Orbán, nem Obama

A Karmelita irodaház erkélyéről láthatta Michael Pompeo amerikai külügyminiszter Pest és a Parlament páratlan panorámáját. Irigylem érte. A csodálatos látvány maradandó élménye lesz a miniszter múlt heti látogatásának. A nagy csinnadratta ellenére más ugyanis nemigen történt.

A két fél csak abban értett egyet, hogy a rossz kapcsolatokért Obama és nem Orbán a felelős. Az amerikai fél szerint Obama „elhanyagolta” a régiót, beleértve Magyarországot. A magyar fél szerint pedig Obama beleszólt a magyar belpolitikába, midőn fájlalta a demokratikus intézményrendszer felszámolását. Az történt tehát, hogy Pompeo és távozó államtitkára, Wess Mitchell annak örülhetett, hogy másfél évi halasztás után a magyar kormány állítólag aláírja a Védelmi Együttműködési Megállapodást (DCA), amely a NATO-tagságon alapul, és a térség biztonságát fedezi.

Azért írom azt, hogy „állítólag” mert a visszakozás máris megkezdődött. Pompeo Budapesten még azt mondta, hogy a magyar kormány amerikai fegyvereket vesz. Néhány órával elutazása után Benkő Tibor, a honvédelmi miniszter már visszatáncolt. „Nem biztos”, mondta, hogy az USA-tól veszünk rakétavédelmi rendszert. Orbán Viktor, a pávatánc nagymestere is nyilatkozott. Bár fontosnak tartja a NATO-t, szerinte nem lehet „Magyarország biztonságát a NATO-ra” alapozni. Szükség van a NATO-t orosz és kínai befolyással ellensúlyozni. Vagy akár az osztrák semlegességet majmolni. Egyébként a Washingtonnak oly fontos geopolitikai kérdésben – NATO-Ukrajna kapcsolatok terén – Orbán nem vonta vissza a magyar vétót.

Egy szó mint száz, Orbán hülyét csinált Pompeóból, és a Mitchell államtitkár által kieszelt új amerikai megközelítést is elutasította. A megközelítés lényege az volt, hogy a magyar kormánnyal csak nemzetközi kérdésekről kell tárgyalni, az illiberális belső intézményekről nem. Ám az új megközelítés - amit az amerikai külügy hivatalosan engagementnek, a kritikusok appeasementnek neveznek -, a gyakorlatban kudarcot vallott.

Orbánt nem sikerült visszacsalogatni a nyugati oldalra, annak ellenére, hogy az amerikai delegáció nem szólt egy szót sem a Central European University eltávolításáról; a jogállamiság kérdéseiről; a sajtó szabadságáról; a demokrácia tudatos lebontásáról. Igaz, Pompeo találkozott három független szervezet vezetőjével is, és a hangulat barátságosnak tűnt. A két kormány közötti szokásos nyilatkozat elmaradt ugyan, de a pesti pártsajtó úgy vélte, hogy a kapcsolatok „felértékelődtek”. A betegeskedő amerikai nagykövetnek megengedik, hogy egyszer-egyszer felhívhassa telefonon a magyar külügyminisztert.

A Pompeo-Mitchell-Cornstein csapat azt hiszi, hogy a Liberális Internacionálé volt alelnökét – akit a 90-es években Orbán Viktornak hívtak – vissza lehet csábítani ifjúkori szerelméhez, a nyugati eszmékhez. Nem értik, hogy Orbán már régen nem Amerika-párti. Az utóbbi évek silány magyar-amerikai kapcsolataiért is persze ő és nem Obama a felelős. Távozása után lesz csak esély arra, hogy Magyarország újra Amerika szövetségese, esetleg barátja legyen.