Arab tavasz Algériában

Tízezrek tüntettek az észak-afrikai országban az ellen, hogy ismét Andelaziz Bouteflikát nevezzék ki államfőnek.

Tegnap zárult le Algériában a jelöltállítás határideje az áprilisi elnökválasztásra, ám a favorit a hivatalban lévő államfő, a 82 éves Abdelaziz Bouteflika. Igaz, senki sem hiszi azt, hogy képes ellátni államfi teendőit. Néhány éve stroke-ja volt, kerekesszékben ül, s hírek szerint nem sokat fog fel a külvilág eseményeiből. Múlt szerdán Genfbe vitték „gyógykezelésre”. A háttérből öccse, a nála 20 évvel fiatalabb Said irányít, aki a hadsereg és a helyi oligarchák érdekeit képviseli.

Sokan úgy vélik, a korrupt elit ezúttal komoly hibát követett el azzal, hogy ismét Bouteflikát jelölte

államfőnek. Úgy vélték, a társadalom ezt a keserű pirulát is lenyeli, de nem így történt. Február 22-én, majd pénteken is tömegtüntetéseket tartottak nem csak Bouteflika, hanem a hatalmi elittel szemben. Hétvégén a kormányzati média először számolt be a tüntetések tényéről, igaz arról nem tett említést, miért is vonultak az emberek az utcára. Ahmad Ouayahia kormányfő azzal riogatott: ha folytatódnak a megmozdulások, olyan véres polgárháború törhet ki az országban, mint Szíriában.

Algéria 1962-ben jött létre, akkor a függetlenségi FLN párt határozta meg a belpolitikáját. A kilencvenes években aztán véres polgárháború tört ki az iszlamisták megerősödése miatt. A hadsereg vette át a hatalmat, mintegy 200 ezren vesztették életüket. Bouteflika e véres időszak végén, 1999-ben került az elnöki székbe. Megválasztását a társadalom is támogatta, elismert személyiség volt hazájában, akit képesnek tartottak arra, hogy újra egységesítse az országot. Azóta azonban eltelt húsz év, s az idős politikus mára a hadsereg bábjává vált. Az elégedetlenség oka a gyengélkedő gazdaság, a magas infláció. Sok megfigyelő szerint ezért is volt súlyos stratégiai hiba ismét őt jelölni államfőnek.

Szakértők azonban abban is egyetértenek: már a hadsereg és a titkosszolgálat egy része is változásokat akar. Rejtélyes volt, kik hívtak fel az első, február 22-én megtartott tömegtüntetésekre. Egyesek az iszlamistákat vélték a kezdeményezés mögött, ám az akkori megmozdulásokon egyetlen vallási jelszó sem hangzott el, s főleg fiatalok és a középosztály tagjai tüntettek.

Az ellenzék sem egységes. „Akadnak az országban radikális csoportok, különösen a diákok között, amelyek egy teljesen más rendszert akarnak, de olyanok is, akik azt szeretnék: legalább olyan személyt ültessenek az elnöki székbe, aki képes kommunikálni, képviselni az országot” – mondta el a Deutscalndfunknak Zahra Rahmuni francia-algériai újságíró.

Valami ezúttal valóban megmozdult az országban, amit az is jelez, hogy egyre több újságíró mond fel a közmédiánál, többen közülük tiltakozó akciókat is szerveztek a cenzúra ellen. A múlt csütörtöki megmozdulásokon követelték, hogy mindenről számolhassanak be.

Várható-e arab tavasz Algériában? A 2011-es események nyomán ugyan egy sor országban elűzték az uralkodó politikusokat, ám a későbbi következmények nem n voltak éppen pozitívak, s ezzel az algériaiak is pontosan tisztában vannak. „Esély nyílhat egy hosszú folyamat megkezdésére, amely tartós stabilitást biztosít. Az emberek is tudják, ha nem fognak össze, annak nagyon szomorú következményei lehetnek” – vélekedett Isabelle Werenfels német Algéria-szakértő.

A mostani eseményeknek több kifutása is lehet. Nem kizárt, hogy a hadsereg erővel veri le a megmozdulásokat. Ez azonban rendkívüli veszélyes következményekkel járna.