A pokol tornáca a „munkásgyarmaton” - Fekete Lyuk-kiállítás a Kiscelli Múzeumban

Ha valaki megfordult annak idején a Fekete Lyukban, akkor most igazi időutazás részese lehet a Kiscelli Múzeumban.

Amikor megszületett, már érezni lehetett valamit abból a szokatlan közéleti vibrálásból, ami aztán a rendszerváltásban öltött testet. Elmúlásakor már kevés nyoma maradt a többpárti demokráciához fűzött illúzióknak. Pedig nem élt sokáig: a Fekete Lyuk 1988-tól 1994-ig működött. A későbbi újjáélesztési kísérletek nem jártak eredménnyel.

A Kiscelli Múzeum stílszerűen az újonnan létrehozott sziklapincében mutatja be az underground klubot, a „pokol tornácát”, amit a kiállításról szóló ismertetőben méltán illetnek a kultikus jelzővel. A Fekete Lyuk eleve attól különleges volt, hogy a belvárostól viszonylag távol, a VIII. kerületi Vajda Péter utcánál lévő „munkásgyarmaton” kapott helyet (bejárat a Golgota utca felől). Az úgynevezett Ganztelep hatalmas épületkomplexumának az a pincerésze, ahol a klub berendezkedett, eredetileg közfürdőként szolgált.

A Fekete Lyuk mindenkit befogadott, aki nem tartozott a pártállami fősodorhoz. Ennek köszönhette népszerűségét. A műfaji kavalkádban remekül megfért egymás mellett a punk, a kemény rock és az alternatív zene, a művészeti performansz és a kísérleti színházi produkció.

A Kiscellibe látogatók ne számítsanak lineárisan felépített, a vendéget szájbarágósan kalauzoló tárlatra. A Fekete Lyuk zegzugos, kaotikus és vonzóan fullasztó helyként szippantotta be a közönségét. A kiállítás is pontosan ilyen. Ettől jó.

Korabeli fényképek, ruhák, plakátok, programok, filmfelvételek, kazetták, újságcikkek bizonyítják, hogy a Fekete Lyuk igenis egy létező égitest volt. Ha már Cseh Tamást parafrazeáljuk: ismert vagy kevésbé ismert zenészek és törzsvendégek mellett ő is feltűnik egy felvételen. Széles a kínálat. A tucatnyi tévékészüléken nézhető (és külön fülhallgatóval hallgatható) nyilatkozók skálája Barangótól, a QSS együttes frontemberétől a ricsés Nagy Feróig terjed. Egész délutánt betöltő elfoglaltságra készüljön, aki elhatározza, hogy beleveti magát a csapongó visszaemlékezések forgatagába.

A kiállítás főkurátora Balla Loránd, koordinátora Rostás Péter, társkurátora Szatmári Judit Anna, a látványtervért és kivitelezésért Szepessy András felelt. Külső tanácsadóként Nagy Gyula, a klub egykori vezetője is részt vett a munkában, de tragikus módon ő nem láthatta meg a kész művet: tavaly év végén meghalt.

A kiállítás arról tanúskodik, hogy nemcsak a szakértelem, hanem a téma iránti elkötelezettség (egyszerűbben: a szeretet) is a csapat rendelkezésére állt. Ha valaki megfordult annak idején a Fekete Lyukban, akkor igazi időutazás részese lehet, ha pedig nem, de legalább utólag szeretne belekóstolni az évtizedekkel ezelőtti hangulatba, fogalmat alkothat arról, mitől vált legendássá egy külső-józsefvárosi pinceklub.

Infó

Kiscelli Múzeum

Fekete Lyuk. A pokol tornáca

Underground Budapest '88-'94

Június 23-ig