Ha nem titkoltak el valami fontosat a nyilvánosság elől mindabból, ami a zárt ajtók mögött zajlott, akkor rögzíthetjük, hogy a Jobbik rendkívüli kongresszusán nem történt semmi rendkívüli.
Sejthető volt, hogy az újabb sokkoló számvevőszéki büntetés dacára a párt önmagától nem fogja kimondani a saját megszűnését. Nem is mondta ki. Sejthető volt, hogy a küldöttek a „nemzeti ellenállás” folytatása mellett döntenek. Így döntöttek. Sejthető volt az is, hogy a Jobbik felkészül arra, mit tesz majd, ha felszámolási eljárás indul ellene. Megszületett a vészforgatókönyv, az alapszabály módosításával a Jobbik lehetőséget teremtett rá, hogy szükség esetén átmentse tagságát egy új szervezetbe.
A Jobbik közben igyekszik átpozicionálni magát az ellenzéki térfélen. A kongresszusról tartott beszámolójában Szilágyi György szóvivő azt fejtegette, hogy szoros együttműködés leginkább az LMP-vel képzelhető el, ám – és most ide tesszük a hangsúlyt – ügyek mentén a többi ellenzéki párttal is készek együttműködni.
Eredetileg a korábbi pártelnök, Vona Gábor állt elő az ötlettel, hogy az úgynevezett XXI. századi pártok, bármit is jelentsen ez, lépjenek szövetségre egymással. A Jobbik mellett az LMP-t és a Momentumot sorolta ebbe a körbe. Csakhogy elég gyorsan kiderült, hogy a jobbikos politikusok jelentős része a legkevésbé sem áhítozik ennyire bensőséges viszonyra a Momentummal, ahogyan a momentumosok sem akarnak összebútorozni a Jobbikkal.
Az LMP viszont kapható lett volna a táncra. Keresztes László Lóránt, az LMP társelnöke legalábbis a Népszavának nyilatkozva tavaly nyár végén arról értekezett, hogy pártja és a Jobbik szövetsége az „egyetlen valódi politikai innováció”. Utána Keresztes odáig ment, hogy egy Vona Gábor részvételével tartott fórumon közölte: a bolsevik elven működő NER része a „hiteltelen baloldal” is, meggyőződése szerint az önkormányzati választáson a Jobbikkal vállvetve sok helyen úgy tudnák legyőzni a Fideszt, hogy szóba sem állnak a „Fidesszel kollaboráló régi baloldallal”.
A pár hete rendezett jobbikos évadnyitón a többi ellenzéki párt vezetői közül egyedül Keresztes László Lóránt tűnt fel. A Jobbik azonban nem sokkal később bejelentette: az EP-választáson nem az LMP-vel közös listán, hanem önállóan kíván indulni.
Egész egyszerűen felismerték, hogy az EP-választáson semmi értelme összeállni a mélyrepülésben lévő LMP-vel, ellenben a Fidesz malmára hajtják a vizet, ha az önkormányzati választáson nem kötnek helyi taktikai megállapodásokat a „régi” baloldali pártokkal. Mintha most már az LMP is hajlana erre.
A Jobbikot – a gyomorforgató cigányozás, zsidózás és buzizás mellett – a Gyurcsány-kormány elleni gyűlölet emelte középerős párttá. Az újabban öles léptekkel néppártosodó Jobbiknak saját, amúgy átalakulóban lévő táborát is presszionálnia kell arra, hogy megbarátkozzon az egykori ellenségek társaságával. A meggyőzés nem megoldhatatlan feladat. Hisz a fideszes hatalom módszereit látva semmi túlzás nincs abban, hogy a párt a túlélésért küzd.