Újabb földosztásra készül a kormány

Nagy ívű tervet ismertetett az agrártárca a mezőgazdaság versenyképességét rontó osztatlan közös földtulajdon felszámolásáról. Szakemberek szerint az újabb próbálkozásnak több buktatójára is van.

Az osztatlan közös földtulajdon évtizedek óta tüske a magyar mezőgazdaság körme alatt. A megoldás a tervezet szerint egyebek mellett az lenne, hogy az állam fölvásárolná azokat a birtoktesteket, ahol a tulajdonos nem jelentkezik, illetve nem elérhető el. Ha ezek területek elérnének egy "egészséges" birtokméretet, eladnák az érdeklődő földműveseknek. Részletek egyelőre nem ismertek, így azt sem tudni, hogy mekkora lenne a kormányzat szerint az „egészséges” birtok mérete, hiszen míg a szántóföldi gazdálkodáshoz 50-100 hektár alatt hozzá sem érdemes kezdeni, a kertészeti szektorban akár néhány hektárral is versenyképes lehet a termelő.

Akik az állami földbérlet-pályázatok során, illetve az állami földek értékesítésekor rossz tapasztalatokat szereztek, most joggal vetik fel, hogy ha egyáltalán sikerülne az osztatlan közös földtulajdon több mint 1 millió hektárjából a versenyképességhez szükséges birtokokat kialakítani, akkor azok a területek az előző példákhoz hasonlóan jelentős mértékben megint Fidesz-közeli kezekbe kerülnének. Arra, hogy jogos-e az aggodalom - majd, ha lesz ilyen -, a részletes szabályozás adhat választ.

A szakemberek többsége támogatja a kormány elhatározását az osztatlan közös földtulajdon megszüntetésre, mert úgy vélik az elaprózott birtokok gyengítik a magyar mezőgazdaság versenyképességét. A szándék megvalósulását akadályozza, hogy ez a gond naponta újratermelődik. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis a tulajdonos halála esetén például, ha több gyermeke van, a birtoknak több tulajdonosa lesz. Vagyis létrejön egy újabb osztatlan közös földtulajdon.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) az örökösödési jogszabályok módosításában látja az egyik megoldást. A javaslat szerint az új öröklési rendszerben azért, hogy versenyképes méretű gazdaságok öröklődhessenek, és elkerüljék a gazdaságok elaprózódását, csupán egy leszármazotté lehetne a birtok. Az új tulajdonosnak garantálnia kellene a birtoktest egyben tartását, és pénzbeli megváltást kellene fizetnie örököstársainak, amit az e célra kidolgozott, kedvező hitelkonstrukció tenne könnyebbé. Ez nyilván elenyésző szelete lenne a teljes agrárgazdaság, az élelmiszeripart is beleszámítva 1100 milliárd forintos hitelállományának.

Első hallásra jól hangzik a terv, de az érvelés felvet néhány kérdést. Azzal az agrárszakemberek egyetértenek, hogy a földtulajdon aprózódását egyebek mellett az öröklési szabályok módosításával lehetne féken tartani, esetleg csökkenteni. Sok olyan osztatlan közös földtulajdon van, amit már kimértek, de éppen az újabb öröklések miatt az továbbaprózódott. Az állam, ha komolyan veszi a magántulajdon szentségét, akkor nem szólhat bele abba, hogy az örökösök mit kezdjenek tulajdonukkal, amellett, hogy a korlátozás az alaptörvénybe is ütközne.

Ha csak az egyik örökös akarja folytatni a gazdálkodást, akkor el lehet azon gondolkodni, hogy kedvező hitelkonstrukciókkal segítsék a társai tulajdonrészének megváltásában, de azért ebben is van némi bökkenő – jegyezte meg a Népszavának Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkár-helyettese. Figyelembe kell venni, hogy az egyben tartott gazdaság jövedelemtermelő képessége lehetővé teszi-e a szükséges kölcsön felvételét. Egy jó minőségű szántó hektáronként 1,5-2 millió forintot is megér, s ha csupán 10 hektárt kell megváltani, az is 15-20 millió forintos kiadást jelent. Ha még ki is termelné a birtok a hitel törlesztőrészleteit, kérdés miből telik majd az amortizációs, fejlesztési, működtetési költségekre. Részmegoldás lehetne, ha egy bizonyos méret alatti, például a 0,5-1 hektárt meg nem haladó területet már nem lehetne tovább osztani. Ezt elsősorban a törpe-, illetve a kisbirtokokra lehetne alkalmazni, a nagyobb gazdaságok esetében ilyen megkötést a gazdák valószínűleg nem fogadnának el.

További lehetőség ha az állam felvásárolja az aprózódással fenyegetett termőföldet , amit a jelenlegi szabályok alapján is megtehet, hiszen elővásárlási joga van. Persze csak akkor, ha a tulajdonostársak lemondtak az őket megillető elővételi jogukról. Az államnak élhetne a kisajátítás jogával is, már csak pénz kérdése lenne, hogy a közös földterületből gazdaságos méretű birtokot hozzon létre. Ilyen lépésre azonban csak törvényben meghatározott, indokolt esetben van lehetőség. Az osztatlan közös földtulajdon arányának csökkentése kétségtelenül fontos lenne, de azért roppant nehéz lenne azt nemzetbiztonsági vagy nemzetgazdasági érdekkel indokolni. Arról nem is szólva, hogy a költségvetést ezermilliárdos nagyságrendű fizetési kötelezettség terhelné. A szakemberek számításai szerint egy 3-5 hektáros terület kimérésének költsége tulajdonosonként meghaladhatja a 200 ezer forintot.

A kisajátítás azért sem valószínű, mert a kormánynak politikai és szavazatmaximálási megfontolásokból nem érdeke, hogy az érintettek tömegeit magára haragítsa.

Amikor az állam átvállalta az osztatlan közös tulajdon kimérési költségeit, mint például 2000-2012. között, akkor megugrott az érintettek érdeklődése és sokan benyújtották a kérelmüket az illetékes földhivatalokhoz. Ezeknek a kérelmeknek a földolgozása még évekig eltarthat és az újabbak elbírálása tovább nyújthatja az ügyintézést.