A pokol tornáca a „munkásgyarmaton” - Fekete Lyuk-kiállítás a Kiscelli Múzeumban

Publikálás dátuma
2019.03.05. 11:15
Szilágyi Zoé és a tíz éve elhunyt Dóka Attila műve egykor a Lyuk falát díszítette
Ha valaki megfordult annak idején a Fekete Lyukban, akkor most igazi időutazás részese lehet a Kiscelli Múzeumban.
Amikor megszületett, már érezni lehetett valamit abból a szokatlan közéleti vibrálásból, ami aztán a rendszerváltásban öltött testet. Elmúlásakor már kevés nyoma maradt a többpárti demokráciához fűzött illúzióknak. Pedig nem élt sokáig: a Fekete Lyuk 1988-tól 1994-ig működött. A későbbi újjáélesztési kísérletek nem jártak eredménnyel.
 
A Kiscelli Múzeum stílszerűen az újonnan létrehozott sziklapincében mutatja be az underground klubot, a „pokol tornácát”, amit a kiállításról szóló ismertetőben méltán illetnek a kultikus jelzővel. A Fekete Lyuk eleve attól különleges volt, hogy a belvárostól viszonylag távol, a VIII. kerületi Vajda Péter utcánál lévő „munkásgyarmaton” kapott helyet (bejárat a Golgota utca felől). Az úgynevezett Ganztelep hatalmas épületkomplexumának az a pincerésze, ahol a klub berendezkedett, eredetileg közfürdőként szolgált.

A Fekete Lyuk mindenkit befogadott, aki nem tartozott a pártállami fősodorhoz. Ennek köszönhette népszerűségét. A műfaji kavalkádban remekül megfért egymás mellett a punk, a kemény rock és az alternatív zene, a művészeti performansz és a kísérleti színházi produkció. A Kiscellibe látogatók ne számítsanak lineárisan felépített, a vendéget szájbarágósan kalauzoló tárlatra. A Fekete Lyuk zegzugos, kaotikus és vonzóan fullasztó helyként szippantotta be a közönségét. A kiállítás is pontosan ilyen. Ettől jó.

Korabeli fényképek, ruhák, plakátok, programok, filmfelvételek, kazetták, újságcikkek bizonyítják, hogy a Fekete Lyuk igenis egy létező égitest volt. Ha már Cseh Tamást parafrazeáljuk: ismert vagy kevésbé ismert zenészek és törzsvendégek mellett ő is feltűnik egy felvételen. Széles a kínálat. A tucatnyi tévékészüléken nézhető (és külön fülhallgatóval hallgatható) nyilatkozók skálája Barangótól, a QSS együttes frontemberétől a ricsés Nagy Feróig terjed. Egész délutánt betöltő elfoglaltságra készüljön, aki elhatározza, hogy beleveti magát a csapongó visszaemlékezések forgatagába.

A kiállítás főkurátora Balla Loránd, koordinátora Rostás Péter, társkurátora Szatmári Judit Anna, a látványtervért és kivitelezésért Szepessy András felelt. Külső tanácsadóként Nagy Gyula, a klub egykori vezetője is részt vett a munkában, de tragikus módon ő nem láthatta meg a kész művet: tavaly év végén meghalt.
A kiállítás arról tanúskodik, hogy nemcsak a szakértelem, hanem a téma iránti elkötelezettség (egyszerűbben: a szeretet) is a csapat rendelkezésére állt. Ha valaki megfordult annak idején a Fekete Lyukban, akkor igazi időutazás részese lehet, ha pedig nem, de legalább utólag szeretne belekóstolni az évtizedekkel ezelőtti hangulatba, fogalmat alkothat arról, mitől vált legendássá egy külső-józsefvárosi pinceklub.
 
Infó Kiscelli Múzeum Fekete Lyuk. A pokol tornáca Underground Budapest '88-'94 Június 23-ig
Szerző

"Az erőszak nem olyan, hogy turnézunk vele"

Publikálás dátuma
2019.03.04. 21:35
Az erőszak továbbra is tabutéma.
Fotó: VAJDA JOZSEF / Népszava
A színházi erőszakról tartottak beszélgetést a Katona József Színházban. A résztvevők abban megegyeztek: a téma a szexuális zaklatási ügyek kirobbantása óta kibeszéletlen maradt. Elmaradt a valódi szembenézés.
Több aktualitás adódott, így rögtön kissé feszült légkörben indult a társalgás az Erőszak a színházban címmel, a Magyar Színházi Társaság által rendezett hétfő kora esti beszélgetésen. Hétfői hír ugyanis, hogy a korábban szexuális zaklatási ügybe keveredett Kerényi Miklós Gábor újra rendezni fog. Egy másik – korábban megvádolt – színházi ember, Marton László pedig nemrég dolgozott újra Veszprémben. Veiszer Alinda moderátor arról faggatta a beszélgetőpartnereit mit szólnak mindehhez?
Máté Gábor színész-rendező, a Katona József Színház igazgatója úgy fogalmazott: ha valami nem a kölcsönös belegyezés alapján, illetve valakinek a tiltakozása ellenére történik, akkor az elítélendő. Az más kérdés, hogy az említettek ügyeinek nem lett jogi következménye, feljelentés sem történt, az ügyek egy része jogilag el is évült. Máté szóba hozta az úszóedző, korábbi szövetségi kapitány, Kiss László esetét. Ő börtönben is volt amiatt, amit elkövetett, de később mégis meghurcolták. Kérdés tehát: az elkövető miként integrálható vissza a társdalomba? Létay Dóra színésznő ehhez annyit tett hozzá: ő nem pártolja, hogy valaki ugyanabba a szerepbe kerülhessen, mint amikor a bűnt elkövette – ilyen a pedagógiai tevékenység. Azt is elmondta: ő nem dolgozna olyan személlyel, akire a gyanú árnyéka rávetült, vagy bebizonyosodott róla, hogy zaklatott másokat.
Bánki György pszichiáter arról beszélt: a kulturális hagyományaink része lett az elnyomottság, illetve a rabszolgaság. Hozzátéve, hogy a színház autoriter módon működik és egy olyan rendszer, ahol könnyen bent maradnak a rossz tradíciók. Noha az erőszak a művészetben nem termékeny. De olyan rendszerek is működnek, ahol elfogadott a narcisztikus együttműködés rendszere. Léteznek bántalmazó személyiségek, akik, ha hatalmi helyzetbe kerülnek, akkor ezzel könnyen visszaélhetnek, illetve a saját gyengeségeiket vetítik át a másikra. A másik véglet, hogy egy közeg valakit kikiált zseninek, akinek mindent szabad. Ez főleg a művészetben gyakori. Létay Dóra több összegyűjtött történetet megosztott, amelyben felvetődik az erőszak. Ezek színházi helyzetekben, próbafolyamatok során történtek. Elmesélőik azonban névtelenséget kértek.
Máté Gábor úgy vélte: különösen kényes kérdés, hogy mi számít erőszaknak a színházban. Az előbbi történetek szereplői említették, hogy őket sértette, ha a rendező agresszív volt velük, esetleg verbálisan megalázta őket. Máté elmesélte: ha rendezőként próbál, neki fontos a barátságos légkör. Előfordult persze már vele is, hogy kiabált egy színészével – ez legutóbb Varsóban történt meg, amikor úgy érezte, hogy egy közreműködő fegyelmezetlen és ezzel zavarja a próbát.
Bánki megjegyezte: fontos volna, hogy megtanuljuk felismerni a bántalmazást. Abban mindenki egyetértett, hogy talán segíthetne a nyilvánosság visszatartó ereje, de ezt megnehezíti – ahogy Veiszer Alinda fogalmazott –, hogy „az erőszak nem olyan, hogy turnézunk vele”. A csendet ilyenképpen elég nehéz megtörni. Olykor felizzik a téma, de aztán az a bizonyos parázs ismét elhamvad. A hétfői beszélgetés arra mindenképp jó volt, hogy legalább próbálta felszínen tartani az egyébként ma is tabunak számító kérdést. 

A németek már léptek

A német színházi szövetség tagjai közösen aláírt nyilatkozatban meghatározták, hogy milyen magatartásokat tekintenek zaklatásnak, vagy hatalommal való visszaélésnek, és kinyilvánították, hogy a munkavállalóikkal szemben közös felelősségüknek tekintik, hogy számukra félelemtől és megkülönböztetéstől mentes környezetet biztosítsanak. Az általuk közzétett magatartási kódexben kötelező érvényű magatartási szabályok érvényesítését vállalták minden munkatársuk számára: – Munkám során nem fogok visszaélni a művészi szabadsággal. – Mindenkit tisztelettel fogok kezelni, nemtől, életkortól, vallástól, fogyatékosságtól, származástól és szexuális irányultságtól függetlenül. – Tartózkodom a szexuális zaklatás minden formájától. – Tartózkodom a verbális, fizikai és gesztusokban megnyilvánuló visszaélések minden formájától. – Felelősséggel fogom használni a rám bízott hatalmat. – Tudom, hogy más emberekkel szembeni magatartásom számukra a szándékomtól eltérő hatású lehet, ezért megértéssel és felelősen viselkedem velük kapcsolatban. – Világosan és egyértelműen kommunikálok. – Nyilvánosan foglalkozom a konfliktusokkal, és megpróbálom azokat tisztességesen megoldani. – Beavatkozom, ha támadásokat, hatalmi visszaéléseket vagy bármilyen nem megfelelő magatartást észlelek és közvetlenül a helytelenül viselkedő személyhez fordulok.

Szerző
Frissítve: 2019.03.05. 10:22

Meghalt Luke Perry

Publikálás dátuma
2019.03.04. 20:58
Luke Perry
Fotó: VALERIE MACON / AFP
A színész 52 éves volt, és esküvőjére készült, mikor stroke-ot kapott. Utolsó filmjét még be sem mutatták.
Amerikai médiajelentések szerint hétfőn meghalt Luke Perry, írja az Euronews. A színészt február 27-án szállították kórházba, miután stroke-ot kapott. Az amerikai TMZ azt írta, hogy Perry a burbanki St. Joseph's kórházban halt meg, szóvivője azt mondta, hogy vele voltak gyerekei, a menyasszonya, ex-felesége, édesanyja, mostohaapja, fivére és nővére, más közeli családtagok és barátok.
Az 52 éves színész olyan sorozatokban játszott mint a Beverly Hills 90210 - ebben Dylan McKay szerepében vált népszerűvé. A fiatalabbak inkább a Riverdale című krimiszériából ismerhetik. Utolsó filmjét, a Volt egyszer egy Hollywood című bűnügyi thrillert augusztusban mutatják be a magyar mozik.
Szerző
Témák
meghalt színész