Mind a 365 napot!

Ha március 8., akkor nemzetközi nőnap. Nagyon nem szeretem, nagyon ellenzem. Egy rég jelentőségét veszített, mert immár beteljesült kívánságra, vagyis a nők választójogára alapozott megemlékezésnek a napja. Sokaknak kedves nap persze, mert igencsak jó üzlet a virág- meg a csokoládé-kereskedőknek. De kérdem, mire jó, mit ünnepelnek e napon? 
Ma már a nők nemcsak a fejlett országokban, hanem a világ legtöbb államában - leszámítva egyes iszlám országokat - jogilag a férfiakkal azonos lehetőségekkel bírnak. Nyilvánvaló azonban, hogy bár jogilag fennáll az egyenlőség, az nem mindig érvényesül a napi gyakorlatban, annak ellenére, hogy ma már a nők lehetnek akár miniszterek, miniszterelnökök, államelnökök, óriásvállalatok vezetői is. 
Természetesen más kérdés, hogy a többnyire alkotmányokban rögzített alapjogok a gyakorlatban, a társadalom egészében mennyire érvényesülnek. Például hazánkban. Mekkora nálunk a nők aránya a közélet vezető pozícióiban, a vállatok élén, az oktatási intézmények vezető beosztásaiban? Mennyire érvényesül az egyenlőség joga a bérek-fizetések tekintetében, sőt a családokban is? Nos, a helyzet igencsak távol esik az ideálistól. De ezen egy egynapos ünnepléssel aligha lehet javítani. Csupán hosszú, kitartó munkálkodással.
Kezdő mérnök korom óta – és ennek immár nagyon sok évtizede – lázadtam. Nem fogadtam el nőnapokon a hervadt kis hóvirág csokrot (akkor még nem volt védett e kedves kis virág), a népies terítőcskéket, hitványka kerámiákat. A szakszervezet által megbízottak, akik széthordták a nőnapi ajándékokat - persze szinte mindig nők -, már tudták, Zsuzsát kerüljük el, mert ő tiltakozik, nem vesz át semmit. No, sok hatása nem lett, inkább kissé csodabogárnak számítottam ezért. Mert nekem az az álláspontom, és ma is hangoztatom, hogy legyen immár a nőké az évnek mind a 365 napja (sőt, szökőévben 366!). Nem kell ünneplés azért, hogy nőneműnek születtem. De igenis kell az alkotmány, az alaptörvény betartása a mindennapok gyakorlatában. 
Más a helyzet az anyasággal, azt természetesen ünnepelni kell. Az Anyák napja szép ünnep, megtartandó ünnep, de azt fontos többletért kapjuk. A kihordás és a szülés szenvedéseiért, a nevelés fáradságaiért, szépségeiért, szeretetéért. 
Van ám olyan ország, ahol nemcsak megemlékezés, felköszöntés napja a nőnap, hanem állami ünnep. Ennek van haszna is - mondom én gonoszul. Mert itt van az orosz példa, ahol ez az állami ünnepnap még a Szovjetunió felbomlása után is megmaradt. Ott arra jó ugyanis az állami szabadnap a nők ünneplésekor, hogy a köszöntő férfiak kialudják, kipihenjék az ünnepléskor kiürített poharak utáni mámort. (Hozzáteszem, azért a magyar helyzet e téren messzemenően jobb, nálunk ugyanis ilyenkor nem dívik a vodkás poharak sűrű emelgetése.) 
De vissza március 8-hoz! Ceterum censeo, nem kell a nőnapi ünneplés, mert már nem időszerű. Hiszen egyenjogúság már létezik, a legtöbb országban alkotmány, nálunk alaptörvény biztosítja. Immár a valódi egyenlőség az, amit a mindennapokban el kell érni. És azt az évnek nem egyetlen, hanem mind a 365 napján!
2019.03.14 08:47
Frissítve: 2019.03.15 08:47

Asztaltársak

Ül a vendég az ünnepi asztal díszhelyén a frissen odatojt, gőzölgő kupac mellett, és azt bizonygatja a frakkban-csokornyakkendőben ebédre gyülekező, döbbent rokonságnak: „hajlandó vagyok kompromisszumokra”.
Normális (párt)családokban ilyenkor nem kompromisszum van, hanem kipenderítés az ajtón, de a néppárt most inkább olyan kartellnek mutatta magát, ahol a BMW adókedvezménye sokkal többet nyom a latban bárminél, ami 2010 óta a magyar sajtóval, az alkotmánnyal, az alkotmánybírósággal, a bíróságokkal, a választási törvénnyel, a civilekkel, a felsőoktatással, a tudománnyal, stb. történt. Ebből a szempontból a kompromisszum szó emlegetésénél csak a tagrevízióra fölkért „bölcsek tanácsának” missziója nevetségesebb. Mégis, mit akarnak itt tényfeltárni? Mi olyat tudhatna meg három kiérdemesült politikus a magyar jogállamról pár hónap alatt, amit nem tudnak már most is az EPP-ben?
A történet, mielőtt elfelejtenénk, nem a Juncker-plakáttal indult. Az EU a miénkhez hasonló, de az Unión kívüli rablóállamokkal úgy szokott üzletelni, hogy az uralkodó család üzleti köreit nem zavarja. Orbán Viktor joggal hihette, hogy ő is kivívta magának ezt a státuszt, ám a (Jean-Claude Juncker) vezette Bizottság a kezére csapott a Tiborcz-Elios biznisz kapcsán. És hiába ajánlott a kormány példátlanul magas, 25 százalékos visszafizetést, a Bizottság 100 százalékot követelt, korruptnak minősítve az Orbán-vő lámpaüzletét. A töréspont tehát az Elios-ügy volt, a plakátkampány már csak a válasz, azóta pedig a túl nagyra dagadt családi botrány kampányszempontú, időleges elsikálása zajlik, mindannyiunk sérelmére.
A helyzet nyomasztóan emlékeztet egy 80 évvel ezelőtti márciusra: a nyugat urai akkor is azt gondolták, hogy elvtelen engedményekkel jobb belátásra tudják téríteni az Európa szétverésén munkálkodó aktuális bajkeverőt, és azokat, akik az elmúlt években-hónapokban-napokban Magyarország diktatúrába csúszásához asszisztáltak, a lényegi különbségek ellenére is nehéz lenne morálisan sokkal magasabbra pozicionálni azoknál, akik anno Ausztriával, majd Csehországgal tették ugyanezt.
Az Európai Néppárt és a Fidesz innentől más-más kapura játszik. Előbbi a minél jobb választási eredményben érdekelt, utóbbi viszont abban, hogy az EPP leszerepeljen, és rászoruljon a Fideszre a választás után. A kenyértörést csupán elnapolták, tudva, hogy sem Orbán Viktor, sem a pártja nem fog megjavulni – ellenkezőleg: ezentúl az EPP, illetve az egész Európa-projekt megcsáklyázása lesz az orbáni politika nyilvánvaló célja. 
Hogy a Fidesz oda kerüljön végre, ahová való, vagyis az oroszbérenc posztfasisztákhoz, az európai jobb- és baloldalnak is hoznia kell a számokat. De ahhoz, hogy az Orbán-párt biztosan ottragadjon az Unió politikai trágyadombján, itthon szavazatokat és mandátumokat kell veszítenie májusban. A magyar szavazókon is múlik, hogy Weberék végre tudomásul vegyék: nem az az igazi szégyen, ha erőt vesznek magukon, és ajtót mutatnak az abroszra rondító asztaltársnak, hanem az, hogy hiába érezték mindnyájan a szagot, eddig mégis megtűrték.
2019.03.21 12:03
Frissítve: 2019.03.21 12:06

Ördögi kör

Különösen pikáns ügyben kellett tegnap döntenie a bíróságnak. Perbe fogta ugyanis Handó Tündét egy fővárosi bíró: miután két alkalommal is hiába pályázott 2017-ben a Fővárosi Ítélőtábla egy-egy bírói posztjára, s végzett kétszer is az első helyen, a pályázatokat az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke eredménytelenné nyilvánította. Vasvári Csaba nem hagyta annyiban a dolgot, pert indított az OBH és a tábla elnöke ellen, s nyert is. Az első fokú munkaügyi bíróság úgy látta, Handó egyértelműen visszaélt jogával.
Ezt az ítéletet tegnap másodfokon hatályon kívül helyezte a Győri Törvényszék, és megszüntette a pert. A bíró nem is vizsgálta, jogellenes volt-e az OBH-elnök pályázati gyakorlata, ellenben kimondta, az OBH-elnök nem perelhető, és nincs is lehetősége bírói jogsegélyre ebben az ügyben Vasvárinak, aki az ellentétes döntések miatt a Kúriához fordul.
Nem egy szokványos történet: bíró vitázik bírókkal bíróságok előtt. Ami akár arra is utalhat(na), hogy a magyar jogállammal (a jog hazai uralmával) semmi baj, lám, még a bírósági vezetők is perelhetőek, s olykor veszítenek is. Persze, mint a jelen ügyben másodfokon, inkább nyernek. A per a nyilvánosság előtt zajlott, ami ugyancsak örömteli, nem úgy, mint az, hogy a bíróságok homlokegyenest ellenkező döntést hoztak.
Ám ha közelebbről megnézzük a szereplőket, más következtetésre is juthatunk. A bírói igazgatási rendszer nagy hatalmú vezetője (Handó) - az elmúlt években megszokott módon - eredménytelenné nyilvánít egy pályázatot, valódi indoklás nélkül. A pályázó, egyedüliként több tucat hasonlóan elhajtott bíró közül, pert indít, majd ettől nem függetlenül az OBH elnökét ellenőrző Országos Bírói Tanács (OBT) tagjává választják. Az új összetételű OBT tavalyi megalakulása óta csatázik az OBH-elnökkel, aki törvénytelennek tartja a tanács működését, mert több tagja is lemondott. Nyilvánvaló okból: tartottak Handótól, hiszen kinevezésük, karrierjük tőle függ. 
És akkor vissza a mostani ügyre: a Vasvári perében döntő bíróságok vezetőit is Handó nevezi ki. Amivel a kör bezárult.
2019.03.21 09:26
Frissítve: 2019.03.21 09:31