A Balkán mintha kezdene magára találni. A félsziget országaiban az emberek egyre kevésbé fogadják el azt, hogy a hatalom azt tesz a médiával, amit akar. Ugyanakkor a probléma nem csak a régió országait érinti, hanem olyan államokat is, amelyek már több mint egy évtizede az Európai Unió tagjai. A hamburgi Spiegel legutóbbi számában arról írt, az újságok halála a demokráciát is veszélyezteti.
A lap költői kérdése így hangzott: „Mennyi zsurnalizmusról mondhat le egy demokrácia?” Ez a dilemma az Egyesült Államokban is felmerül, ahol Donald Trump elnök folyamatosan hiteltelenné akarja tenni az őt bíráló médiát. A balkáni közvélemény magára találása azért nagy szó, mert e társadalmakat a délszláv háborúk óta sokat bírálták, amiért túl megengedők a mindenkori, a demokráciát nem éppen tisztelő kormányzattal szemben.
SZERBIÁBAN már több mint két hónapja tüntetnek minden szombaton, egyebek mellett a hiteles tájékoztatásért. Ana Brnabic kormányfő, illetve a szerb elit felettébb rossz néven vette, hogy a Freedom House idei jelentésében „részben szabadra” minősítette vissza a szerb média függetlenségét. Pedig éppen ezt kifogásolják a tüntetők is, úgy vélekednek, hogy a közszolgálati média, az RTS televízió a kormány szócsövévé vált Aleksandar Vucic elnök vezetése alatt, s szinte egyáltalán nem számol be az ellenzéki politikusok megnyilatkozásairól. A Freedom House listáján a demokrácia tekintetében Szerbia mondhatta magáénak az egyik legnagyobb zuhanást Nicaragua, Tanzánia, illetve Venezuela mellett.
Független médiumok természetesen vannak az országban, de az állam, vagy a kormányhoz köthető oligarchák tulajdonában lévő médiaházak rendkívüli elfogultak. A szerb kormány jelentős összegeket költ a médiára, saját sikereinek népszerűsítésére. Orosz, illetve török mintára kormányhoz közeli vállalkozók vásárolják fel a televíziós csatornákat, amint ez nemrégiben a B92 utódával, az O2 televízióval történt. Az oknyomozó újságírás szinte kiment a divatból az újságírók elleni politikai és gazdasági fenyegetések miatt.
HORVÁTORSZÁGBAN múlt szombatra szervezett tiltakozó megmozdulást a helyi újságírószövetség. A szervezet szerint folyamatosan korlátozzák a média szabadságát. A nemzetközi újságírószervezet, a Riporterek Határok Nélkül szerint a korrupciót, a háborús bűnöket, a szervezett bűnözést feltáró újságírókat gyakran fenyegetik, s lejárató kampányok áldozataivá is válnak. A horvát törvények szerint a „köztársaság lejáratása” is bűnügynek számít, ráadásul ennek értelmezése meglehetősen tág.
Miközben a kormányzat azt állítja, az országban teljesen szabad a média, független újságírók szerint a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) uralta kabinet álhíreket terjeszt a politikai ellenfelek lejáratására. Különösen az utóbbi két évben durvult el a helyzet.
A Horvát Újságíró Szövetség (HND) elnöke, Hrvoje Zovko egyenesen úgy vélekedett, hogy sosem látott üldözésnek vannak kitéve az újságírók és a média képviselői. A múlt szombati tüntetésen is többek között azt követelték, hagyjon fel a hatalom azzal a gyakorlattal, hogy perek indításával helyezi nyomás alá az újságírókat. Jelenleg elképesztően sok, összesen 1160 bírósági eljárás zajlik, s mintegy 300 ezer eurónyi összeget követelnek az újságíróktól. Különösen sok eljárást indít a horvát állami média, a HRT: összesen 36 újságírót fogott perbe, akiktől 2,2 millió kunát követel. A helyi törvények értelmében az újságírókat akár egész éves fizetésük megvonásával is sújthatják, akár abban az esetben is, ha pontos, a tényeknek teljességgel megfelelő információt tesznek közzé.
MONTENEGRÓBAN néhány hete demonstrálnak a demokráciáért, a megmozdulások résztvevői a – a szerb tüntetőkhöz hasonlóan – azt követelik, hogy a közszolgálati televízió hitelesen számoljon be a belpolitikai történésekről. Milo Djukanovic elnököt, aki már majdnem 30 éve áll az ország élén, az emberi jogok lábbal tiprásával, a médiaszabadság csökkentésével, a társadalom minden szegmensét átható korrupcióval vádolják. 2016 végén módosították a közszolgálati rádiózásról és televízióról szóló törvényt, amely 2017 szeptemberében lépett életbe. A cél az RTCG függetlenségének biztosítása volt, ebből azonban nem sok valósult meg.
Itt sem ritkák az újságírók elleni verbális és fizikai támadások. Utóbbira 2004 óta 76 eseten volt példa. Mint a Freedom House jelentésében közölte, nagy részüket mind a mai napig nem tárták fel. Nagy visszhangot keltett a Vijesti című lap oknyomozó újságírója, Olivera Lukic elleni tavaly májusi támadás: saját otthona előtt okoztak súlyos sérüléseket neki.
Végre ébredezik Európa
Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó újságíró 2017 októberében történt meggyilkolása, majd a szlovák Jan Kuciak és menyasszonya 2018 februári kivégzése fordulópontot hozott. A sajtószabadság kérdésével foglalkozó nemzetközi szervezetek már a 2017 tavaszán kiadott éves értékelésben jelezték, hogy nagy a baj, 13 éves mélypontra került a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága, de a két tragikus esemény kellett ahhoz, hogy a vészcsengő döntéshozói szinten is megszólaljon. Addig az aggasztó számok ellenére – csak 2017-ben 78 újságírót és 312 jogvédőt öltek meg világszerte és 326 újságírót börtönöztek be - Európa abban ringatta magát, hogy mindez csak a harmadik világ országait, illetve Törökországot és Oroszországot érinti. Az idén februárban viszont az Európa Tanács is kimondta, hogy a második világháború óta nem volt ilyen törékeny helyzetben az európai sajtószabadság, a helyzet javításához mielőbbi határozott politikai intézkedésekre van szükség.
Európa immár hivatalosan is rádöbbent, nem csak arról van szó, hogy több támadás és fenyegetés éri az újságírókat, s az EU tagországaiban is történhetnek maffiaszerű újságírógyilkosságok, hanem immár egyre több európai országban születnek a szabad sajtó működését korlátozó intézkedések, s a közszolgálati média egyre erősebb kormányzati kontroll alá kerül. Mindennek következtében torzul a médiapiac, fokozódik az újságírók és sajtótermékek ellehetetlenítése, a tulajdonosi és tőkekoncentráció egyes kelet-közép-európai uniós tagországokban is – elsősorban Magyarországon, Lengyelországban, Horvátországban és Bulgáriában – már konkrétan fenyegeti a sajtó sokszínűségét, függetlenségét és kiegyensúlyozottságát. A sajtószabadság hanyatlásának hátterében pedig az “erős vezetők” politikája áll.
Uniós szinten megtörténtek az első lépések. A Bizottság javaslatot készített a tagállamok újságíróit és forrásaik kötelező jogi védelmét szavatoló intézkedésre. Az EP szintjén pedig felmerült az újságírókat elbátortalanító tagállami jogi eljárásokat korlátozó közös uniós jogalkotás szükségessége, illetve a határokon átnyúló oknyomozó újságírói projektek uniós finanszírozásának szükségessége. Egyelőre nem tudni, hogy a 2020 utáni uniós büdzsében lesznek-e erre állandó források.
