Védtelen gyermekek

Ismét szóba került a fóti székhelyű Károlyi István Gyermekközpont bezárása: a „kitagolásra” titkosított kormányhatározat született, így az intézményben elhelyezettek, az ott dolgozók, ott lakó nyugdíjas kollégák további helyzetéről csak a „kormánymédiából” lehet tájékozódni.

Az indoklás szerint „a kormány határozott célja, hogy megszűnjenek a kiskorúakat ellátó nagy létszámú, elavult otthonok Magyarországon”. Mégis, a kiszivárgott információk szerint a speciális szükségletű gyermekek elhelyezést például két olyan intézményben - Zalaegerszegen és Kalocsán - tervezik megoldani, melyek már most is a törvényben megengedett férőhely feletti létszámmal működnek.

A volt gondozottak is hevesen tiltakoznak a régi otthonuk bezárása, volt nevelőik és a jelenleg ott élők és dolgozók kilakoltatása ellen. A kastély volt tulajdonosa, ma bérlője, gróf Károlyi István és felesége is fontosnak tartja az idős Károlyi István végakaratának megőrzését, mely szerint "amíg ezek a falak állnak, addig mindig az árva gyerekek védelmét, iskoláztatását, szakmához juttatását szolgálja.” Mindezek joggal vetik fel a kérdést: milyen érdekek állnak a tervezett intézkedés mögött? Mert hogy nem a gyermekeké, a gyermekvédelemé, az teljesen biztos. A jelenlegi ellátottak érdekeit mindez egyértelműen és nyilvánvalóan sérti.

A gyermekvédelmet érintő döntések között ráadásul nem ez az egyetlen hatástanulmány és átgondolás nélküli intézkedés. Fülöp Attila államtitkár bejelentése szerint „azért indítottak ősszel országos kampányt, hogy még több ember figyelmét felhívják a nevelőszülői lehetőségre". A kormánytisztviselő arra is emlékeztetett, hogy jövő januártól bevezetik a nevelőszülői gyedet, amelyet azok kaphatnak majd, akik kétévesnél fiatalabb gyereket nevelnek. Csak jelzem, hogy a nevelésbe vett gyermek után megállapított gyermekgondozási támogatásra való jogosultság 2013. december 31-én megszűnt. Ennek a magyarázata akkor az volt, hogy „a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony bevezetésével a nevelőszülői díj olyan mértékű emelésére került sor, amely alapján az új járandóság minden esetben több, mint a 2014. január 1. előtti nevelőszülői díj és a gyes, gyet együttes összege”. Vagyis ez mégsem valósult meg?

Kétségtelen, hogy a nevelőszülői hálózat fejlesztése az egyik legfontosabb feladat. Ez az ellátás – megfelelő képzéssel, folyamatos támogatással – az egyik leghatékonyabb a családjukból valamilyen okból kikerült gyermekek nevelésére. A nevelőszülő saját háztartásában - a saját kiskorú gyermekeit is beszámítva - legfeljebb hat gyermek és fiatal felnőtt együttes ellátását biztosíthatja. Ez a vállalás tehát nem csak a feladat ellátására jelentkezőt, de annak szűkebb és tágabb családját, szociális kapcsolatait is érinti. Olyan gyermek befogadását, nevelését vállalja, aki a saját családjában, vagy az abból való kikerülésével már valamilyen mértékben, de érzelmileg mindenképpen sérült. A nevelőszülők gyakran kerülnek olyan helyzetbe feladatuk ellátása során, amikor szakmai segítségre lenne szükségük – ez azonban sok esetben nem hozzáférhető (gondoljunk csak a gyermekpszichológusok, gyógypedagógusok, gyermekorvosok hiányára).

Az Országos Képzési Jegyzékben 1993 óta van ilyen képzés, mely 2012-ben kis híján kikerült onnan az Iparkamara „áldásos” tevékenysége során. Akkor ezt sikerült ezt megakadályozni, jelenleg ennek időtartama 500 óra. Mivel a nevelőszülők számát sosem sikerült a szükséges mértékig növelni, a képzési időt a „munkáltatók” soknak tartják, ezért 2015-ben az EMMI egy csupán 240 órás képzés kidolgozását szorgalmazta. Beszédes tény, hogy e képzési program kidolgozásának megszervezését épp a most megszüntetni kívánt fóti gyermekközpont munkatársaira bízta.