Meglepő, de mégis igaz lehet: a nemzeti együttműködés rendszerében is alapmű az Internacionálé. Legalábbis azt a sorát mindenképpen követendőnek tartják, miszerint „a múltat végképp eltörölni”. Ha nem is éneklik rendszeresen, azért ehhez tartják magukat. És még büszkék is rá.
A legújabb példa a kormányzati propaganda-kiadvány, a Magyar Idők névváltoztatása. Nem átallották ehhez felhasználni a nagy múltú újság címét, azt állítani a címlapon, hogy „polgári napilapot” gyártanak, és odatenni a vezércikkbe az alapító, Pethő Sándor fényképét is. Mintha mindennek köze lenne – lehetne – a jelenlegi hatalomhoz. Mintha ez a kiszolgáló személyzet a sokáig egyenesnek megmaradó Magyar Nemzet örökösének vallhatná magát.
Mindehhez még a számokkal is bűvészkednek. Négy év után című vezércikkük azt állítja, az átnevezett lap a 2015. február 6-án „elesett” újság folytatója. Mert ami attól kezdve történt, az – szerintük – nem is létezik. A Magyar Nemzet három éven át - az egykori fideszes alapítók vitája nyomán - szemben állt a rendszerrel. Akkor pedig nem is volt. „A múltat végképp eltörölni”.
A sajtótermék mai készítői a megélhetésért kétségkívül szolgálják a hatalmat – talán még hisznek is benne –, de a kommunikáció alaptéziseit nem ők találják ki. Legfeljebb „csak” közvetítik. Ám a történelmet, a közel- és régmúltat nem ők írják át. Nem miattuk egyre több a kitörlendő év és évtized. Az egykor sokat emlegetett „emútnyócév”, vagyis a szocialisták kormányzása már csak azért érdekes, hogy össze lehessen hasonlítani napjaink eredményeivel. Különben nem létezik. De kísérleteznek azzal is, hogy az 1945 és 1989 közötti időszakot is semmissé tegyék. Lassanként elfogynak azok az évek, amelyeket kortársaink bármikor átélhettek.
Tessék mondani, léteztünk mi egyáltalán? Vagy az egész életünk csak érzéki csalódás volt?