Valóban aggódik az Egyesült Államok Magyarország szövetségesi hűsége miatt?
Nem beszélnék a szövetségesi hűségről. Inkább a magyar politika iránya vált ki aggodalmat, mert nyíltan szembemegy az Egyesült Államok biztonsági érdekeivel. Az utóbbi hónapokban pedig mintha fel is gyorsultak volna a biztonsági érdekeinkkel ellentétes fejlemények, márpedig ezek szerintem nem maradhatnak válasz nélkül.
Milyen biztonsági érdekekről van szó?
Elsőként is komolyan aggódunk az orosz befolyás erősödése miatt. Például Magyarország Moszkvának adott ki két olyan (fegyverkereskedelemmel gyanúsított - a szerk.) személyt, akit az Egyesült Államok is nagyon szeretett volna megkapni. Aztán ott van Putyin elnök állandó meghívása. Továbbá az, hogy Magyarország blokkolja a magas szintű NATO-Ukrajna találkozókat. Ez szerintem a Kreml érdekeit szolgálja, ami nem vall az USA szoros szövetségesére.
Orbán Viktor valóban le tudja fékezni a NATO és Ukrajna együttműködését?
Lehetetlenné teszi a vezető politikusok találkozóit, a politikai előrelépést. Úgyhogy igen, ő egymaga teszi lehetetlenné a szövetség kialakítását.
Ön tavaly májusban Charles Gatival írt cikkében előre figyelmeztetett, hogy az elvtelen alku Orbán esetében sem fog működni. Mégis, hogyan lehetne előmozdítani közös dolgainkat?
Teljesen át kellene alakítani az amerikai hozzáállást. Már mindenféle botokkal és mézesmadzagokkal próbálkoztunk, de az utóbbiak csak még több nehézséget eredményeztek. Érdekes lesz megfigyelni, mit kezd a helyzettel a Képviselőház, amely a Szenátus mellett szintén hatással van a külpolitikára. Nemzetbiztonsági és szakértői körökben máris erős kétpárti aggodalmat vált ki Magyarország jövőbeni irányultsága. Nagyon meglepő volt, hogy Wess Mitchell helyettes államtitkár lemondásakor az okok között előkelő helyen szerepelt Magyarország-politikájának kudarca. Érdekes volt látni, hogy a Magyarországgal kapcsolatos hírek akkor is komoly teret kaptak a sajtóban, amikor pedig egyszerre több jelentős nemzetközi válság zajlott, például Venezuelában.
Innen azt hittük volna, hogy Mitchell inkább Oroszország miatt távozott.
Mitchell döntésében szerepet játszhatott a verseny Oroszországgal és Kínával, illetve a most kibukott magyar "konstruktív semlegesség" is. Persze Orbán már évekkel ezelőtt is a keletről fújó szélről beszélt, márpedig nekünk biztosnak kell lennünk szövetségeseinkben, hogy azok megvédelmezik a közös érdekeket. A másik dolog a liberalizmus és illiberalizmus kérdése, amelyben Orbán szabja meg a trendet. Ez szintén nagyon aggasztja a washingtoni nemzetbiztonsági köröket. Ezzel foglalkoznunk kell - az országunkon belül és kívül is. Meg kell néznünk, mi történik azokkal a szövetségeseinkkel, amelyek már nem liberális demokráciák. A két tényező közösen okozza, hogy Magyarország ennyire a figyelem középpontjába került.
Mennyire fontos a kétoldalú védelmi együttműködési megállapodás?
Nagyon fontos. Ez megint olyan probléma, amit nem értek, hogyan merülhetett föl, hacsak nem más fővárosokból akarták így. A megállapodásra azért van szükség, hogy a szövetség biztosítani tudja a kollektív védelmet, reagálni tudjon a válságokra, illetve hogy megvédjük az amerikai katonákat. Nem tudom, ez miért lett éppen most probléma, amikor pedig minden külső körülmény arra utal, hogy erősíteni kellene az amerikai-magyar védelmi együttműködést. Ha ez is a magyar irányultság változását jelzi, akkor ezzel gyorsan foglalkoznunk kell.
Orbán és az amerikai nagykövet beszélgetésének kiszivárogtatása egyfajta nyomásgyakorlás Mike Pompeo külügyminiszter budapesti útja előtt?
Erről nincs belső információm. De az biztos, hogy erős figyelem fogja kísérni Pompeo látogatását, azt, hogy pontosan mit mond majd a kétoldalú kapcsolatokat zavaró problémák egyre bővülő listájáról. Innen fogjuk tudni, folytatódik vagy változik az utóbbi két év amerikai politikája. A törvényhozási és sajtóérdeklődés pedig tovább növeli a tétet.
A CEU részleges elüldözését már megbocsájtották Washingtonban?
Ez volt az egyik fontos fokmérője annak, hogy működik-e a Mitchell-féle kapcsolatépítési politika. Magyarország azonban nem csak a CEU esetében lépte át a határt, hanem egy sor más kérdésben is. A CEU helyzete fontos mércéje lesz Magyarország további irányultságának, a demokrácia, a tolerancia és a befogadás ügyének. Bár a mostani amerikai kormányzat megpróbálja meghaladni a CEU ügyét, a további események jól fogják jelezni, merre mennek a dolgok. Ez pedig más országok Amerika-politikájára is hatással lesz.
Miért nem segíti a párbeszédet Trump elnök és Orbán miniszterelnök ideológiai hasonlósága?
Nem tudom, hogy mit gondolnak a Fehér Házban, miért nem jött még létre a legmagasabb szintű találkozó. Lehet, az utóbbi hónapok magyar döntései arról győzték meg őket, hogy a dolog túl bonyolult és nem éri meg. Pedig mások, például a februárban érkező olasz miniszterelnök-helyettes, Matteo Salvini, kaptak a meghívást.
Lehet, hogy az apparátusban megbúvó "mély állam" vagy éppen Soros György akadályozza a párbeszédet?
Inkább attól félek, hogy a kétoldalú kapcsolatokban felmerült problémák túlságosan is megterhelték a csúcstalálkozó lehetőségét. A dolog nem személyes, ami gondot okoz, az a lényeg: túl sok a rendezetlen kérdés a kapcsolatainkban. Abban bízom, hogy Pompeo külügyminiszter látogatása beindítja a folyamatokat. Ha nem, az nagyon aggasztó lenne jövendő kapcsolataink szempontjából.
