Itt a vége, nincs több tárgyalás, nem lesz több értelmező nyilatkozat. Vagy elfogadják a megállapodást, vagy a Brexit akár el is maradhat. Ezekkel a szavakkal vezette fel Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök az újabb, és immár végleges megegyezés hírét a Theresa May brit kormányfővel hétfőn késő este tartott strasbourgi sajtótájékoztatóján.
A két politikus az utolsó előtti pillanatban ütötte rá a pecsétet a szigetország kilépési megállapodását kiegészítő egyezségre. Theresa May ebben kötelező jogi erővel bíró biztosítékokat kapott az Európai Uniótól arra, hogy az ír félszigeten minden lehetséges eszközzel elkerülik a határellenőrzést. A Brexitet követő, és 2020-ig tartó átmeneti időszak után Észak-Írország, mint az Egyesült Királyság része, már nem lenne tagja sem az egységes piacnak, sem a vámuniónak, viszont továbbra is határos maradna az EU-tag Írországgal. A kettejük közötti határ kiépítésének elkerülését célzó tartalékmegállapodást kevesellték a brit euroszkeptikusok, Theresa May ezért harcolt további garanciákért az utolsó pillanatig.
A strasbourg megállapodás három pontból áll. Leszögezik, hogy az EU nem fogja a vámunióban maradásra kényszeríteni az Egyesült Királyságot, amennyiben a feleknek nem sikerülne időben új kereskedelmi megállapodást kötniük. Ha London úgy ítélné meg, hogy európai partnerei mégis ezt teszik, akkor jogi úton kérhet elégtételt és egyoldalúan felbonthatja az egyezményt. Ugyanakkor kiegészült a jövőbeni kapcsolatokról szóló, nem kötelező erejű megállapodás is, mégpedig azzal, hogy az Egyesült Királyság és az Európai Unió új technológiák kifejlesztésén fog dolgozni, amelyek segítségével elkerülhetővé válhat a fizikai határ felhúzása az ír félszigeten a 2020 decemberében lejáró átmeneti időszak után. Harmadik pontként a szigetország egyoldalú nyilatkozatot tett, amelyben leszögezi: semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy felmondja a tartalékmegállapodást, ha úgy ítéli meg, hogy az EU rosszhiszeműen és szándékosan hátráltatja a szabadkereskedelmi megállapodás megkötését.
A londoni kétkedőknek azonban ez kevésnek bizonyult. Theresa May-nek a strasbourgi sajtótájékoztatón mutatott komor arca is alaposan ellentmondott a lelkes szövegnek a Jean-Claude Junckerrel elért eredményekről. A tory vezető sejthette, hogy a westminsteri parlament 649 tagú alsóházát nem elégítik ki az új engedmények, a “backstopból’ való egyoldalú brit kimenekülésre nyújtott különböző jogi biztosítékok. A kormányfő vélt aggodalmai kedd délre valóra váltak. Csalódnia kellett, ha azt hitte, a legfőbb ügyész, Geoffrey Cox “független” szakmai állásfoglalása segít a képviselők meggyőzésében, hogy nyugodt lélekkel megszavazhatják a Brexit-dealt, ha időben, esetleg rövid késéssel eleget akarnak tenni a brit választópolgárok 2016. június 23-án meghozott döntésének az EU elhagyásáról.
A tekintélyt parancsoló megjelenéséről és sztentori hangjáról ismert legfőbb ügyész először írásban benyújtott, majd délben a parlamentben is ismertetett szakvéleményének legfőbb üzenete így szólt: “változatlanul megmaradt a jogi kockázat, hogy a szigetország a Brexit megvalósulása után is az EU-hoz lesz kötve”. Elismerte: a kormányfő által szerzett “új biztosítékok csökkentik annak veszélyét, hogy az Unió az Egyesült Királyságot “szándékai ellenére, korlátlan ideig fogva tarthatja” a backstopban, azaz a vámunióban, amennyiben a két fél között a jövőbeni kereskedelmi együttműködésről szóló tárgyalások Európa “rosszhiszeműsége” miatt kudarcba fulladnak. Ha azonban “egyszerűen összeegyeztethetetlen nézeteltérések” akadályoznák a majdani megegyezést, az Egyesült Királyságot nem segítik “nemzetközi jogi eszközök” a vámunióból való egyoldalú kihátrálás során. Mindezek után Cox leszögezte, hogy a Brexit-deal elfogadása nem jogi, hanem “politikai megítélés” kérdése és felszólította képviselőtársait, szavazzanak igennel.
A voksot megelőző délutáni vita során Theresa May ismét a legrosszabbkor vesztette el a hangját. Késő esti strasbourgi villámlátogatása nyilván nem segített a szüntelen nyomás alatt lévő kormányfő ellenállóképességén. Ahogy a 2017. őszi tory konferencián tartott programbeszédének előadása során, most is rekedtséggel küszködve igyekezett kifejteni mondandóját. Ennek lényege az volt, hogy a képviselők vagy elfogadják javított, bővített megállapodását, vagy kockáztatják a Brexit megvalósulását. Már órákkal az este 7 órára kitűzött szavazás előtt rosszak voltak az esélyei. Beth Rigby, a Sky News újonnan kinevezett politikai főszerkesztőjének számításai szerint Maynek 116 képviselőt kellett volna jobb belátásra bírni azután, hogy első nekifutásra 230-an vetették el Jean-Claude Junckerrel kötött alkuját. Előbb az észak-ír Demokratikus Unionisták tízfős frakciója, majd az euroszkeptikus Európai Kutatócsoport ötven tagja helyezte kilátásba, hogy helyteleníti a strasbourgi egyezményt. Igaz, utóbbiak írásos elutasító közleményének közzététele után vezetőjük, Jacob Rees-Mogg az alsóházi szócsata során cáfolta, hogy eldöntötte volna, melyik szavazófolyosón halad át.
A Munkáspárt nevében Jeremy Corbyn válaszolt Theresa May Brexit-mentő felhívására. Az ellenzék vezére kijelentette, hogy a várakozás ellenére “egyetlen szó változtatást nem sikerült elérni a megállapodás szövegében”. A kormányfő emlékeztette Corbynt, hogy a parlament leszavazta korábbi javaslatait, köztük a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt. A Munkáspárt alap-álláspontja, melyhez tory képviselők is csatlakoznak, hogy a kaotikus helyzetet csak előrehozott választások oldhatják meg. Így egy másik csapat kapna felhatalmazást az EU-val folytatott tárgyalásokra.
