A johannita betegápoló lovagrend állítólag már a 12. században rendkórházat alapított a Gellért-hegy lábánál feltörő "csodahatású" forrásoknál és természetesen a török uralom idején is fürdő épült ide: az Acsik Ilidzsa (nyitott hőfürdő). Később Sárosfürdőnek nevezték a medencékben leülepedett, finom forrásiszap miatt - a 19. század elején pajtaszerű, egyemeletes épület állt itt egy hozzátapasztott fogadóval.
Aztán amikor 1894-ben megkezdődött a Ferenc József – a mai Szabadság-híd - építése, ezzel együtt a Gellért tér rendezését is tervbe vették. Az egykori gellérthegyi fotókon jól látható, hogy erre még csak elszórtan álltak épületek, délebbre pedig a későbbi Lágymányost a Duna hatalmas öble jelentette. Egyszerre és egymás mellett épült itt a Műegyetem és Gellért, csak éppen utóbbi a világháború miatt folyamatosan tolódott: az 1905-ös pályázatból csak 1909-re lettek részletes tervek, az 1911-ben megkezdett építkezés nyolc évig tartott, pedig még orosz hadifoglyok is dolgoztak rajta. A főváros akkor legpatinásabb szállodáját Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr illetve Sterk Izidor tervezte – az épület végül a két győztes terv összevonásával épült meg.
Az uralkodó stílusok szemszögéből a szecesszió korát éltük éppen, ha nem nyomott volna mindent agyon a világháború, az összeomlás és később Trianon. A Gellért ugyan nem olyan jelentős épülete a magyar szecessziónak, mint a kortestvére, a később szintén szállodává váló a Gresham, azért sok minden hasonlóvá teszi megjelenésüket : elég csak a Zsolnay kerámiákat és Róth Miksa díszes üvegablakait említeni.
Nem túl merész, de amolyan a palotaszecesszió ez némi biztonságos neobarokk tömegképzéssel és népi ihletésű, szívecskés – tulipános - galambos kovácsoltvas erkélykorlátokkal.
A szállodát még az összeomlás előtt megnyitották, de fordulatos történetét azzal kezdte meg, hogy a megszálló román hadsereg vezérkara fészkelte be ide magát. Miközben a csapatok a városban rekviráltak, tisztjeik egymás után tartották itt a pompás vacsorákat – a kellemes esték emléke állítólag olyannyira befészkelte magát a román tisztek szívébe, hogy az étterem első, díszes berendezését is összecsomagoltatták. 1919. november 16-án aztán ide érkezett meg a Fehérvári út felől híres fehér lován és a nemzeti hadsereg élén Horthy Miklós – nyilván szimbolikusan kiválasztva a helyszínt, hiszen a románok helyét a Gellértben is ők vették át.
A négyemeletes szálloda a megnyitáskor 176 szobából állt, ugyanakkor néhány utcával arrébb volt egy fiókszállodája is (a Zenta utcában, a Hadik laktanyával szemben), ahol a vendégek személyzetét – kocsisokat, inasokat, szolgálókat – szállásolták el. A szálloda lakosztályaihoz eredetileg olyan fürdőszobák tartoztak, ahol egyszerre lehetett vezetékes, termál- és szénsavas vízhez jutni. A két világháború között a szálloda báltermeivel, teraszaival és medencéivel hamar a társasági élet központjává vált. Ezt még egyértelműbbé tette, amikor 1927-től a hipermodern hullámfürdő is megépült (a marhabőr szíjakkal meghajtott hullámgép a ma is üzemképes), majd az egykori télikert és minigolf-pálya helyén nyílt meg 1933-ban a pezsgőfürdő. A Gellért konferenciaszálloda is lett (1921. október 1-jén a szállodások nemzetközi kongresszusát tartották itt), de kedvelték Európa koronás fői illetve a különböző királyi házak főhercegei és főhercegnői – az akkor fiatal holland királynő például itt töltötte mézesheteit.
Aztán akkor jött a második világháború, amikor a Gellért a világ grand hoteljeinek sorába emelkedett. Ez a háború sem kímélte, az ostrom alatt során német katonák fészkelték be magukat, így a harcok során a berendezési tárgyak, bútorok többsége újra megsemmisült, csak a komplett ezüstkészletet sikerült Majczán Lajos hotelraktárosnak megmentenie, amikor elfalazta az alagsorban.
1945-re a dunai oldal teljesen, a hegyoldali rész részlegesen kiégett, a helyreállítás nagyjából 1960-ra ért véget. Amíg nem épültek meg Budapest új szállodái (ez a hetvenes, de inkább a nyolcvanas évek), az ország illusztris vendégei leggyakrabban a Gellértben szálltak meg: az első Yehudi Menuhin hegedűművész volt, aztán jött David Ojsztrah, Pablo Casals, Arthur Rubinstein vagy Dimitrij Sosztakovics zeneszerző. De itt lakott a későbbi amerikai elnök, Richard Nixon, Pachlavi iráni sah és családja, és a dalai láma. Színészekből is erős volt a felhozatal Kyrk Douglas-től Jane Fondáig - de a hetvenes években nálunk forgató két sztárpár (Elizabeth Taylor és Richard Burton illetve Diane Keaton és Woody Allen) már a Duna túloldalán, az új Intercontinentalban laktak.
Itt viszont Szécsi Pál lett a retro része: az állami gondozottból lett férfimodell 1965 szilveszterén, a Gellértben lépett fel először és egyik legnagyobb slágerének főszereplője, a fodrász Gedeon bácsi is a Gellért Szállóban dolgozott. (Állítólag a szövegíró S. Nagy István akkori felesége, Manci járt ehhez Schlasinger bácsihoz, aki aztán Gedeonként vált a Szécsi Pál sláger főszereplőjévé.)
A négyemeletes szállodának az igazi különlegessége, hogy a gyógyfürdőt és szállót egybe építették. Hasonlóan a Széchenyihez a Gellért fürdője is tükrös szerkezetű, azaz bal és jobb szárnya hasonló Zsolnay kerámiákkal gazdagon díszítve, ugyanakkor úszómedencéjének két oldalán a folyosó hajóablakaiban egyszerre látható alulról a csillámló víz és a benne fürdőzők. Úgy ötévesen életem első éttermi rendelését a hullám fölötti teraszon adtam le egy kelkáposzta-főzelék formájában, onnan öt méterre – és 30 évvel korábban - pedig maga Karinthy Frigyes pózolt itt, a díszes tartófal egyik szobrával. Nem lakott messze, a Verpeléti - ma Karinthy Frigyes – úton, és félúton volt a Hadik Kávéház.
Info:
Gellért 100!
Kiállítás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum nyitva: március 3.
Kísérő kötet: Saly Noémi: Gellért 100!
Több mint 200 ritka fotóval
