Bárcsak

Jó lenne, ha az amerikai külügyminiszter elérné a célját, és a magyar kormány végre komolyan venné nyugati orientációját. Ebben ugyanis egybevág az amerikai és a magyar nemzeti érdek. De bármilyen ígéretekkel kábítsák is Budapesten Mike Pompeót, még ki se ér Ferihegyre, amikor Orbán Viktor majd a saját szája íze szerint értelmezi félre a történteket. Amit könnyű szívvel felajánlhat az amerikai gyanakvás enyhítésére, az a tengerentúlról érkező cseppfolyós gáz vásárlása és némi haditechnikai beszerzés. Egyik sem érinti a lényeget, és mindkettőre az adófizetők zsebéből veszi majd ki a pénzt. Már ha bármelyikből lesz egyáltalán valami. Pompeo nem nyeretlen kétéves. Osztályelső volt a West Point-i katonai akadémián, a századosságig vitte a páncélosoknál, majd a Harvardon szerzett jogi diplomát. Belekóstolt az üzleti életbe, jó ütemben lépett politikai pályára. Trump elnök a Képviselőházból hívta meg a CIA igazgatói posztjára, aztán külügyminiszternek. Kemény, céltudatos tárgyaló hírében áll. Most kiderül, tényleg az-e. Persze nem világos, hogy tud-e egyáltalán ajánlani valamit, ami kell Orbánnak. Pusztán a nyílt bírálat kerülése, netán a washingtoni meghívás már kevés lehet. A látványos összeboruláshoz többre volna szükség: a magyar politika lelkes dicséretére, Soros György közös emlegetésére és a különutasság jóváhagyására.  Az amerikai külpolitikai körök hangulatát és a várható sajtóvisszhangot tekintve az első kettő is kizárt, a harmadik meg egyenesen elképzelhetetlen. A törvényhozásban régóta kétoldali egyetértés van a magyar kormány negatív megítélésében - most pedig a Demokrata Párt került többségbe az alsóházban. Úgyhogy a kamerák előtt marad a migráció emlegetése, a fal és a kerítés előnyeinek ecsetelése. Négyszemközt meg a vita. Érdekes lesz összehasonlítani, ugyanaz lesz-e az üzenet Orbánnak és a civil szervezeteknek. Bárcsak ne lenne igazunk, de Pompeo nem fogja tudni visszaterelni az elkódorgott gidát. Túl messzire távolodott. Különben is, a báránynak nincsenek ekkora tépőfogai.
Frissítve: 2019.02.11. 08:55

Nincs parola

Újra és újra kiderül, hogy a Soros György alapítványai által támogatott magyarországi civil közösségek nem foglalkoznak migránsok hazánkba csábításával. Ettől még érvényben vannak azok az egy éve született önkormányzati ajánlások, amelyekkel tucatnyi város fideszes vezetése migránsbarátnak és nem kívánatosnak minősítette a Soros-támogatta szervezeteket.
A sikerrel pályázó körök horgászni és jógázni viszik a mozgáskorlátozottakat, önkéntes szolgálatban vigyázzák a gyümölcsösöket, drogmegelőző foglalkozást tartanak, autista gyermeket nevelő családoknak segítenek, kórházban ápolt kisiskolásokkal játszanak, filmklubot működtetnek, táboroztatnak. Tudják ezt azok a helyi, kormánypárti politikusok is, akik előre elítélték a Sorostól pénzt elfogadó civileket. Ám azóta se mondták, hogy elnézést, tévedtünk, ti azért dolgoztok, hogy az életünk élhetőbb, színesebb legyen. 
Sose fogják elismerni – legyintett erre a felvetésemre az egyik pécsi civil kör tagja. Azzal folytatta, hogy ő korábban remek kapcsolatban volt Pécs fideszes irányítóival, szavazott is rájuk, most meg nem fogadja el kézfogásukat és köszönésüket. Azt kívánja, hogy legyen gyötrő lelkiismeretfurdalásuk, mivel a hazug migránsozással maguk is hozzájárultak a magyarság butításához, végzetes megosztásához. Érzelmileg lepusztították az országot, morális háborús bűnt követtek el – tette hozzá. – Márpedig a háborús bűnök nem évülnek el.
Amikor megjegyeztem, hogy főnökük kampányutasítására tették, ennyit felelt: – Őt személyesen nem ismerem, így meg se tagadhatom. Csak a pécsi ismerőseimet. Ennyit tehetek. Ha ezt mindenki, aki látja, hogy átverték, megteszi a maga körében, akkor talán kijózanodnak a parancsra háborúskodó helyi vezetők. Rájönnek, hogy vacak dolog ott megöregedni, ahol nem fogadják a köszönésüket.
Szerző
Ungár Tamás
Frissítve: 2019.02.11. 08:54

Ünnepi áhítat

A kistelepülés polgármestere elhatározta, hogy az év vége felé ajándékot küld a nyugdíjasoknak. Beréz Vilmos népszerű ember volt, gyalog járt a munkahelyére, útközben benézett egy-egy üzletbe, érdeklődött, hogy állnak a dolgok, ahogy egy polgármesterhez illik. Az ajándék küldést Józsira, a hivatalsegédre bízta, aki mindig arra panaszkodott, hogy nem kap komoly feladatokat. Butuska fiú volt, néhány évvel korábban elhagyta a felesége, azóta egyedül élt, egy időben közeli barátságba került az alkohollal is, de még időben kigyógyult belőle. Hiába keresett magának új feleséget, a településen meglehetősen szűk volt a kínálat.
- Na, most kapsz egy komoly feladatot – mondta neki Beréz. – Összeírod a nyugdíjasokat, készítesz nekik ajándékcsomagot, kávé, csokoládé, egy üveg bor, tisztítószerek, ilyesmi. A jegyző megmondja, mennyi a keret, aztán beülsz a kisbuszba, és viszed. Boldog újévet kívánsz mindenkinek az önkormányzat nevében, és mindenkit szólítsál a nevén, ezt így illik.
Józsi megtisztelve érezte magát, és nekikezdett a feladat végrehajtásának. Sok embert ismert a településen, de az öregeket kevésbé, ám a kihívás így még nagyobb volt. Bevonta a csomagolásba az élelmiszerbolt egyik fiatal eladóját, akinek régóta szeretett volna udvarolni, és úgy érezte, ez az alkalom talán közelebb hozza őket egymáshoz. Betti együttműködő volt, még azt is felajánlotta, hogy elkíséri Józsit az ajándékozó körútra. Ám időközben a jegyző utánaszámolt, és rájött, hogy elmérték a lehetőségeiket.
- Nem is tudtam, hogy ilyen sok a nyugdíjas – csodálkozott a polgármester. - Sokáig élnek az emberek – felelte a jegyző. - Ez esetben módosítjuk a stratégiát – ez volt Beréz kedvenc kifejezése: stratégia. - Csak az özvegyek és az egyedülállóak kapjanak. De ne felejtsünk el szólni Józsinak. 
A jegyző új listát készített, Józsi pedig izgatottan várta a nagy napot. Bettivel úgy döntöttek, hogy a karácsony előtti szombat lesz a legalkalmasabb időpont. Csomagok a rakodótérben, ők az első üléseken. Életem napja, gondolta a fiú. Gondosan ellenőrizte a keresztneveket, hogy ne hibázzon. Betti maradt az autóban, Józsi pedig mindenhová becsengetett, és meghatottan, ahogyan illik, átadta az ajándékcsomagot. 
Ment is minden rendben. Amikor már a lista végén jártak, a Dózsa György utcában, Józsi újfent csengetett, és rövidesen megjelent a kapuban egy idős asszony, a helyi divat szerint tréningnadrágra öltött otthonkájában.
- Jó estét kívánok, Erzsi néni– mondta Józsi szertartásosan, a feladat méltóságáról egy pillanatra sem megfeledkezve -, mint egyedülálló honfitársunknak, hoztam szeretettel az önkormányzat ajándékát. Ezzel átnyújtotta a csomagot. - Ne bolondozz velem, Józsi – nevetett Erzsi néni. – Itt van nekem Miska, a férjem. Anyádnál javította a villanyt egy hete. - Hát ezt nem értem – felelte ő csalódottan. - Pedig itt a lista, rajta tetszik lenni. Akkor nem jár az ajándék. De sebaj, majd jövőre visszajövünk, hátha aktuális lesz.
Szerző
Odze György
Frissítve: 2019.02.11. 08:54