Nincs demokrácia sajtószabadság nélkül

Publikálás dátuma
2019.03.08. 12:00
Már több mint két hónapja minden hétvégén demonstrálnak Szerbiában
Fotó: OLIVER BUNIC / AFP
Mind több országban vonulnak az utcára a média függetlenségét követelve. A megmozdulások azonban eddig nem hozták meg a remélt eredményt.
A Balkán mintha kezdene magára találni. A félsziget országaiban az emberek egyre kevésbé fogadják el azt, hogy a hatalom azt tesz a médiával, amit akar. Ugyanakkor a probléma nem csak a régió országait érinti, hanem olyan államokat is, amelyek már több mint egy évtizede az Európai Unió tagjai. A hamburgi Spiegel legutóbbi számában arról írt, az újságok halála a demokráciát is veszélyezteti. A lap költői kérdése így hangzott: „Mennyi zsurnalizmusról mondhat le egy demokrácia?” Ez a dilemma az Egyesült Államokban is felmerül, ahol Donald Trump elnök folyamatosan hiteltelenné akarja tenni az őt bíráló médiát. A balkáni közvélemény magára találása azért nagy szó, mert e társadalmakat a délszláv háborúk óta sokat bírálták, amiért túl megengedők a mindenkori, a demokráciát nem éppen tisztelő kormányzattal szemben. SZERBIÁBAN már több mint két hónapja tüntetnek minden szombaton, egyebek mellett a hiteles tájékoztatásért. Ana Brnabic kormányfő, illetve a szerb elit felettébb rossz néven vette, hogy a Freedom House idei jelentésében „részben szabadra” minősítette vissza a szerb média függetlenségét. Pedig éppen ezt kifogásolják a tüntetők is, úgy vélekednek, hogy a közszolgálati média, az RTS televízió a kormány szócsövévé vált Aleksandar Vucic elnök vezetése alatt, s  szinte egyáltalán nem számol be az ellenzéki politikusok megnyilatkozásairól. A Freedom House listáján a demokrácia tekintetében Szerbia mondhatta magáénak az egyik legnagyobb zuhanást Nicaragua, Tanzánia, illetve Venezuela mellett.  Független médiumok természetesen vannak az országban, de az állam, vagy a kormányhoz köthető oligarchák tulajdonában lévő médiaházak rendkívüli elfogultak. A szerb kormány jelentős összegeket költ a médiára, saját sikereinek népszerűsítésére. Orosz, illetve török mintára kormányhoz közeli vállalkozók vásárolják fel a televíziós csatornákat, amint ez nemrégiben a B92 utódával, az O2 televízióval történt. Az oknyomozó újságírás szinte kiment a divatból az újságírók elleni politikai és gazdasági fenyegetések miatt. HORVÁTORSZÁGBAN múlt szombatra szervezett tiltakozó megmozdulást a helyi újságírószövetség. A szervezet szerint folyamatosan korlátozzák a média szabadságát. A nemzetközi újságírószervezet, a Riporterek Határok Nélkül szerint a korrupciót, a háborús bűnöket, a szervezett bűnözést feltáró újságírókat gyakran fenyegetik, s lejárató kampányok áldozataivá is válnak. A horvát törvények szerint a „köztársaság lejáratása” is bűnügynek számít, ráadásul ennek értelmezése meglehetősen tág.  Miközben a kormányzat azt állítja, az országban teljesen szabad a média, független újságírók szerint a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) uralta kabinet álhíreket terjeszt a politikai ellenfelek lejáratására. Különösen az utóbbi két évben durvult el a helyzet. A Horvát Újságíró Szövetség (HND) elnöke, Hrvoje Zovko egyenesen úgy vélekedett, hogy sosem látott üldözésnek vannak kitéve az újságírók és a média képviselői. A múlt szombati tüntetésen is többek között azt követelték, hagyjon fel a hatalom azzal a gyakorlattal, hogy perek indításával helyezi nyomás alá az újságírókat. Jelenleg elképesztően sok, összesen 1160 bírósági eljárás zajlik, s mintegy 300 ezer eurónyi összeget követelnek az újságíróktól. Különösen sok eljárást indít a horvát állami média, a HRT: összesen 36 újságírót fogott perbe, akiktől 2,2 millió kunát követel. A helyi törvények értelmében az újságírókat akár egész éves fizetésük megvonásával is sújthatják, akár abban az esetben is, ha pontos, a tényeknek teljességgel megfelelő információt tesznek közzé.  MONTENEGRÓBAN néhány hete demonstrálnak a demokráciáért, a megmozdulások résztvevői a – a szerb tüntetőkhöz hasonlóan – azt követelik, hogy a közszolgálati televízió hitelesen számoljon be a belpolitikai történésekről. Milo Djukanovic elnököt, aki már majdnem 30 éve áll az ország élén, az emberi jogok lábbal tiprásával, a médiaszabadság csökkentésével, a társadalom minden szegmensét átható korrupcióval vádolják. 2016 végén módosították a közszolgálati rádiózásról és televízióról szóló törvényt, amely 2017 szeptemberében lépett életbe. A cél az RTCG függetlenségének biztosítása volt, ebből azonban nem sok valósult meg. Itt sem ritkák az újságírók elleni verbális és fizikai támadások. Utóbbira 2004 óta 76 eseten volt példa. Mint a Freedom House jelentésében közölte, nagy részüket mind a mai napig nem tárták fel. Nagy visszhangot keltett a Vijesti című lap oknyomozó újságírója, Olivera Lukic elleni tavaly májusi támadás: saját otthona előtt okoztak súlyos sérüléseket neki.  

Magyarország sereghajtó lett

Azt már nemcsak a magyar ellenzék és ellenzéki újságírók állítják, hogy bajban a magyar sajtószabadság, s bár hazánk EU-tagország, sok tekintetben egyre inkább Oroszországra és Törökországra hasonlít. Magyarország minden nemzetközi elemzés szerint egyre autokratikusabbá válik. A Freedom House és a Riporterek Határok nélkül értékelésében az Orbán-kormány regnálása idején - 2010-2018 között - hazánk majd 50 helyet zuhant a sajtószabadság  rangsorban. Tavaly már csak a 73. helyet foglaltuk el a vizsgált 180 állam között. Ez a helyezés annak tükrében még ijesztőbb, hogy például Szlovákia a Kuciak-gyilkosság nyomán felszínre került anomáliák következtében tíz helyet rontott, de még így is a 27 helyen áll. Régiónk országai közül Csehország 21, Szlovénia 23, Ausztria 24, Szlovákia 27, Lengyelország 34, Románia 38, Horvátország 44, Szerbia pedig 49. helyen áll, mindegyik sokkal előbb nálunk. Az Európa Tanács fel is szólította a magyar hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a szabad sajtót, ami azért különleges, mert ilyen típusú felszólításokat nem uniós országokhoz szoktak intézni. Az idei értékelés vélhetően még rosszabb lesz, hiszen tavaly év végén jött létre az a médiaholding, amely szinte a teljes vidéki médiát és a kormányközeli médiát egy kézbe koncentrálta és gyakorlatilag kormányzati felügyelet alá vonta. Miközben a szomszédos országokban folyamatosak a tüntetések, Magyarországon a romló helyzet ellenére gyakorlatilag eltűnt az második Orbán-kormány megalakulása után létrejött Egymillióan a sajtószabadságért mozgalom is.  

Végre ébredezik Európa

Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó újságíró 2017 októberében történt meggyilkolása, majd a szlovák Jan Kuciak és menyasszonya 2018 februári kivégzése fordulópontot hozott. A sajtószabadság kérdésével foglalkozó nemzetközi szervezetek már a 2017 tavaszán kiadott éves értékelésben jelezték, hogy nagy a baj, 13 éves mélypontra került a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága, de a két tragikus esemény kellett ahhoz, hogy a vészcsengő döntéshozói szinten is megszólaljon. Addig az aggasztó számok ellenére – csak 2017-ben 78 újságírót és 312 jogvédőt öltek meg világszerte és 326 újságírót börtönöztek be - Európa abban ringatta magát, hogy mindez csak a harmadik világ országait, illetve Törökországot és Oroszországot érinti. Az idén februárban viszont az Európa Tanács is kimondta, hogy a második világháború óta nem volt ilyen törékeny helyzetben az európai sajtószabadság, a helyzet javításához mielőbbi határozott politikai intézkedésekre van szükség. Európa immár hivatalosan is rádöbbent, nem csak arról van szó, hogy több támadás és fenyegetés éri az újságírókat, s az EU tagországaiban is történhetnek maffiaszerű újságírógyilkosságok, hanem immár egyre több európai országban születnek a szabad sajtó működését korlátozó intézkedések, s a közszolgálati média egyre erősebb kormányzati kontroll alá kerül. Mindennek következtében torzul a médiapiac, fokozódik az újságírók és sajtótermékek ellehetetlenítése, a tulajdonosi és tőkekoncentráció egyes kelet-közép-európai uniós tagországokban is – elsősorban Magyarországon, Lengyelországban, Horvátországban és Bulgáriában – már konkrétan fenyegeti a sajtó sokszínűségét, függetlenségét és kiegyensúlyozottságát. A sajtószabadság hanyatlásának hátterében pedig az “erős vezetők” politikája áll. Uniós szinten megtörténtek az első lépések. A Bizottság javaslatot készített a tagállamok újságíróit és forrásaik kötelező jogi védelmét szavatoló intézkedésre. Az EP szintjén pedig felmerült az újságírókat elbátortalanító tagállami jogi eljárásokat korlátozó közös uniós jogalkotás szükségessége, illetve a határokon átnyúló oknyomozó újságírói projektek uniós finanszírozásának szükségessége. Egyelőre nem tudni, hogy a 2020 utáni uniós büdzsében lesznek-e erre állandó források. 

Nem adják fel

Jan Kuciak és menyasszonya meggyilkolása fejre állította a szlovák politikai életet. Belebukott nemcsak a regnáló  kormány, hanem a szlovák politikát évtizedek óta meghatározó Robert Fico is. Vagyis leválthatatlannak, elmozdíthatatlannak hitt közszereplőknek kellett távozniuk és gazdasági háttérországukból is buktak le, kerültek rácsok mögé, vagy eljárás alá fontos szereplők. Ehhez azonban kellett a lakosság kiállása is, az az egész országra kiterjedő tüntetéshullám, amely a Fico lemondásáig tartott. Bár még nincsenek meg a gyilkosság tettesei és konkrét megrendelői, a nyomozás folyik, létrejött a Kuciak nevét viselő oknyomozó központ és a hatóságoknak azért is felelniük kell, mert kiderült, hogy még Kuciak meggyilkolása előtt a gazdasági rendőrség nyomozást indított ellene és mintegy 20 újságírót világítottak át törvényellenesen. A fiatal újságíró meggyilkolásának évfordulóján, február végén újra tömegek vonultak utcára a sajtószabadság védelmében. 

Hatalmi harc a szaúdi királyi családban

Publikálás dátuma
2019.03.08. 11:30
Szalman király nemrég az amerikai külügyminiszterrel is tárgyalt – talán a támogatás reményében
Fotó: BANDAR ALGALOUD / SAUDI KINGDOM / Anadolu Agency
Már szinte semmiben sem ért egyet az uralkodó, Szalman mind nagyobb hatalomra törekvő fiával, Mohammeddel.
Egyre komolyabb harc zajlik a szaúdi királyi családban az ország politikai irányultságáról. Mind nagyobbak a véleménykülönbségek Szalman bin Abdelaziz al-Szaúd király és fia, Mohammed bin Szalman trónörökös, de facto miniszterelnök között – írja a Guardian meg nem nevezett forrásokra hivatkozva. Különösen az utóbbi hetekben vált feszültebbé a kapcsolatuk. A brit lap szerint a király megelégelte a koronaherceg vele szembeni játszmáit. A Guardian értesülései szerint a királyi család két legfontosabb tagja már szinte semmiben sem ért egyet egymással, még Szaúd-Arábia jemeni háborújával sem. A konfliktus a monarchia törökországi, isztambuli nagykövetségén meggyilkolt újságíró, Dzsamal Hasogdzsi ügye miatt robbant ki kettejük közül. Egyes értesülések szerint ugyanis Mohammed nem csak tudott a készülő gyilkosságról, hanem ő rendelte meg. Szalman királyt megdöbbentette a trónörökös fellépése, aki azonban minden felelősséget igyekszik elhárítani magától. A trónörökös külföldi utazásokkal és audienciákkal próbálja menteni a menthetőt. A viszony feszültebbé válásában a király februári egyiptomi látogatásának is szerepe volt – írta a Guardian. A 83 esztendős Szalman tudomást szerzett arról, hogy a vizit idején Mohammed valamit tervezett ellene. Ezután a teljes biztonsági személyzetet lecserélték és a királyhoz biztosan hűséges emberek kísérték el őt Kairóba: mintegy harmincan utaztak a király után az egyiptomi fővárosba. A nem éppen szívélyes viszonyt mutatja, hogy amikor az uralkodó hazatért Rijádba, a trónörökös nem vett részt a rijádi repülőtéren tartott köszöntésén, ami nem éppen udvarias gesztus. Amíg a király Egyiptomban tartózkodott, fia helyettesítette. Nem is tétlenkedett, ez idő alatt ugyanis számos személyi döntést hozott. Ő nevezte ki Rima bint Bandar al-Szaúdot hazája egyesült államokbeli nagykövetének. Első ízben történik meg, hogy nő vezessen egy szaúdi külképviseletet. Testvérét, Halid bin Szalmant védelmi miniszterré tette meg. Apja nem tudott a kinevezésekről, emiatt komoly bizalmi válság alakult ki kettejük között. A király csak a televízióból értesült ezekről a döntésekről. Különösen Halid kinevezésével nem értett egyet, mert még nem tartja alkalmasnak egy ilyen fontos pozíció betöltésére. Nem tetszett neki az sem, hogy így a királyi család egy ága kerül pozícióba, miközben a klán meglehetősen népes, mintegy 7000 hercegből áll.  A Guardian kérdést intézett az uralkodócsaládhoz. A válaszban azt állították, a király tudott a változásokról, arra azonban nem érkezett válasz, hogy akkor miért távollétében nevezték ki az említett személyeket. Ráadásul a kinevezéseket mindig a király látja el szignóval, február 23-án azonban a „helyettes király” megnevezés szerepelt a papír alján, amire szakértők szerint évtizedek óta nem volt példa. Szalman ezért egyre aktívabban kíván politizálni, hogy csökkentse a trónörökös befolyását. Mohammed már nem egyszer hozta kellemetlen helyzetbe az uralkodót. A múlt hónapban sokakat azzal háborított fel, hogy felbukkant az iszlám szent helye, a Kába tetején. A király állítólag nagyon rossz néven vette tőle, úgy vélte, nem viselkedett a helynek megfelelően. Nem értenek egyet a jemeni háborúban fogságba esett személyekről, de a szudáni, illetve algériai tüntetések ügyében sincsenek közös nevezőn. Bár a király nem nevezhető reformernek, nem ért egyet a megmozdulások leverésével, s úgy véli, a televízióban is nagyobb teret kell szentelni ezeknek az eseményeknek.

Szabadesésben a spanyol liberálisok

Publikálás dátuma
2019.03.08. 10:30
Alberto Rivera egy éve még a kormányfői székben látta magát
Fotó: Celestino Arce / NurPhoto
Spanyolországban a Ciudadanos (CS) párt megtapasztalhatja: nem elég népszerűvé válni, annak maradni sem könnyű. Egy évvel ezelőtt Albert Rivera, a politikai erő elnöke lelki szemeivel talán már a miniszterelnöki bársonyszékben látta magát, mivel egy esetleges előrehozott voksoláson pártjára szavaztak volna a legtöbben, a választók mintegy 28 százaléka. Még tavaly év végén akadt is olyan felmérés, amely a spanyol liberális tömörülést látta az élen, de az idén januárban is megközelítette az akkor már az élen álló szocialistákat (PSOE). Azóta azonban a párt megállíthatatlanul száguld lefelé a lejtőn. Az electoPanel kutatása szerint már csak 16,2 százalékot szerezne, több mint tíz százalékkal marad el a szocialisták, s 4,3 százalékkal a Spanyol Néppárt (PP) mögött, ami felettébb aggasztó fejlemény a politikai erő számára az április 28-án esedékes parlamenti választás közeledtével. A spanyol szocialisták részint annak köszönhették kisebbségi kormányzásukat, hogy a Ciudadanos ellenzékből tolerálta a kabinetet. Miután azonban a költségvetést a párt nem szavazta meg, így Pedro Sánchez kormányfőnek nem maradt más választása, előrehozott voksolást kellett kiírnia. A két tömörülés között annyira ellenségessé vált a viszony, hogy február 19-én a Ciudadanos végrehajtó bizottsága úgy határozott, a tavaszi voksolás után semmiféle együttműködésre sem hajlandó a baloldali párttal, amely „a katalán szeparatistákkal tárgyal”. Ez a döntés sok vitát gerjesztett a párton belül, mert kimondva-kimondatlanul azt jelenti: a Ciudadanos a jobboldallal kíván szövetkezni – mutatott rá cikkében a Le Monde. Ez azért sem tetszett sokaknak, mert a Ciudadanos olyan centrista pártként határozza meg magát, amely képes együttműködni a PSOE-val éppúgy, mint a néppárttal. Már nem sokkal a bejelentés előtt akadtak egyértelmű jelei annak, hogy a liberális párt a jobboldalon képzeli el a politikai jövőjét. Januárban ugyanis Andalúziában létrejött a Néppárt és a Ciudadanos közös kormánya, ami pedig különösen kínossá teszi, hogy a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes VOX nevű párt támogatásával. A VOX szinte egyik pillanatról a másikra jelent meg a politikai térképen, jelenleg már 10-14 százalékon mérik a különböző közvélemény-kutatások abban az országban, ahol a szélsőjobb nem is létezett a demokrácia bevezetése óta. A párt felemelkedését nem feltétlenül a bevándorlásellenes szólamoknak köszönhette, hanem annak, hogy különösen élesen kelt ki a szeparatista tendenciák ellen, s állt ki az ország egységének megőrzése mellett. Szakértők szerint sok néppárti szavazó vált a VOX támogatójává, míg a Ciudadanos eddigi hívei a PP felé fordultak. Ez az átrendeződés okozza a liberálisok népszerűségének folyamatos csökkenését, s azt, hogy egy év alatt legalább 12 százalékot zuhant a párt népszerűségi mutatója. A Ciudadanos annak köszönhette felemelkedését, hogy a korábbi kormányfő, Mariano Rajoy miatt sokan pártoltak el a PP-től. Távozásával azonban új helyzet állt elő. A Ciudadanos azért döntött a szocialistákkal való teljes szakítás mellett, hogy megakadályozza a szavazótábor további lemorzsolódását.