Szaftya

Hosszú, hosszú évekig éltem abban a hiszemben, hogy a „szaftya” egy étel, önálló fogás, olyan, mint a paprikás krumpli vagy a gulyásleves, szépen neki kell készülődni, felvágni a hozzávalókat, rotyogtatni a tűzhelyen, aztán feltálalni, hogy tessék, itt a szaftya, ez van ma ebédre. 
Miért is kételkedtem volna? Bementem nagyanyámékhoz iskola után, kérdeztem, mit lehet enni, azt mondták, szaftyát. Kicsit megmelegítették, szeltek egy jó nagyot a kovászos kenyérből, majd egy fehér kis bádogtányérba mertek egy jó nagy kanálnyival, s elém rakták. Magától értetődőn törtem, majd mártogattam a kenyeret a paprikás, tejfölös, ízes pörköltszaftba, s laktam jól vele boldogan. 
Tyúk mindig kapirgált az udvaron, vasárnaponként levágtak egyet, de a dédanyám előtte mindig ellenőrizte a „likát”, amelyik jól tojt, azt nem bántotta. A csontos részben így is mindig akadt egy nagyobb és féltucat apró kis tojáskezdemény, ami aztán a levesből a legkisebb gyerekeknek jutott, s jut ma is, amikor anyámnak sikerül házi tyúkot szereznie. Ma már nem méricskéljük, kinek a tányérjában melyik ízesebb falat landol, régebben, egy másik időben azonban kétely sem merülhetett fel, ki melyikre tarthat igényt. Nagyapám kapta a mellét, szerette, vagy sem, ez volt a leginkább fehérjedús falat, s a farkaslyuki bánya fatelepén eltöltött heti munka után a legnemesebbik rész illette meg. Sosem kérdeztem, mit is dolgozott pontosan, de délután, ha hazaért, mindig kivett három-négy hasáb fadarabot a kopott bőrtarisznyájából: így, apránként hordta haza a természetben kapott illetményt, mert harminc kilométerre már nem érte volna hazafuvaroztatni. 
A dédnagyapám meg a nagyanyám kapta a két combot: a második vonalban ők dolgoztak a legtöbbet. Több darabban voltak a megművelendő földek, reggelente így az egyik a falu túlvége, a másik meg az alvége irányába indult el, s ott is serénykedett délutánig, szalonnával, kenyérrel, kolbásszal, meg egy kis savanykás, felvizezett borral húzva ki a napot. Dédanyám otthon maradt az állatokkal, meg a ház körüli teendőkkel, ez volt a legkevésbé megterhelő munka, így neki a zúza, a máj meg a püspökfalatja jutott. Amíg a két gyerek otthon élt, a két szárny került hozzájuk, később ezek a falatok megmaradtak vacsorának, hidegen, uborkával. 
A sűrű, paprikás pörköltlevet aztán másnap behabarták tejföllel meg liszttel, kicsit fel is eresztették még, hogy több legyen, s ezt tálalták nokedlivel, főfogásként. 
Harmadnapra maradt a nokedli nélküli puszta szaft, kenyérrel, nekem. A hús miatt senki sem reklamált, miért is tette volna, ilyen opció eleve nem létezett, a sorjázó hétköznapok egyszerűbb ételeket húztak maguk után, köménymagos levest, savanyú babot, túrós tésztát, s krumpliból kreálható tengernyi fogást, gancát, laksát, sztrapacskát, főzeléket, vagy csak simán, héjában, parázson sültet, kis disznózsírral meglocsolva, sóval meghintve. 
Ehetnék szaftyát ma is, ha lenne kedvem. Meg is próbáltam egyszer, egy csirkepörköltes napon, külön tálalva, kenyérrel tunkolva. De hiányzott belőle a rend, az idő, s az élet természetes velejárója.
Szerző
Doros Judit
Frissítve: 2019.02.08. 09:28

A málnaszőr kavargatása

Piszkos Fred hallgatagon ül a kikötői kocsmában, és málnaszőrt iszik. Ettől pedig a legedzettebb kikötői vagányt is kitöri a frász. Gyengébb idegzetűek látni sem bírják. 
Látjuk, amit látunk, bár már nem borzongunk, mert hozzászoktunk a pofátlan kavargatáshoz. Tudjuk: morális kételyeknek itt nincs helyük, a politikai ellenfelet minden módszerrel el kell tiporni. S miután ez általános alapelve a hatalomnak, s mert nem létezik olyan számviteli kimutatás, amelyben a fenti "mestertervvel" felvértezett mameluk ne találhatna hibát, az Állami Számvevőszék elmondhatja ezerszer, hogy “ellenőrzései során mindenben a vonatkozó törvényi előírások szerint, a jogállam védelme, a törvényi előírások betartása érdekében jár el, és minden párt számára ugyanazt a jogszabályok szerinti eljárást biztosítja", nem hiszünk neki. A polgár nyúltagyába csak bekúszik a gyanú: miért, hogy e minden gyanú felett álló számvevők csak az ellenzéki pártok költségvetéséből markolásznak ki büntetendő sorokat, miközben a kormánypártok kimutatásai tökéletes számvevőszéki tanpéldák? 
Persze, tudjuk: a magyar pártfinanszírozási rendszer maga a mocsár. A számvevők vigyorától kísérve mindenki úgy cuppog benne, ahogyan tud, mindenki abba kapaszkodik, amibe tud. Markolászik is a teljes ellenzék a Jobbiktól a DK-n, a Momentumon át a Kétfarkúakig. A Fidesz pénzügyi mamelukjai pedig tudják, hogyan kell a levegőtlen sárba taposni a politikai ellenfelet,  miközben a Fidesz meg a közpénz feneketlen zsákjából töm milliárdokat a saját pártzsebébe. (A számvevőszéktől azért megkérdeznénk: vajon miért nem turkál az adóhivatal papírjai között is? Merthogy a NAV Szél Bernadett kérdésére csak kibökte: a 2018-as választásokon indult 17 kamupárt 2,6 milliárddal tartozik a költségvetésnek, amiből eddig 8169 forintot sikerült behajtani.)  
De ez mellékes. Ami fontos: a Fidesznek minden eszközzel meg kell akadályoznia, hogy a teljes ellenzék közös rendszerellenes platformot találjon, amely a parlamentáris demokrácia rekonstruálása lehet. Ezért az ellenzék pénzügyi fojtogatása csak az egyik eszköz. Van itt morális fojtogatás is. Komikus ugyan egy amorális hatalomtól az aggódás, amely a baloldalt "félti" a náci Jobbiktól, de ez mindegy is. Hirtelen előkerülnek múltbeli videók és  hangfelvételek, amelyek el akarnák feledtetni velünk a kiplakátolt Soros Györgyöt, a nemzet zsidó ős-ellenségét, aki muszlimra cserélné Európa zsidó-kereszténységét. Aztán ott áll a „morális” Hír TV kamerái előtt, nyakában az ÁSZ kötelével, nagy zavarban Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, a baloldal főpolgármester-jelöltje, sarkában az ugyancsak aggódó Köves Slomóval, meg a kormánypárti sajtó szalagcímeivel. 
Pedig nem pusztán az idők változnak, a pártok is. Nemcsak a pénzügyi fojtogatás, hanem a parlamentáris demokrácia óhaja is egymás mellé sodorja őket. Óhaja a pártfinanszírozás megtisztításának, óhaja a szabad választásoknak, ahol egyenlő feltételek között a polgárok dönthetnek arról, ki kit győz le. Addig viszont marad a málnaszőr kavargatása a mocsár szélén.
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2019.02.08. 09:27

Mennyit érnek?

Egy gyerekkori barátunk egész életében kamionokat szerelt. Ha lerobbant az autópályán egy hatalmas jármű, ment és aláfeküdt, megtalálta, kicserélte a baj okozóját mínusz tíz fokban is. Az utolsó két évtizedben ezt minimálbérért tette kis cégeknél, mellé feketén kapott hol ennyit, hol annyit, s amikor két évvel a nyugdíj előtt átnézette a papírjait, kiderült, nem a járulékot sem mindig fizették be utána. Ma alig tud lábra állni, fájnak az ízületei, a nyugdíja pedig minden hónapban épp elég a benzinre, hogy el tudjanak menni az unokákra vigyázni. A felesége közalkalmazotti nyugdíjából élnek. 
A politika elűzte az adófizető fiatalokat, az emberhiány srófolja felfelé a béreket, lassan kevés lesz a nyugdíjkassza bevétele az ellátásokra, a nyugdíjak gyors tempóban maradnak el a bérektől, alig találni olyat, aki egészségben éri meg a nyugdíjkorhatárt, több éves várólistákon át vezet az út egy bentlakásos intézménybe. Hozzá kellene nyúlni a nyugdíjrendszerhez, de az Orbán-kormány szerint ez a létező nyugdíjas világok legjobbika. Nekik igen, hisz a rugalmas nyugdíjba vonulás és az évenkénti indexálás új szabályainak, de legalább a gyógyszereket és a szemétdíjat is tartalmazó tisztességes nyugdíjas fogyasztói kosárnak a kidolgozása, netán az időseket ellátó állami intézményhálózat fejlesztése helyett ebben a világban elég volt két-három tízezer forintos kupon, és kaptak cserébe újabb négy év hatalmat.
De fogy a Fidesz-tábor, a rabszolgatörvény megtépázta a nem elvakult hívők idegeit is. Ideje megkérdezni, meddig nyeli még le az ország több mint negyedét kitevő nyugdíjas társadalom, hogy tíz éve nem nyúlnak a nyugdíjminimumhoz, sőt több ezren még ezt a 28 500 forintot sem kapják meg; és hogy a tárgyalni nem hajlandó, össze-vissza hazudozó miniszterek többsége majdnem kétmilliót, de van, aki képviselői pénzével együtt majdnem 6 millió forintot keres havonta. Kétszáztízszer többet, mint a nyugdíjminimum. Őszintén kérdezem: ér ennyiszer többet ennek a kormánynak bármelyik tagja, mint egy tisztességes kamionszerelő?
Frissítve: 2019.02.08. 09:27