Orbán, nem Obama

A Karmelita irodaház erkélyéről láthatta Michael Pompeo amerikai külügyminiszter Pest és a Parlament páratlan panorámáját. Irigylem érte. A csodálatos látvány maradandó élménye lesz a miniszter múlt heti látogatásának. A nagy csinnadratta ellenére más ugyanis nemigen történt. 
A két fél csak abban értett egyet, hogy a rossz kapcsolatokért Obama és nem Orbán a felelős. Az amerikai fél szerint Obama „elhanyagolta” a régiót, beleértve Magyarországot. A magyar fél szerint pedig Obama beleszólt a magyar belpolitikába, midőn fájlalta a demokratikus intézményrendszer felszámolását. Az történt tehát, hogy Pompeo és távozó államtitkára, Wess Mitchell annak örülhetett, hogy másfél évi halasztás után a magyar kormány állítólag aláírja a Védelmi Együttműködési Megállapodást (DCA), amely a NATO-tagságon alapul, és a térség biztonságát fedezi.
Azért írom azt, hogy „állítólag” mert a visszakozás máris megkezdődött. Pompeo Budapesten még azt mondta, hogy a magyar kormány amerikai fegyvereket vesz. Néhány órával elutazása után Benkő Tibor, a honvédelmi miniszter már visszatáncolt. „Nem biztos”, mondta, hogy az USA-tól veszünk rakétavédelmi rendszert. Orbán Viktor, a pávatánc nagymestere is nyilatkozott. Bár fontosnak tartja a NATO-t, szerinte nem lehet „Magyarország biztonságát a NATO-ra” alapozni. Szükség van a NATO-t orosz és kínai befolyással ellensúlyozni. Vagy akár az osztrák semlegességet majmolni. Egyébként a Washingtonnak oly fontos geopolitikai kérdésben – NATO-Ukrajna kapcsolatok terén – Orbán nem vonta vissza a magyar vétót.
Egy szó mint száz, Orbán hülyét csinált Pompeóból, és a Mitchell államtitkár által kieszelt új amerikai megközelítést is elutasította. A megközelítés lényege az volt, hogy a magyar kormánnyal csak nemzetközi kérdésekről kell tárgyalni, az illiberális belső intézményekről nem. Ám az új megközelítés - amit az amerikai külügy hivatalosan engagementnek, a kritikusok appeasementnek neveznek -, a gyakorlatban kudarcot vallott.
Orbánt nem sikerült visszacsalogatni a nyugati oldalra, annak ellenére, hogy az amerikai delegáció nem szólt egy szót sem a Central European University eltávolításáról; a jogállamiság kérdéseiről; a sajtó szabadságáról; a demokrácia tudatos lebontásáról. Igaz, Pompeo találkozott három független szervezet vezetőjével is, és a hangulat barátságosnak tűnt. A két kormány közötti szokásos nyilatkozat elmaradt ugyan, de a pesti pártsajtó úgy vélte, hogy a kapcsolatok „felértékelődtek”. A betegeskedő amerikai nagykövetnek megengedik, hogy egyszer-egyszer felhívhassa telefonon a magyar külügyminisztert.
A Pompeo-Mitchell-Cornstein csapat azt hiszi, hogy a Liberális Internacionálé volt alelnökét – akit a 90-es években Orbán Viktornak hívtak – vissza lehet csábítani ifjúkori szerelméhez, a nyugati eszmékhez. Nem értik, hogy Orbán már régen nem Amerika-párti. Az utóbbi évek silány magyar-amerikai kapcsolataiért is persze ő és nem Obama a felelős. Távozása után lesz csak esély arra, hogy Magyarország újra Amerika szövetségese, esetleg barátja legyen.
Szerző
Charles Gati
Frissítve: 2019.02.20. 09:47

Cui prodest?

Lehet, hogy Donald J. Trump, az Egyesült Államok 45. elnöke az oroszoknak dolgozik? Már a felvetés is meghökkentő, de amikor 2017 májusában leváltotta James Comey FBI-igazgatót, arra hivatkozott, hogy véget akar vetni az oroszok választási beavatkozását firtató vizsgálatnak. Az átmenetileg Comey helyére lépő addigi igazgatóhelyettes, Andrew McCabe azonnal kémelhárítási vizsgálatot kezdeményezett az elnök ellen. Rod Rosenstein helyettes igazságügyi miniszter pedig egy beszélgetés során felvetette, vajon a kormány tagjai közül hányan támogatnák az elnök alkalmatlanság miatti eltávolítását. Comey és McCabe korábban egyaránt pénzzel segítette a Republikánus Pártot, Rosenstein pályája kezdetén a demokrata párti Clinton elnök viselt dolgait vizsgálta, később a konzervatív George W. Bush nevezte ki szövetségi ügyésznek. Szóval egyik se "liberális", mégis gyanúsnak találták, hogy Trump sorra hozza a Kreml ízlésének megfelelő lépéseket, és valósággal ajnározza Putyin elnököt. (Az FBI vizsgálata azóta beolvadt a Robert Mueller független ügyész által vezetett nyomozásba.)  Mindez most McCabe frissen megjelenő könyve kapcsán került újra elő. A mi szempontunkból az egészből az a tanulságos, hogy az amerikai államigazgatás akár a végrehajtó hatalom csúcsán álló elnök ellen is fellép, ha az megmagyarázhatatlan dolgokat tesz, netán bűncselekmény gyanújába keveredik. Az ilyen lépés persze nagy felelősséggel jár, hiszen senki sem írhatja felül a választások eredményét. Comey, illetve McCabe és Rosenstein ráadásul mind konzervatív meggyőződésű - csak éppen a saját állami szerepét és személyes felelősségét a pártszimpátiája elé soroló - tisztségviselő. Képzeljük el, amint Polt Péter legfőbb ügyész vagy Pintér Sándor belügyminiszter valamelyik helyettese, netán egy titkosszolgálati vezető vizsgálatot indít a magyar miniszterelnök ellen, amiért az gyanús rendszerességgel hoz moszkvai érdekekkel egybevágó döntéseket! Nem megy? Pedig ők is feltehetnék a kérdést, hogy ki húz hasznot Orbán politikájából.
Frissítve: 2019.02.20. 09:46

Alaptalan félelmek

Az euroszkeptikusoknak, a populistáknak áll a zászló a májusi európai parlamenti választásokon - támasztotta alá a minap közzétett első közvélemény-kutatás azt, amit amúgy is tudtunk, hiszen minden nemzeti választás ugyanezt igazolta az utóbbi években. Ezek a most taroló pártok névlegesen különböző ideológiát képviselnek, ám minden látványos felemelkedés mögött kivétel nélkül ott húzódik az idegen- és bevándorlásellenesség. Van-e egyáltalán még közös európai jövő, ha ők összefognak? - teszik fel sokan rettegve a kérdést. 
A felvetés jogos, a félelem viszont alaptalan. Elég sok jel mutat arra, hogy mindennemű szélsőséges, populista, euroszkeptikus, illiberális hosszú távú összefogás eleve halálra van ítélve. Ezt bizonyítja az is, hogy az EP szélsőséges és populista erői eddig sem tudtak összefogni. Ugyanezt igazolja az olaszországi furcsa koalíció, a populista, de nem szélsőséges, nem EU-ellenes Ötcsillag Mozgalom és az immár partnerét többszörösen felülmúló Liga együttműködésének egyre egyértelműbb döcögése. De ugyanebbe az irányba mutat a Visegrádi négyek Izraellel kibővített, első Európán kívüli ülése, amely hétfőn látványosan füstbement, valamint az is, hogy a Kelet-Közép-Európa fiatal demokráciáit kisiklatni próbáló, autoriter, illiberális vezetőket ugyan időnként egy táborba sodorja a Brüsszellel való szembefordulás, de ez nem tud a francia-némethez vagy a tágabb nyugat-európaihoz hasonlítható érdek- és értékközösséggé válni.
A V4-ek jeruzsálemi találkozója elsősorban az áprilisi előrehozott választásra készülő Benjamin Netanjahut segítette volna, mégsem próbálta megmenteni azt. A lengyel-izraeli történelmi emlékezetvita fontosabbnak bizonyult Varsóban és Jeruzsálemben is, annak ellenére, hogy mindkét ország igen erősen Amerika-függő, és mindkettőre nyilván komoly amerikai nyomás nehezedik a viszony rendezése érdekében. Csakhogy az illiberális demokráciák nagy hátránya épp a kiszámíthatatlanságuk. Az illiberális vezetők már annyi ellenségképet gyártottak felemelkedésük során, hogy előbb-utóbb törvényszerűen beleütköznek a maguk emelte akadályokba. 
Mert például hiába szállóige már a „lengyel-magyar két jó barát...”, és hiába szoros az Orbán-Kaczynski viszony is, a két kormányzat stratégiai partnersége csak addig fog tartani, míg valamelyikük számára az orosz kapcsolat, a Putyinhoz kötődő viszony nem válik fontosabbá. A magyar-szlovák kapcsolatot ugyancsak történelmi emlékezetvita terheli, amelynek feloldására, a múlt feldolgozására, elfogadására ugyanúgy nincs hajlandóság sem, mint Lengyelországban. A cseh és szlovák viszony sem teljesen felhőtlen e téren. 
Ezek a konfliktusok jelenthetik az utolsó koporsószöget a már amúgy is igen törékeny egységű V4-ek számára. Mind a négy országban igen fiatal és sebezhető a jogállam és a demokrácia, és mind a négy ország az erős nemzetállam híve. Az Orbán Viktor és az európai populisták, szélsőségesek által propagált erős nemzetállamok viszont csak egymás rovására léteznek, és igen messze állnak az egységes Európa eszméjétől.
Szerző
Gál Mária
Frissítve: 2019.02.20. 09:46