Kockákból épített világ

Publikálás dátuma
2019.02.14. 13:30

Kovács Jónás egyetemista közelebb került álmához, hogy hivatalos LEGO tervezővé váljon. Terve bekerült a legjobb 16 közé a dán cég LEGO AFOL Designer Program pályázatán. A BrickLink és a LEGO közös programjában a kocka 60. évfordulóját szeretnék megünnepelni, a magyar tervező a játék saját történetét alkotta meg.  Kovács Jónás The LEGO® Story című munkája időrendben mutatja be LEGO gyártásának meghatározó korszakait, a 30-as évek asztalosműhelyét, a 40-es évek első generációs fröccsöntőgépét, a modern tervezőirodát, gyártósort. Ötlete már régen megszületett, most némi leporolást alapos, a cég történetéről szóló kutatómunka követte. A LEGO több napos műhelymunkákat szokott szervezni a tervezőjelölteknek, ahol különféle feladatok elé állítják a jelentkezőket, majd a legtehetségesebbeket választják ki. Előfordul néha az is, hogy a cég a kiállításokon figyel fel egy-egy tehetségre. Most Kovács Jónásnak a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy egy számára eddig ismeretlen programban kellett dolgoznia, másrészt kaptak egy jelenleg is forgalomban lévő alkatrészekről szóló listát, ezekkel kellett gazdálkodniuk. 2-3 hét alatt elkészült a műve, bár szerinte egy LEGO építmény sohasem lesz "kész". Legjobban annak örül, hogy tervét nagyobb módosítások nélkül gyártják. A kockák töretlen népszerűségének titka abban rejlik szerinte, hogy kreativitással bármi megépíthető egy doboz kockából, nem csak azt, amit a képen lát az ember. A rajongók közössége folyamatosan növekszik, hiszen minden korosztály számára gyártanak termékeket. A világ számos részén működnek klubok. Kiemeli az építőkockák előnyeit a matematika oktatás területén is, mivel a gyerekek könnyedén és játékosan végzik el a matematikai alapműveleteket, geometriai feladatokat, a Mindstorms robotoknak köszönhetően pedig az informatikai oktatásban is nagy előrelépés történt. A gyerekek még játékként tekintenek az építő elemekre, míg a felnőtteket rabul ejti a kockakészlet. Kovács Jónás emlékei alapján ő is négy évesen kapta meg az első LEGO System (a hagyományos, kisebb kockák) készletét, azóta a felnőtteknek szánt, dedikált, bontatlan relikviákat gyűjti, amelyeket egyenesen Dániából kapott egy korábbi versenyen elért helyezéséért. Programozó tanulmányai mellett most kikapcsolódásképpen készíti saját tervezésű műveit. Info: A döntős műből jelenleg több mint 600 készletet rendeltek elő a maximális 2500-ból, az előrendelési oldalon az érdeklődők még április 15-ig jelezhetik igényüket.      Névjegy: Kovács Jónás 19 éves, Vajdaságban él. A Szegedi Tudományegyetem hallgatója programtervező informatikus szakirányon.

Nyomot hagyott

 LEGO a képzőművészetben is nyomot hagyott. A Nathan Sawaya és a Bright Bricks cégek hatalmas LEGO modelleket építenek, amelyek a világ számos pontján megtekinthetőek. Hasonló óriási alkotásokat láthatunk a LEGOLAND parkokban is. 

Témák
lego

Varieté újratöltve

Publikálás dátuma
2019.02.14. 11:30
A cirkuszt, a sanzont és a tánc világát vegyíto musorban a Duna Palotában Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián is fellép
Fotó: BUDAPEST VARIETÉ
Budapestről szinte teljesen eltűntek a varieték, A műfajt szeretné újra meghonosítani Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina. Február 14-től három napon át a Duna Palotában látható az a show, amely a cirkusz, a sanzon és a tánc világát vegyíti.
Budapest Varieté, Olimpia, Fővárosi Varieté, Maxim, Moulin Rouge, néhány legendás név, ahol évtizedeken át varieté műsorokat rendeztek. Ezekben a Latabár fivérektől, Darvas Szilárdon át Kazal Lászlóig neves színészek és ugyancsak ismert énekesek, táncosok, cirkuszművészek szerepeltek. A varieté éjszakai műfaj, az említett művészek, főleg a színészek az esti előadásuk után mentek át a varietékbe, ahol még hajnalig szórakoztatták a közönséget. Ezekben a produkciókban sokszor más oldalukat is megmutathatták, mint ahogy ismerték őket, vagy lehettek kitárulkozóbbak, személyesebbek. A jó varieté nem hakni, hanem különböző műfajú minőségi előadások gyűjtőhelye. Az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag a rendszerváltás óta érdemileg nálunk kiveszett ez a műfaj. Néhány vállalkozó szellemű alkotó időnként próbálja ezt a „varietécsendet” megtörni. Változó sikerrel. Most Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina teszi ezt, ők cirkuszművészek, mindketten a cirkusz világában nőttek fel és mindketten a szakmában igencsak jól csengő cirkuszdinasztiák tagjai. Évek óta lépnek fel artistaként, külföldön is, és megfordultak különböző varietéműsorokban is, luxustengerjárókon és más helyeken egyaránt. Eötvös Krisztina szerint a varieté műfajának a lényege a változatosság. Általában van egy műsorvezető, aki házigazdaként, az este meghatározó karaktereként humoros gegekkel köti össze a műsorszámokat. Az egyelőre mától három alkalommal a Duna Palotában látható show-ban ezt a szerepet Kőhalmi Ferenc tölti majd be. Richter Szebasztián úgy véli, a varieté műfaja leginkább a cirkusz és a kabaré közé esik, például Németországban ma is virágzik, ahol több városban is működik önálló varietészínház. Ezért is lehetséges, hogy az elmúlt években kifejezetten erre a műfajra gondolva jöttek létre különböző műsorszámok, amelyek aztán Németországon túl más európai játszóhelyeken is láthatók. A varieté a cirkusszal ellentétben kifejezetten felnőtteknek szóló műfaj – teszi hozzá Eötvös Krisztina. A Duna Palotában rendezett Budapest Varieté című műsor este hattól kezdődik, egy több fogásos vacsorával, melyet követ maga a show. Richter Szebasztián úgy gondolja és ezt az eddigi fokozott érdeklődés is bizonyítja, hogy Magyarországon pótolni kell azt a hiányt, hogy nincs olyan játszóhely, ahol a színházak, romkocsmák mellett folyamatosan varieté működne. A Duna Palota most alkalmi befogadóhelyként szerepel, a későbbiekben kiderül majd, hogy itt, vagy máshol állandóan helyet kaphat-e a varieté műfaja. A Budapest Varieté című produkcióban fellép mások mellett Méhes Csaba mozgáskomikus, pantomim művész, a Fever Dance Group, Czigány Judit énekesnő, Pajor Szilvia légtornász, Földváry Balázs karika akrobata, Szőts és Bagdi erőemelők, Rolling Wheel kerék akrobaták illetve az est szervezői: Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina is. Info: Budapest Varieté Duna Palota 02.14-15-16 
Szerző

Tisztítani tárgyainkat - Búcsú Tandori Dezsőtől

Publikálás dátuma
2019.02.13. 19:17
Tandori Dezső (1938–2019)
Fotó: Honéczy Barnabás / MTI
Nyolcvan éves korában elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas író, költő, műfordító, intermediális grafikus, a nemzet művésze.
A rejtőzködése volt nekem a legszimpatikusabb. Van valaki, aki mögött ekkora életmű áll, s mégsem akarja nap mint nap learatni ennek babérjait, soha, egy pillanatig sem szállt bele a „ki legyen a költőfejedelemhez” hasonló, hiábavaló viaskodásokba, hiúságversenyekbe, holott – hogy is mondjam – egyáltalán nem indult volna esélytelenül. Nem adott interjút, nem mutatkozott. Kicsit olyan volt nekem, mint Salinger, aki egy idő után szintén hátat fordít mindennek, még csak nem is ír, csak az életmű, leginkább a Zabhegyező (Rozsban a fogó) dolgozik helyette. Úgy volt jelen minden nap az irodalomban, hogy csak a művei adtak híradást a „húzom-nyúzom élet” apró csüggedéseiről. És persze a rajzok. De persze figyelt ekkor is. Tudom, milyen irigységgel hallgattam, ahogy íróbarátom eldicsekedett azzal, hogy most kapott egy kézzel írt levelet tőle, s igencsak megdicsérte a novelláskötetét. Úgy néztünk a levélre, mintha már eleve irodalmi ereklye lenne, ritka műtárgy. A mindent látó figyelem megcsillanása. Az is szimpatikus volt, hogy sosem értettem igazán. Nem tudtam megfogni, sem mint talált tárgyat, sem mint olyat, amit a szívem fölött hordok. És ez a nem megfoghatóság adta a versei erejét. Azt, ami újra és újra odavitt a sorokhoz, fejteni, értelmezni, belakni. Az első magyar posztmodern verses kötetnek szokás tartani a József Attilára utaló Egy talált tárgy megtisztítása című művét. Talán még sosem birkóztam annyit egy könyvvel, mint ezzel. Sokszor faképnél hagytam, még többször visszazarándokoltam hozzá. „Könyv: / egyetlen üres / lapnyi: // sem-jeleid: / hol tartasz.” Szinte bosszantóan szabad versvilág volt ez, mentes ideológiától, közösségi álszerepektől, mentes mindattól, amit költészet gyanánt sulykoltak belénk az iskolában. Tandori azok közé tartozott, akik a legkövetkezetesebben és a legszigorúbban építették ki a saját világukat, akinek a neve igazi branddé vált: a szokatlan utak, a kísérletezés, a sokarcú és mindig eleven minőség védjegye. Számos műfaj, számos hangütés. Úgy egy, hogy folyton széteső. Naplószerűen indázó költészet. Medvék és verebek. És még azt szerettem benne, hogy soha nem tudtam igazán megszeretni. Mert nem volt dörgölődző, nem csilingelt, nem volt benne napsütötte sáv, könnyezve nevetős diletták, szavalóversenyre vihető szép vallomások. Illetve mindebből volt benne valami, kacskaringói állandó ihletforrásokat jelentettek, valami kimeríthetetlen áradást, ahogy erről Margócsy is beszél a Válogatott versek utószavában. Egyszerre volt játék és kín, szonettkoszorú és szonettkosz, nem tudtam idézni belőle, de üdítő volt a sorokat fölpolírozó irónia, a fecsegésnek tűnő fecsegés, a „pár pletyó adatból” összeálló Tandori-dal, amely soha nem válhatott slágerré. Mindannyiunk szerencséjére. Mert most akkor újra neki kell futni az életműnek, egymás mellé tenni forgácsot és követ, az élet zörejeit és a nemlét süketségét, és kitalálni, hogy ki is volt ő, és mit hagyott ránk. Jelen pillanatban csak annyit tudnék mondani bénultan, mint egy zavart érettségiző: sokat és jelentőset. És közben vágyom a szerteágazó, bővített mondatokra. Tandori-zajra a mese mögött.