Az unortodoxia apostola

A Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kara abban a dokumentumban, melyben javasolja Matolcsy György, az MNB elnöke részére díszdoktori cím adományozását, kiemeli Matolcsy unortodox gazdaságpolitikájának szerepét a hazánkban bekövetkezett növekedési fordulatban. Ám ezt pozitív növekedési fordulatnak nevezni, annak lényegét meghamisító téves minősítés, és ezért az emberek félrevezetését eredményezi. 
A mai gazdasági növekedés hazánkban a politikai konjunktúra klasszikus megjelenése, amely a sorozatos választásokhoz kapcsolódik, és annak alapvető célja a Fidesz-KDNP-kormány hatalomban maradása, a centrális erőtérben elfoglalt helyének további erősítése. A politikai konjunktúraciklus lényege, hogy a kormány és a tőle törvény szerint is függő és vele együttműködő jegybank (MNB) a kereslet túlzott, a gazdaság lehetőségeit meghaladó növelésével élénkíti a gazdaságot, kierőszakolja a megalapozatlan gazdasági növekedést, amelynek aztán a vége a növekedés csökkenése, és a közben szükségszerűen kialakult egyensúlytalanságok felszámolása érdekében meghozott korlátozások, megszorítások.
Ha az MNB elnökének szerepét vizsgáljuk a kereslet megalapozatlan növelésében, akkor megállapíthatjuk, hogy az a lakosság (háztartások) hitelfeltételeinek túlzott könnyítése, amit a törlesztési lehetőség vizsgálatának mellőzése nagyban elősegít. Ezt pedig az MNB által tartósan és irreálisan alacsony 0,9 százalékos jegybanki kamatláb teszi lehetővé. A (kereskedelmi) bankok ilyen kamatláb mellett, - kis túlzással - ingyen kapnak hitelt az MNB-től. A bankok az olcsón kapott pénzt a pénzbőség miatt az általuk korábban alkalmazott kamatnál olcsóbban adják tovább a lakosságnak. A bankok sokszor feltétel nélkül nyújtják a hiteleket. Szinte ostromolják a lakosságot a fogyasztói hitelek felvétele érdekében, hiszen a bankoknál lévő pénz náluk nem hoz semmi hasznot. 
Ez viszont elvezethet a lakosság jelentős eladósodásához. Az adósságot törleszteni kell, a törlesztés pedig csökkenti a keresletet és ezáltal a gazdaság növekedését is. Rosszabb a helyzet, ha jelentős tömegek nem tudnak törleszteni. Ez a bankrendszert is megingathatja, ami már a gazdaság egészében is válságos helyzetet okozhat. Tovább rontja a helyzetet, ha a kormányzat is felelőtlenül és sokszor improduktív, társadalmilag haszontalan célokra túlköltekezik.
A kormányzat politikai konjunktúrát célzó törekvése előbb vagy utóbb a gazdaságban egyensúlytalansághoz vezet. Az egyensúly helyreállítása pedig mindenképp megszorításokat tesz szükségessé. Ilyen tehát a Matolcsy unortodox gazdaságpolitikájának növekedési fordulata.
Frissítve: 2019.02.08. 09:29

Nem apró és nem technikai

Apró technikai probléma - nyilatkozta a Városliget Zrt. vezetője a Közigazgatási és Munkaügyi Bírósági ítéletről, melynek következtében vissza kellett vonni a Néprajzi Múzeum építési engedélyét.
A valóság az, hogy a probléma nem apró, hanem súlyos, nem technikai, hanem rendszerszintű. A Néprajzi Múzeummal kapcsolatos ítélet az ötödik az elmarasztaló ítéletek sorában. Minden városligeti épület esetén megsértik, semmibe veszik az ügyféljogokat, az információhoz való hozzáférés jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Nem tekinthető apróságnak, ha az ügyfelek nem ismerhetik meg a benyújtott építészeti-műszaki tervdokumentációt. Ha a házunkkal szomszédos telekre építeni akarnak valamit, de mi szomszédként, ügyfélként nem ismerhetjük meg a tervet, nem tudhatjuk, hogy egy légies nyári lakot építenek vagy egy 10 emeletes panelházat, netán egy éjszakai mulatót. Látatlanban se elfogadni, se megtámadni nem lehet valamit.
A tervek gondos tanulmányozása teszi lehetővé, hogy a szomszéd észrevételeket tegyen, a véleményeket ütköztetni lehessen. Az építtetőnek is érdeke, hogy a szomszéd jogainak megsértése nélkül építkezzen, hiszen ez a szomszédság a következő néhány generáció életét is meghatározza.  Ha nem tanulmányozhatjuk a terveket, érdemben nem élhetünk a fellebbezés jogával, mert nem tudjuk, hogy szomszédunk számunkra kedvező vagy kedvezőtlen beavatkozásra készül-e a telkén.
A fentiekből következik, hogy ha egy hivatali ügyintéző gépén negyedórára belekukucskálhatunk egy több száz oldalas iratba, abból nem tudjuk megállapítani, hogy a benyújtott építészeti, műszaki tervdokumentációban foglaltak megfelelnek-e a hatályos jogszabályoknak, építészeti, környezetvédelmi, katasztrófavédelmi és egyéb követelményeknek. Pl. tervezett-e elegendő parkolót, vagy vendégei a mi kapunk előtt fognak parkolni? Az ügyfél (szomszéd) tehát jogosult valamennyi irat megismerésére és azokról másolat készítésére. Így válik lehetővé számára, hogy otthon a foteljában ülve tanulmányozza az összes dokumentumot, és érdemi fellebbezéssel élhessen. 
Sántít a Városliget Zrt.-nek, illetve az V. kerületi kormányhivatal dolgozóinak az az érvelése, hogy a benyújtott tervdokumentáció szerzői jogi védelem alá esik, ezért nem ismerhetik meg azt az ügyfelek. Az ügyfél és ügyvédje csak a perben, saját indokai bizonyítására használhatja a megismert információkat. A „célhoz kötött felhasználáshoz” szerzett jogot, nem arra, hogy a tervek alapján építsen magának egy mini Néprajzi Múzeumot a kertjébe. Nem teheti közzé a Facebookon (sajnos). Azaz a tervező szerzői jogai nem sérülhetnek.
Ez az apró „technikai hiba” sérti az ügyfelek tisztességes eljáráshoz való jogát, ami olyan súlyos szabálytalanság, hogy új eljárásra kell kötelezni az építtetőt, mielőtt (!) a tervek tartalmi kérdéseit vizsgálat tárgyává tennék. Időközben mind az Alkotmánybíróság, mind a Kúria döntései megerősítették, hogy az ügyféljogok megsértése vagy korlátozása az ügy érdemére kiható alapjog-sértés. (Ez más ügyekben is gyakran megesik.) Ezért törvénytelen ez a közigazgatási eljárás, és ezért kellett hatályon kívül helyezni az építési engedélyt. Az alperes ingatlanfejlesztőnek a szükséges intézkedéseket meg kell tennie az ügyfelek jogorvoslati jogának és tisztességes ügyintézéshez való jogának érvényesüléséért.
A jogállam megcsúfolása ezeket a jogsértéseket elkövetni és apró technikai problémaként bagatellizálni, ezzel lejáratni a jogorvoslatért folyamodó magánszemélyeket és civil szervezeteket. A tiltakozó ügyfelek kifárasztása idején az építkezés természetesen zavartanul folyik. Ez sem apró technikai hiba, hanem súlyos, rendszerhiba.
Ugyanígy sérti az alapvető jogainkat, hogy államosították csaknem az összes hírforrást, melyeken keresztül nagyüzemben folyik a lakosság félretájékoztatása. Hogyan lehetséges az, hogy egyetlen szervezet tiltakozik mindezek ellen? 2016-ban 200-nál több szervezet és magánszemély fogalmazott meg kritikát a Városliget beépítése ellen. Ezekről a véleményekről akkor kimondta a magas hivatal, hogy „nem a témához szóltak hozzá”, mivel mindannyian más helyszínen képzelték volna el a múzeumi negyedet. Értelmetlennek látták a további harcot.
Hogyan fárasztották ki az építészeket? Sokan indultak el 2014-ben az ún. elhelyezési ötletpályázaton. Rengeteg megoldást vázoltak fel arra, hogyan lehetne a Liget megőrzésese mellett, máshol múzeumokat építeni. Őket kizárták, mert csak arra lehetett ötletelni, hogy melyik sarkon melyik múzeum legyen. Arra nem, hogy hol legyen máshol! Aki máshova tervezett, azt kizárták! Aki betöltötte a 65 évet, azt is. Ezekkel a kizárásokkal még nemzetközi szerződést is sértett a főváros és a kormány. Magyarország ugyanis 2001-ben (!) csatlakozott az aarhusi egyezményhez, melyben kötelezte magát, hogy környezeti ügyekben biztosítja a legszélesebb közvélemény  hozzáférését az információkhoz, részvételét a döntéshozatalban és az igazságszolgáltatáshoz való jogot. 
Hogyan lehetne „apró technikai probléma” ez a folytatólagosan elkövetett alaptörvény-sértés? Egy cinikus mondattal negligálhatjuk a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségünket?
Hogy miért nem akarja a hivatal, hogy a széles nyilvánosság megismerje a terveket? Alapos oka van rá! Nem andalodnának bele sokan a fejlesztés mítoszába, de sokan vonulnának az utcára, tiltakozni ellene.
Szerző
Garay Klára
Frissítve: 2019.02.08. 09:28

Szaftya

Hosszú, hosszú évekig éltem abban a hiszemben, hogy a „szaftya” egy étel, önálló fogás, olyan, mint a paprikás krumpli vagy a gulyásleves, szépen neki kell készülődni, felvágni a hozzávalókat, rotyogtatni a tűzhelyen, aztán feltálalni, hogy tessék, itt a szaftya, ez van ma ebédre. 
Miért is kételkedtem volna? Bementem nagyanyámékhoz iskola után, kérdeztem, mit lehet enni, azt mondták, szaftyát. Kicsit megmelegítették, szeltek egy jó nagyot a kovászos kenyérből, majd egy fehér kis bádogtányérba mertek egy jó nagy kanálnyival, s elém rakták. Magától értetődőn törtem, majd mártogattam a kenyeret a paprikás, tejfölös, ízes pörköltszaftba, s laktam jól vele boldogan. 
Tyúk mindig kapirgált az udvaron, vasárnaponként levágtak egyet, de a dédanyám előtte mindig ellenőrizte a „likát”, amelyik jól tojt, azt nem bántotta. A csontos részben így is mindig akadt egy nagyobb és féltucat apró kis tojáskezdemény, ami aztán a levesből a legkisebb gyerekeknek jutott, s jut ma is, amikor anyámnak sikerül házi tyúkot szereznie. Ma már nem méricskéljük, kinek a tányérjában melyik ízesebb falat landol, régebben, egy másik időben azonban kétely sem merülhetett fel, ki melyikre tarthat igényt. Nagyapám kapta a mellét, szerette, vagy sem, ez volt a leginkább fehérjedús falat, s a farkaslyuki bánya fatelepén eltöltött heti munka után a legnemesebbik rész illette meg. Sosem kérdeztem, mit is dolgozott pontosan, de délután, ha hazaért, mindig kivett három-négy hasáb fadarabot a kopott bőrtarisznyájából: így, apránként hordta haza a természetben kapott illetményt, mert harminc kilométerre már nem érte volna hazafuvaroztatni. 
A dédnagyapám meg a nagyanyám kapta a két combot: a második vonalban ők dolgoztak a legtöbbet. Több darabban voltak a megművelendő földek, reggelente így az egyik a falu túlvége, a másik meg az alvége irányába indult el, s ott is serénykedett délutánig, szalonnával, kenyérrel, kolbásszal, meg egy kis savanykás, felvizezett borral húzva ki a napot. Dédanyám otthon maradt az állatokkal, meg a ház körüli teendőkkel, ez volt a legkevésbé megterhelő munka, így neki a zúza, a máj meg a püspökfalatja jutott. Amíg a két gyerek otthon élt, a két szárny került hozzájuk, később ezek a falatok megmaradtak vacsorának, hidegen, uborkával. 
A sűrű, paprikás pörköltlevet aztán másnap behabarták tejföllel meg liszttel, kicsit fel is eresztették még, hogy több legyen, s ezt tálalták nokedlivel, főfogásként. 
Harmadnapra maradt a nokedli nélküli puszta szaft, kenyérrel, nekem. A hús miatt senki sem reklamált, miért is tette volna, ilyen opció eleve nem létezett, a sorjázó hétköznapok egyszerűbb ételeket húztak maguk után, köménymagos levest, savanyú babot, túrós tésztát, s krumpliból kreálható tengernyi fogást, gancát, laksát, sztrapacskát, főzeléket, vagy csak simán, héjában, parázson sültet, kis disznózsírral meglocsolva, sóval meghintve. 
Ehetnék szaftyát ma is, ha lenne kedvem. Meg is próbáltam egyszer, egy csirkepörköltes napon, külön tálalva, kenyérrel tunkolva. De hiányzott belőle a rend, az idő, s az élet természetes velejárója.
Szerző
Doros Judit
Frissítve: 2019.02.08. 09:28