Árnyalatnyi különbség

A négy hét múlva esedékes izraeli előrehozott parlamenti választásokat megelőzően már az is kétséges, mi lesz a pénzügyi visszaélései miatt a vádemelés küszöbére került Benjamin Netanjahu miniszterelnök sorsa.

A pártcsatározásokat azonban váratlan esemény zavarta meg: pénisznagyobbító műtétje áldozata lett az az izraeli milliárdos, aki a világ eddigi legdrágább ékkövét, a Kék Gyémántot évekkel ezelőtt eladta egy kínai üzletembernek. A kárörvendéssel vegyes együttérzés egy pillanatra megszakította ugyan az ádáz politikai összetűzéseket, de a figyelem gyorsan visszafordult oda, hogy a 120 tagú Knesszetben melyik, a választások után összeálló koalíció tudja majd elérni legalább a minimális többségnek számító 61 főnyi képviselői helyet.

Bár a zsidó állam külső és belső bírálói gyakran kétségbe vonják, hogy jogosan nevezik-e Izraelt a Közel-Kelet egyetlen demokratikus államának, arról viszont nincs vita, hogy ezzel a jelzővel a térségben más ország aligha dicsekedhet. A parlamentbe vágyó ellenzéket alkotó, meglehetősen vegyes arcélű pártocskák vissza-visszatérően azzal is támadják a jobboldali Likudot vezető Netanjahut, hogy egy követ fúj olyan antidemokratákkal, mint Putyin orosz, Erdogan török elnök vagy Orbán Viktor. Az izraeli kormányfővel kiegészített négyes fogatot folyamatosan mint egymástól elválaszthatatlant, összetartozót emlegetik izraeli ellenzéki körökben.

Történik mindez egy olyan országban, ahol a fékek és ellensúlyok - igaz, nem egyszer csikorogva -, de működnek. Netanjahu ugyanis nem az első vezető politikus, akit nemcsak illetnek a korrupció, a vesztegetés és a csalás esetleges vádjával, de jó eséllyel el is ítélhetik emiatt. Az elmúlt években akár össze is futhatott a börtönudvari séta során egy korábbi miniszterelnök a volt államfővel. A mostani fő vádpont, hogy a kormányfő megállapodott az egyik jelentős médiavállalkozás tulajdonosával, hogy róla és családjáról pozitív hangvételű cikkek jelenjenek meg. (Költői kérdés: mit érdemel az a bűnös, aki szinte az egész médiát a maga szolgálatába állítja, s a függetlenségüket megőrzőket már egy kezünkön meg tudjuk számolni ?) Netanjahu mindenesetre súlyos bűnt követett el, amikor a vállalkozóval kölcsönösen megajándékozták egymást pezsgővel és szivarral.

Az izraeli miniszterelnök ráadásul olyan galádsággal is megpróbálkozott, hogy választási beszédét az állami televízióval kívánta sugároztatni. A médiahatóság azonban a tudtára adta, hogy a kormányzati és a pártpropaganda bizony két külön dolog. A kormányfői szózat végül csak késleltetéssel került képernyőre, miután gondosan ellenőrizték, hogy pártja választási programján nem terjedtek-e túl Netanjahu szavai.

Az izraeli kormányfő aligha szent. Nem restellt választási költségei fedezésére jelentős külföldi adományokat is elfogadni - illetve csak elfogadott volna, mert az éber hatóság azonnal visszautaltatta a szabálytalan pénzeket. Idézve a Tóra szavait: (A király) "... szíve el ne térjen; és ne szerezzen magának nagyon sok ezüstöt és aranyat."