fotók;Szalay Zoltán;

- Felkiáltójelek tegnap és ma - Szalay Zoltán fotói az Átrium Galériában

Hétköznapi történéseket, politikai és kulturális múltunk kitörölhetetlen nyomait őrzik Szalay Zoltán fekete-fehér fotográfiái, amelyek aktualitása megkérdőjelezhetetlen.

Az ABC Csemege felirata már megkopott, és az ötöslottó nyerteseit sem ismerjük már arcról, mégis számos hasonlóságot és ismerősnek tűnő mozzanatot fedezhetünk fel Szalay Zoltán fotóin. A két éve elhunyt fotográfus előtt tisztelgő kiállítás az Átrium Galériában huszonöt képpel idézi fel a hatvanas-hetvenes évek vidéki és budapesti mindennapjait. A fekete-fehér pillanatok azonban akkor is ismerősek lehetnek, ha még nem éltünk abban a korban – érvényességük messze túlnyúlik az idő szabta határokon.

A Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas fotográfus munkáit a sokszínűség jellemezte: az ötvenes években igazolványképek készítésével kezdte tevékenységét, majd országos lapok munkatársa, rovatvezetője, képszerkesztője lett. Portréit több hazai és külföldi kiállításon is bemutatták. A Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás ötletgazdája és harminc évig a kiállítások rendezője volt. Munkáinak jelentősége megkérdőjelezhetetlen: a társadalomábrázolás, a politika- és kultúrtörténet fontos dokumentumai. „A képek zavarba ejtőek, mert minden igazi valóság zavarba ejtő. Olyanok, mint a felkiáltójelek” – emelte ki Alföldi Róbert a kiállítás megnyitóbeszédében, Szalayt fotográfiai stílusa alapján ősmesterként méltatva.

S hogy e képek mennyire felkiáltójelek valójában, azt nem csupán az olyan történelmi szereppel bíró fotók mutatják, mint a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülésén Kádár Jánost vagy az 1987-es május elsejei hangulatot megörökítő, hanem a mára már ismeretlen foglalkozássá vált kemencejavítók munkáját, és a krémfagylaltot két forintért árusító táblát dokumentáló alkotások. A művész lencséje nem tett különbséget a miskolci fizetésnap, a vidék és Budapest között ingázó nők és férfiak, a számkivetett, utcára került alkoholisták, valamint a berlini Marx és Engels szoborpárosra felfújt graffiti között. Ahogy képei a hatvanas évek balatoni nyarainak életérzését, a mozgó könyvtár intézményét vagy a parkőr által megbüntetett csínytevő fiúk hátratett kezeit is mozdulatlanná merevítve őrizték meg.

S bár az édesség ára már nem két forint, mégis ugyanolyan hosszú sor áll nyáron a jó fagylaltozók előtt, ahogy a fizetésnap sem vált kisebb ünneppé a legtöbbünk számára. A kiállítás azonban mégsem a nosztalgiáról, és nem is egy letűnt kor mára már elavulttá vált jelenségeiről szól, sokkal inkább szegez a nézőnek olyan kérdéseket, amelyek napjaink Magyarországának is jelenlévő problémáira világítanak rá. A képek a tegnapi napból tartanak tükröt a mának, s a feltüntetett dátumokat könnyedén kicserélhetnénk 2019-re is. Ugyanabban a világban élünk.

Infó:

Feketén fehéren: kiállítás Szalay Zoltán fotóiból, ingyenesen látogatható április 30-ig az Átrium Galériában. A kiállítás anyagát Alföldi Róbert válogatta a 2004 májusában megjelent Ilyenek voltunk, Magyarország elmúlt ötven éve című magyar, angol, német nyelvű albumból. Szalay Zoltán hagyatékának feldolgozását a Fortepan végzi.  

Életérzés (1964) és Rendnek kell lenni még a játszótéren is (1957)

A bulvár a köztereken is hódít. Tömeges megjelenése viszont gyakran párosul a nem minőségi vizualitással. Bulvárszobrokat szemléltünk Budapest bel- és külvárosában.