Közpénz-újrahasznosítás

A Fidesz-KDNP-nek három éve alighanem sikerült egy saját fizikai-pénzügyi törvényekkel bíró, a külső hatásokra érzéketlen, sőt ma már látszólag teremtője kérdéseire sem felelő, elszabadult, minden a közelébe kerülő pénzt elnyelő fekete lyukat alkotnia NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. néven. A kukaholdingot Orbánék azért hozták létre, hogy ha már tényleg annyi gondot jelent a helyi szemétszállítóknak a hulladék begyűjtése, akkor az érte járó pénz beszedését kegyesen átvállalják tőlük.
Akkortájt úgy véltem, ez a vidék mélységes lenézésében fogant központosítás, ami pusztán egy szinttel feljebb, azaz szem elé helyezi a korrupciót. Hogy így már nem a polgármesternél, hanem fővárosiaknál kell pénzért kilincselni.
Tévedtem. A fővárosiak kilincsét levágták, az ajtó zárva. Senki se tudja, a kukaholdingosok mit kezdenek évi százmilliárdos díjbevételükkel. Már ha sikerül beszedni, hisz a haveroktól több százmillióért vett számlázóprogram három éve képtelen időben kiküldeni a csekkeket. Állítólag úgymond "nem kaptak megfelelő adatokat" a kukacégektől. De a jelek szerint nem is nagyon törték magukat. Legalábbis ennyi idő alatt már én is össze tudtam volna írni az érintett portákat.
A szemétszállítók költségeit pedig hol kifizetik, hol nem, de inkább nem, illetve követhetetlen, mikor és miért igen vagy nem. A zömében fideszes önkormányzatok társaságai hallgatnak, egyre nagyobb hiányukat beláthatatlan hitelekkel igyekezvén palástolni. Amely cég szólni mer - mint például a Gémesi György-féle, gödöllői Zöld Híd -, azt rövid úton átveszi a NER. De ettől se lesz jobb, se ott, se másutt, az NHKV nem ad több pénzt, és passz.
Bár Orbán hívei addig nyugodtak, amíg a házuk elől valahogy elkerül a szemét, az egyre magasodó szenny előbb-utóbb alighanem mindannyiunkra ráborul. Miközben a kukaholding fél éves késéssel leadott 2017-es mérlegének könyvvizsgálói jelentése a társaság belviszonyait leginkább a kupleráj szó számviteli megfelelőivel ecsetelte, a távozó cégvezért, Weingartner Balázst Orbán Viktor az NHKV-t felügyelő államtitkárrá nevezte ki. Hivatalosan azóta se tudni, kit tisztelhetünk a kukaholding új vezetőiben: kilétükről csak félreérthető szóbeszédek és halovány pdf-ek tanúskodnak.
A kormány is inkább zavarodott. Hablatyolásuk NER-magyar fordításban annyit tesz, hogy az igazat úgyse fogjuk elmondani. Októberben ígértek "vizsgálatot", ami aztán "lezárult", Gulyás Gergely jellegzetesen vörösödő, szűkszavú előadásmódjában azzal, hogy az NHKV most már tényleg pontosan küldi a számlákat. Tarlós István pedig egyenesen Orbán Viktor szavát vette arról, hogy a fővárosi kukások innentől istibizti megkapják jussukat az NHKV-tól.
Ehhez képest egyelőre az a biztos, hogy amikor a kukaholdingosok szólnak, kéne nekik még pár tízmilliárd, Orbán Viktor vigyázzba vágja magát, és már utaltatja is a kért összeget a kasszánkból. Hogy aztán ezzel mi lesz vagy mi se, nem tudni.
Ilyen a közpénzújrahasznosítás Fidesz-módra.
2019.02.13 09:00
Frissítve: 2019.02.13 09:25

Képmutatók

Tort ül a képmutatás. Most éppen a nemzeti ünnep díj- és kitüntetés-cunamija kapcsán. Mintha nem szokhattunk volna még hozzá, hogy minden rendszer jutalmazza a hozzá hű alattvalókat. De persze okosan, olyanokkal együtt, akik a művészi, tudományos, vagy éppen közéleti teljesítményükkel valóban rászolgálnak az elismerésre. 
Föl lehet ugyan háborodni azon, hogy némely díjaknál átnyúltak a névsort összeállító bizottság feje fölött, és olyanok is a listára lekerültek, akiknek a neve eredetileg fel sem merült – de fölösleges. Ebből csak az a tanulság szűrhető le, hogy a hatalom egy ideig kész betartani a demokratikus játékszabályokat, ám van egy pont, amikor már fontosabbnak véli saját akarata érvényesítését. És megteheti, gond nélkül.
Lehet aztán sajnálni azokat, akik megérdemlik a kitüntetést, csak éppen a díjazásra kijelölt kegyencek közé keveredtek. Az ilyen emberek, művészek nem attól nagyok, hogy kapnak valamilyen elismerést – ők enélkül is kiemelkedőek. És nem őket minősíti, ha az átadók az ő dicsfényükben akarnak egy kicsit sütkérezni. Még szép emberi gesztusnak is tarthatnánk, hogy a miniszterelnök személyesen vitte el a Kossuth nagydíjat a beteg Törőcsik Marinak, ha a külsőségek nem lennének árulkodóak. A buta propaganda - az ablakon bekukucskálással - hitelteleníti még az esetleges jó szándékot is. 
Ettől a pillanattól pedig lehull a lepel a valódi célokról. Hogy már a szakmai elismerések többsége is csak a rendszer erősítéséről szól. Ha plakátokkal, sorosozással, az unió elleni kampánnyal nem sikerült meggyőzni mindenkit, akkor próbálkoznak mással. Népszerű és elismerésre méltó embereket is maguk mellé állítanak, hogy ezzel igyekezzenek igazolni saját létjogosultságukat. És itt sem számít nekik semmi. Nincsenek korlátaik. 
Közben magukról mutatnak igaz képet.
2019.03.19 08:58
Frissítve: 2019.03.19 09:08

Helyreigazításaink

Egyesek szerint létezik valamiféle fejlődés a világegyetemben, amely nem engedi, hogy bizonyos események újra és újra ugyanúgy történjenek meg. Filozófusok és történettudósok ezen elvitatkozgatnak még egy darabig, én mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy ha létezik is valamiféle dialektika, az emberi hülyeség legyőzhetetlen. 
Valamikor a 90-es évek legelején a Kurír című bulvárlap hétvégi vicc mellékletében, a boldogult emlékezetű Elefántban közöltünk egy tréfásnak szánt fotómontázst. Ezen G. Nagyné Maczó Ágnes volt látható fürdőruhában, virtigli szexbombaként. Fiatalabb olvasóink kedvéért: G. Nagyné a nemzeti jobboldal ikonja, a Független Kisgazdapárt és az Országgyűlés alelnöke volt, aki már sokkal korábban utálta a liberális sajtót, mint Bayer Zsolt, aki viszont történetünk idején éppen a Kurír című liberális bulvárlap publicistájának keserű kenyerét ette. Szóval ott volt a szexbombának korántsem nevezhető, ám fiatal és tettre kész Maczóné mint szexszimbólum, aki ezt a dolgot mélyen sérelmezte. A bíróságon azt állította, hogy a fürdőruhás képpel „félrevezettük az olvasót, különösen pedig az ő boldogkőváraljai választóit”, akik ezután majd azt fogják gondolni, hogy az ő képviselőjük fürdőruhában flangál a székesfővárosban. A pert első- és másodfokon a lap nyerte, ám a Legfelsőbb Bíróság végül Boldogkőváralja ellen ítélt. Már azzal, hogy feltételezte, a nógrádi faluban tényleg csupa elmebeteg lakik. A Kurírt helyreigazításra kötelezték, amelyben elnézést kértünk a képviselő asszonytól és választóitól, egyben biztosítottuk őket, hogy a képviselő asszony sokkal jobban kedveli a matyómintás pruszlikot, mint a bikinit. Különös tekintettel a fővárosra. 
Egészen a múlt hétig nálam Maczóné volt a befutó helyreigazításban, ám akkor jött a TV2 és Varju László. A valósághoz ma már csak laza szállal kötődő hírműsort, a Tényeket a Gundel-ügy után eresztették rá a DK politikusára, mondván: a filléres miniszterelnöki menza semmi ahhoz képest, ahogy a luxusbaloldal dőzsöl nap mint nap. Az említett tévés produkció munkatársai már évek óta úgy viselkednek, mintha a Monty Python vette volna át a Völkischer Beobachter szerkesztését, szóval az említett tudósítás fel sem tűnt. A bíróság azonban megvizsgálta a tényeket, és arra a következtetésre jutott, hogy a Tények hazudott, tehát kérjen bocsánatot. A következő szöveget kellene felolvasnia a műsorvezetőnek: „Valótlanul híreszteltük, hogy Varju László DK-s képviselő ételhordóval jár a törvényhozásba, és úgy viszi haza a kedvezményes bablevest és somlói galuskát.” „Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy Varju László DK-s képviselő rendszeresen sorban áll a parlamenti menza mindennél olcsóbb ételeiért.”
Emlékeim szerint annak idején mi elég jól szórakoztunk a saját helyreigazításunkon, mert meg voltunk győződve arról, hogy mi vagyunk a normálisak, és a rendszer a hülye. Igaz, mi egy bulvárlap viccmellékletét szerkesztettük és nem egy országos hírműsort.
2019.03.19 08:57
Frissítve: 2019.03.19 09:07