Németország álláspontja kerekedett felül abban a munkapapírban, amelyről a német és a francia pénzügyminiszter állapodott meg az euróövezeti költségvetésről. Szó sincs végleges álláspontról, ám a dokumentum nem csak a két tárcavezető közötti további tárgyalások alapját képezi, hanem az euróövezeti pénzügyminiszterek számára is fontos munkapapír. A szöveg legfontosabb üzenete: reformokat kell végrehajtani ahhoz, elsősorban a gyengébb pénzügyi helyzetben lévő tagállamoknak, hogy anyagi eszközökhöz jussanak. Ez azért komoly előrelépés, mert eddig az euróövezeti büdzsénél a stabilitás megőrzését tartották legfontosabbnak. Az Európai Bizottság már egy tavaly júniusban kelt javaslatcsomagjában szót ejtett „reformeszközökről”, de fontosabbnak nevezte a stabilitást, hogy esetleges komolyabb világpiaci kilengéseknél az egyes tagországok elkerüljék a 2008-2009-eshez hasonló pénzügyi sokkot. Ez a „stabilitás” azonban a két tárcavezető, Olaf Scholz és Bruno Le Maire közötti tervezetben csak általánosságban kerül elő.
Nagy hangsúlyt helyeznek viszont a német sajtó által „berlini papírként” emlegetett dokumentumban a strukturális reformokra, igaz, amint a szöveget megszerző Frankfurter Allgemeine Zeitung írja, konkrétumokat ezzel kapcsolatban nem sorolnak fel. A reformok azonban politikai jellegűeket is jelenthetnek: azon felvetésekről van szó, amelyeket az Európai Bizottság minden évben ad a tagállamoknak az úgynevezett európai szemeszter keretében. (Az európai szemeszter során a tagországok összehangolják költségvetési és gazdaságpolitikájukat az uniós szinten elfogadott célokkal és szabályokkal. A szemeszter az Európai Unió gazdaságirányítási keretrendszerének része. Középpontjában az egyes évek első hat hónapja áll, innen a „szemeszter” elnevezés.) A reformokra pedig azért van szükség – hangsúlyozzák a dokumentumban -, mert csak így válhat versenyképessé az euróövezet.
Az általánosabb megfogalmazások arra vezethetőek vissza, hogy Németország eredetileg azt követelte: csak azok az országok kapjanak pénzügyi támogatást, amelyek véghez viszik az Európai Bizottság által követelt gazdasági reformokat, Párizs azonban ezt elutasította. A javaslat arról ugyanakkor megemlékezik, hogy a tagországoknak a nemzeti költségvetésből kell fizetniük a beruházások egy részét. Azon országok esetében, amelyek pénzügyi nehézségekbe kerülnek, az önrész csökken, s növelni kívánják ezen államok versenyképességét.
A német és a francia pénzügyminiszter találkozója kedd éjszakáig húzódott el, a négyoldalas kompromisszumos papír azonban egy későbbi áttörés alapja lehet az euróövezeti költségvetésben. Már csak azért is jelentős a megállapodás, mert korábban áthidalhatatlannak látszó ellentétek merültek fel a két ország között. Franciaország azt követelte, hogy a 19 euróövezeti ország önálló, a nem a közös valutát használó államoktól (tehát Magyarországtól is) független, költségvetéssel rendelkezzen. Németország viszont az uniós költségvetés részévé akarta tenni az euróövezeti büdzsét. Végül ez utóbbi javaslat győzedelmeskedett az Európai Bizottság elképzeléseinek is megfelelően az Európai Tanács tavaly decemberi brüsszeli csúcsértekezletén. A kompromisszum azonban e kérdésre is kiterjed: az euróövezeti országok ugyanis a közös euróövezeti büdzsébe is megteszik saját pénzügyi hozzájárulásokat, vagyis a költségvetés 2021 után mégis függetlenebb lesz a közös uniós büdzsétől.
Mennyire érinti a dokumentum a visegrádi államokat? Elvégre közülük csak Szlovákia tagja az euróövezetnek. Nagyon is. A nem a közös valutát alkalmazó országok is részesülhetnek ezekből a támogatásokból, de csak akkor, ha elkötelezik magukat az euróövezeti csatlakozás mellett s részt vesznek az ERM II (európai árfolyam-mechanizmus) rendszerében. Jelenleg e tekintetben sem Magyarország, sem Lengyelország, sem Csehország nem jön szóba. Talán Prágát kivéve nincs is meg a politikai akarat erre, ám ha a többi euróövezeti ország elfogadná a közös német-francia javaslatot, akkor új stratégiát kellene kidolgozni a lengyel, illetve a magyar kormány boszorkánykonyháján.
