Oláh Bence a magyar sport történetének első téli olimpiai aranyérmét szerző ötezer méteres rövidpályás gyorskorcsolya-váltó tagjaként vett részt a tavalyi pjongcsangi játékokon, mivel azonban nem lépett jégre, társaival - Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba, Knoch Viktor – ellentétben nem tekinthető olimpiai bajnoknak. A sportoló a Népszavának elmondta, nem kesereg ezen, jelenleg orvosi tanulmányaira koncentrál, de nem adta fel olimpiai (érmes) álmait sem.
Ön a világ leggyorsabb rövidpályás gyorskorcsolyázó orvostanhallgatója.
Köszönöm szépen, a jelenleg aktív versenyzők között valószínűleg igen, de van még korábbi magyar válogatott rövidpályás gyorskorcsolyázó, aki az orvosi pályát választotta. A 2006-os torinói és a 2010-es vancouveri téli olimpián induló Darázs Péter fogorvosként dolgozik.
Nem fogják egymás útját keresztezni az orvosi pályán.
Egész biztos nem, engem a belgyógyászat érdekel, ezen belül is a hematológia.
Miért pont ez a terület?
Volt több olyan időszakom is az eddigi egyetemi éveim során, amikor azt éreztem, hogy nem találom a helyem, az is megfordult a fejemben, hogy nem a számomra megfelelő pályát választottam. Hasonló gondolataim voltak akkor is, amikor az olimpia után újra elkezdtem az egyetemre járni. Vasárnap délután hazaértünk az olimpiáról, kedden 8-tól pedig már az egyik klinika előadójában ültem, és nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel a váltással. A hatodévemet is ilyen jellegű keresgéléssel kezdtem, aztán a belgyógyászat gyakorlatom során a hematológiai osztályra osztottak be és az számomra teljesen más volt, mint amit korábban tapasztaltam. Olyan impulzusok értek, amik hatására úgy érzem, hogy én ezzel akarok foglalkozni a jövőben.
Az egyetem és a rövidpályás gyorskorcsolya is teljes embert kíván. Hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni?
Nem egyszerű, sok logisztikával jár, ha egyszerre akarnék mindkettőben megfelelni a saját elvárásaimnak, akkor az néhány hét alatt felőrölne. Muszáj kijelölni a prioritásokat. Most a tanulás az elsődleges.
Ami nagyon jól megy Önnek, kiemelkedő, 4,5 körüli vagy még jobb átlagokkal zárja a féléveket. Ennyire maximalista?
Igyekszem minél jobban felkészülni a vizsgáimra, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy hiába kap az ember jó jegyeket, ez nem jelenti azt, hogy az egyetem elvégzését követően már kompetens orvosnak számít. Attól, hogy az államvizsga után a nevem elé kerül a dr. nem fogok többet tudni, mint egy nappal előtte, ehhez évek kellenek és sok gyakorlás. Szóval ez még egy hosszú tanulási folyamat kezdete, de én ezt szeretem csinálni és nagyon érdekel, csak látni kell a saját határainkat és nem szabad abba a tévhitbe esni, hogy mi mindent tudunk, mert - ha fogalmazhatok így - ez csak az önámítás mocsarában való gázolás. Rengeteget tanultam az egyetemen, de ezt a gyakorlatba átültetni egy újabb feladat lesz.
Akkor a tanulás miatt maradt ki az idei Európa-bajnoki csapatból?
Inkább azt mondanám, hogy a teljes értékű felkészülésből maradtam ki. A szezon kezdetén a nyári edzőtáborból is hamarabb hazautaztam, hogy tudjak tanulni, mert akkor volt az első szigorlatom. Az edzőimmel megbeszéltem, hogy most a tanulásra helyezem a hangsúlyt, ők pedig támogatnak ebben. Utolsó éves vagyok az egyetemen, a hónap végéig le kell adnom a szakdolgozatom, négy szigorlatomat teljesítettem már, de még hátravan kettő és az államvizsga. Tavaly a téli olimpia miatt halasztottam az egyetemen, akkor Pjongcsangra tettem fel mindent, így négy félév alatt végzem el az ötödévem, most fordult a kocka.
Megérte? Tartalékként bekerült a később olimpiai bajnok váltóba, amelyben azonban nem jutott szóhoz, így aranyérmet sem kapott.
Egyértelműen igen. Nagyon erős itthon a konkurencia, nehéz volt bekerülni a csapatba, sokat küzdöttem és úgy érzem mindent megtettem érte. Boldog voltam, hogy sikerült, bár az utazás előtt csak egy héttel tudtuk meg, hogy ki lehet ott ötödikként, az igazán stresszes időszak volt. Maga az olimpia életre szóló élmény marad. Nincs bennem keserűség, vagy rossz érzés, azért mert nem én kerültem be a váltóba, inkább csak hiányérzet, hiányzik, hogy nem élhettem át azt az élményt, amit egy olimpiai versenyzés jelent.
Még nem kell lemondania erről.
Nem mondtam még le erről, de mivel már 26 éves vagyok, csak egy lehetőségem lesz rá, 2022-ben. Az első lépés, hogy most júniusban befejezzem az egyetemet. A kvalifikációk 2021 végén kezdődnek, ha belevágok, akkor addig minden energiámmal arra kell koncentrálni, hogy ismét tagja lehessek a váltónak.
Egyéniben nem próbál olimpiai kvótát szerezni?
Őszintén, ennek az olimpián nincs realitása, váltóban tudok hozzátenni a csapat teljesítményéhez, erre lehet esélyem. Az addigi versenyszezonok alatt pedig természetesen a világkupák során egyéniben is szóhoz juthatok.
Mit fog csinálni dr. Oláh Bence 2025-ben?
Amennyiben sikerül kijutnom a 2022-es pekingi olimpiára, a célom az lenne, hogy ott már én is a dobogón állhassak. Utána pedig mindenképp hematológiai osztályon szeretnék dolgozni, ha éremmel térnék haza, akkor akár már keddtől.
