a világ legerősebb bajnoksága, a Bundesliga középcsapatában, a TBV Lemgóban az idén eddig meccsenkénti három gólos átlagot hozó, védekezésben és támadásban is használható Bartók Donát? Vagy éppen miért gondolta a két szakvezető, hogy valódi kettes védő nélkül hatékony lesz a hatosfala a csapatnak? Szakmai érvek helyett sokkal inkább úgy tűnt, a két európai szintű honi csapat, a Veszprém és a Szeged mellett csak a két kapitány klubjából – Tatabánya és Balatonfüred – lehetett bekerülni a válogatottba. Vélhetően ennek lett áldozata a csurgói Vasics Marko, a magyar bajnokság tavalyi gólkirálya - és eddig az idén is legeredményesebb góllövője -, aki a közismert szélsőmizéria ellenére sem fért be még a tartalékok közé sem… A kispadról amúgy sem jött érdemi szakmai segítség, az időkéréseknél Csoknyai kényszeresen a keresztet és a szélsőbefutást emlegette az egész torna alatt, ha nincsenek kreatív támadóink, akik tudnak egy-egyezni, könnyen elképzelhető, hogy már a csoportkörben könnyűnek találtatott volna a válogatott. Persze az is egyértelmű, nem a világbajnokságon kezdődtek a bajok. Régen rossz, amikor néhány hangadó meg tud fúrni egy edzőt. A svéd Ljubomir Vranjes tavaly tavasszal a szlovénok elleni vb-selejtezőn olyan bravúrt vitt véghez a csapattal, amire rég volt példa magyar edzőtől, ennek ellenére, miután klubjából, a Veszprémből elküldték az ősszel, a válogatottnál is elköszöntek tőle. S noha adta magát a lehetőség, nem a Szegeddel remek eredményeket produkáló, korábban a spanyol nemzeti csapattal világbajnok és olimpiai bronzérmes Juan Carlos Pastor lett az utód, hanem az új szakvezető kijelölésekor az egyik legfontosabb szempontnak számított, hogy magyar öltözőbe magyar szó kell! Ami nem új keletű felvetés, a korábbi szövetségi kapitány, a honi kézilabdában megkerülhetetlen Mocsai Lajos meglehetősen régi vesszőparipája. Pedig csak meg kell nézni a hazai klubokat, Elek Gábor kivételével nincs magyar edző a számottevő csapatainknál, ami azért nem véletlen (Győrben Danyi Gábornak ez az első szezonja vezetőedzőként, számára az igazi mérce remélhetőleg a tavaszi női BL-döntő lesz). Ennyi dilettáns klubvezető csak nincs idehaza! (Jellemző, hogy a kapitánykérdésben a szlogent hangoztató sportlap csak a vb után vetette fel a kapitányi állandóság hiányát, eddig nem zavarta, hogy világversenyenként - vagy csak úgy, indok nélkül, lásd Vranjes - cserélgették a szövetségi kapitányokat.) A hibákat-hiányosságokat persze sokáig megpróbálta elmismásolni a szakma és a sportsajtó egy része: a csoportkörben bagatellizálták az argentinok és az egyiptomiak elleni döntetlent, a szaklap például az arabok elleni iksz után a pontvesztés helyett fontosabbnak tartotta, hogy második helyen ment tovább a válogatott a csoportból. Mintha ennek bármi jelentősége lett volna. Utóbb aztán kiderült, éppen az Egyiptom elleni pontvesztésen múlt a továbbjutás. Ám még így is oda lehetett volna érni selejtezőt érő pozícióba, ha utolsó mérkőzésén a csapat nem néz bele egy elképesztő norvég pofonba. Egy olyan mérkőzésen, melyen látszott, noha jóval kisebb a tét a skandinávok számára, mégis sokkal motiváltabbak, mint az elvileg a létükért játszó magyarok. A különbség főleg a második félidőben lett fájón szakadéknyi, amikor folyamatosan leindították legjobbjainkat (?), pedig a visszafutás nem technika vagy gömbérzék kérdése, hanem a fizikumé. Ami láthatóan hiányzott, ami egyértelműen szakmai felelősség. (Csoknyai a mérkőzés után arra hivatkozott, sok volt a két nap szünet, előtte viszont éppenséggel a feszített tempóra panaszkodott, s arról beszélt, milyen jól jön majd a pihenő.) Ami a tizedik helynél is fájóbb viszont, hogy a jövő sem tűnik fényesebbnek: Nagy, Ilyés, Schuch, Császár nagy valószínűséggel elköszön, Ancsin, Ligetvári, Sipos, Bóka, Hornyák pedig – jelen állás szerint - nem ütik meg a nemzetközi szintet. Vagyis találni kellene 8-10 olyan játékost, aki támadni és védekezni is tud. Miután tíz év alatt sem sikerült ennyit kinevelni – noha 2013 óta már a Mocsai-vezette, milliárdokba kerülő Nemzeti Kézilabda Akadémia is működik Balatonbogláron -, marad a csodavárás.
Szerző
Témák
kézilaba vb
Frissítve: 2019.01.25. 19:37

Nagy Adrienn junior páros bajnok lett az Australian Openen

Publikálás dátuma
2019.01.25. 10:43

Fotó: Facebook/Nagy Adrienn
Nagy Adrienn és japán játékostársa, Nacumi Kavagucsi megnyerte a junior lány párosok döntőjét a Melbourne-ben zajló ausztrál nyílt teniszbajnokságon.
A harmadik helyen kiemelt magyar, japán kettős, amelynek ellenfele a nyolcadikként rangsorolt amerikai Chloe Beck, Emma Navarro duó volt a pénteki fináléban, két szettben, 6:4, 6:4-re nyert. Az első és a második játszmában is hasonló volt a forgatókönyv: a rivális kétszer vesztette el az adogatójátékát, Nagyék pedig csak egyszer. A meccs 61 percig tartott. 
Az MTK 17 éves játékosa - a volt válogatott teniszező, Csurgó Virág lánya - előzőleg a nyolcaddöntőben búcsúzott egyesben.
Legutóbb Babos Tímeának sikerült juniorként a páros döntőbe jutni Melbourne-ben, ő 2010-ben a kanadai Gabriela Dabrowskival alulmaradt a fináléban, mint ahogy Szávay Ágnes is 2005-ben a cseh Nikola Frankovával. Az eddigi egyetlen lány páros győzelem Kapros Anikó nevéhez fűződik, aki 2000-ben az ausztrál Christina Wheeler oldalán ünnepelhetett az Australian Openen, és emellett az egyest is megnyerte.
Eredmény: junior lány, páros, döntő: Nagy Adrienn, Nacumi Kavagucsi (magyar, japán, 3.)- Chloe Beck, Emma Navarro (amerikai, 8.) 6:4, 6:4
Szerző
Frissítve: 2019.01.25. 11:31