Orbán falazott

Három fekete falat húzott maga köré egy évértékelő kedvéért. Falakkal falazott. Magának. Ezeket a falakat csak azok nem érzékelték, akik az évértékelőt tartó miniszterelnök elszánt hívei.
Az országnak azonban ez egy újabb fekete fal. Akkor is az, ha a falat csak kerítésnek, netán pusztán paravánnak állították fel. Mert a fal, kerítés, paraván mögött megint tombolhatott a „most mi jövünk” vizet, földet, levegőt, lelket szennyező bornírtsága: hangos taps és örömkönnyek a kormánynak, harsány röhögés az ellenzéket mocskoló, azt megtaposó humornak. 
Ezzel húztak fel a termen belül maguk köré ismét egy, a feketénél is feketébb falat. Ez az a fal, amely a „mi” és az „ők” között áll. Nem hinném, hogy bárkinek lenne kétsége afelől, hogy a „mi” adott esetben a Fidesz és a KDNP, és persze Orbán Viktor híveit jelenti, az „ők” pedig az összes többit. A többi magyart. Mert ők is magyarok, de ezt a falazó kormányfő nem akarja tudomásul venni. Vagy nem számít neki. Neki csak azok számítanak, akik vele vannak. A többi nincs! És ez már a harmadik fal, amit pont a miniszterelnök emelt személyesen maguk és az „ők” között. És az ők jelen esetben mi vagyunk. Mi, akik nem szavaztunk rá, mi, akik nem értünk egyet azzal az iránnyal, amerre az országot viszi, mi, akik nem akarunk már a múlt században is jócskán meghaladott múltban élni, nem értünk egyet azzal, hogy sorsunkat a múlt század harmincas éveihez láncolja a XXI. század második évtizedében. 
Hiába állította melldöngető büszkeséggel: „Tizenharmadik éve irányítom a kormány munkáját, de a döntéseinknél még mindig rácsodálkozom, micsoda merészség egyszerre és egyben látni tízmillió ember életét. Márpedig Magyarország tízmillió, sőt a külhoniakkal együtt 15 millió szerteszét futó életből áll, amelyeket döntéseinkkel újra meg újra egyesíteni kell.”
Tényleg, micsoda merészség! Mert hiába állítja, nem látja egyben tízmillió ember életét, a tizenöt millióról már nem is beszélve! Döntései pedig nemhogy egyesítenének, sokkal inkább szerteszórnak bennünket. Épp ez a baj. Pedig megtehette volna, ha le tudta volna győzni önmagát. Már az első kétharmad után mondhatta volna: én minden magyar miniszterelnöke kívánok lenni, és ebben az országban minden állampolgár számára garantálom a jog előtti egyenlőséget, független bíróságokat teremtek, független közmédiát, jövőt teremtő oktatást, egészségügyet, hogy a köz érdekét az egyéni érdekek fölé helyezem, mert magyarnak magyar nem lehet farkasa. De nem tette, mert ő hatalmat akart. Olyan hatalmat, amelyben a terülj, terülj asztalkám, az üssed, üssed botocskám, no és az aranyat köpő szamár is mind csak őt szolgálja. Ennek és emiatt kellett február 10-én falaznia.
Csakhogy, miként a fák, úgy a falak sem nőnek az égig, a csak az ország egy részére épített fal pedig leomlik. Minél hamarabb, annál jobb mindannyiunknak.
2019.02.14 09:38
Frissítve: 2019.02.14 09:42

Kockajáték

A dél-karolinai kisváros, Charleston gettójában nyáresténként tereferélnek az asszonyok a Harcsa utcában, a férfiak kockajátékot űznek. A szerencsejátékosok hiszik, egy nagy dobással mindent megnyerhetnek, de akadnak olyanok is, akiknek álca a játék, inkább Sporting Life-ot, a kábítószerdílert várják. George Gershwin 1935-ös operája, a Porgy és Bess eredetileg ezzel az eleven képpel indul, és aztán egy olyan történetet mesél el slágerekben, hogy mű a XX. század egyik legjobb operájaként a Carmen magasságába emelkedik.
Gershwin darabja 1970-ben érkezett Budapestre, játszották az Erkelben és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, mindenütt nagy sikerrel. Majd 1983-ban a darab bemutatását ahhoz a kitételhez kötötték a szövegíró, Ira Gershwin végakarata szerint, hogy a szerepeket afroamerikaiak énekeljék. Az elvárás nem előzmény nélküli: George Gershwin sem rajongott az ötletért, hogy az egyik első hangosfilm, Az éneklő bolond sztárja, Al Jolson, aki feketére festett arccal játszott afroamerikait az 1920-as évek végén, bekerülhessen a darabba.
A Porgy és Bess tavaly négy előadás erejéig újra az Erkelben volt látható. A bemutató több szempontból is nagy dobásnak bizonyult, és nem hiányzott a fekete arcfesték Almási-Tóth András rendezéséből. A sikert beárnyékolta, hogy a magyar intézmény kitétel nélküli szerződést kötött az amerikai jogkezelővel, így mindenütt jeleznie kellett: az előadás ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel. 
A tervek szerint két hét múlva újra bemutatnák itt a darabot, ám egyelőre játszási engedély nincs. Hasonló helyzet nyilván nem példa nélküli, ám egy kiemelt nemzeti intézmény szempontjából ez hazárdjátéknak tűnik. Főként, hogy az Operaház főigazgatója a vitatható „all black cast” szabályt rasszistának titulálta, nem érezvén a szavak súlyát.
2019.03.23 09:22
Frissítve: 2019.03.23 16:11

A felfüggesztés hete

Azt állította Gulyás Gergely miniszter (az Európai Néppárt ülése előtti nyilatkozatában az MTI-nek), hogy a Fidesz csak akkor tud a Néppártban maradni, ha nem csupán a párt kizárására, hanem a felfüggesztésére sem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették, mégis maradt. A Néppárt honlapján ez a cím olvasható: Fidesz membership suspended after EPP Political Assembly (Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppárt Politikai Gyűlése után). A többi süket duma süketeknek és vakoknak.
Azt állította Orbán Viktor (Brüsszelben, az Európai Néppárt döntése után), hogy "a magunk részéről… egyoldalúan mi felfüggesztjük jogaink gyakorlását.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen nincs és nem is volt. Ha lett volna, akkor a Fidesz egyoldalúan fogja magát, és egyoldalúan kivonul a Néppárt gyűléséről, mondván, hogy felfüggesztettem a tagságomat, viszontlátásra. Ehelyett megegyezett a felfüggesztésben és a vele járó szankciókban a néppárti elnökséggel, majd hozzájárult ahhoz, hogy a tagok ezt megszavazzák. Az eredmény: 190-3. Egyoldalúnak egyébként tényleg egyoldalú.
Azt állította Varga Judit, uniós kapcsolatokért felelős államtitkár (a kormánypárti Mandiner hírportálnak, arra válaszolva, miért is jön majd a néppárti bölcsek tanácsa Budapestre), hogy „évek óta dobálóznak kritikusaink azzal, hogy Magyarországon milyen problémák vannak az európai értékekkel, a bíróságok függetlenségével, az Alkotmánybírósággal, de senki sem jött el hozzánk, hogy valóban meggyőződhessen arról, mi is a helyzet pontosan.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például a Velencei Bizottság szakértői rendszeresen jártak ide, és legutóbb például a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatban adtak ki bíráló állásfoglalást. Az Európai Parlament pedig (több itteni helyzetfelmérés után) többször is határozatban ítélte el – legutóbb a néppárti képviselők többségének a szavazatával – a magyar kormányt a jogállami normák megsértése miatt. Szóval a Néppártnak már a könyökén jön ki Orbán. De még mindig nem megy ki.
Azt állította Orbán Viktor (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy „jogállamiság tekintetében se Belgium, se Svédország, se Finnország, se Németország egy fikarcnyival sincs jobb helyzetben, mint Magyarország.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik nevezett országban sincs a teljes hatalom néhány régi haver kezében, nincs gyakorlatilag leválthatatlan legfőbb ügyész, nem függ a bírósági kinevezések, előmenetelek rendje egyetlen kinevezett baráttól, nem került az Alkotmánybíróság teljes kormányzati fennhatóság alá, nincs totális kormányuralom az állami média fölött, és nem szerezte meg a kormány a magántulajdonban lévő média nagy részét is, nem jutnak a közbeszerzési megbízások Mészárosokhoz és Garancsikhoz, vagyis a kormányfő barátaihoz, nem fejezik le a tudományos életet és az ország egyik legjobb egyetemét, nem éheztetik a menedékkérőket, és nem fenyegetik az állampolgári jogok mellett kiálló civil szervezeteket. Csak úgy, egy szuszra. De volna még két-három szuszra való is.
2019.03.23 09:21
Frissítve: 2019.03.23 09:27