A Jupiter mágneses mezője mozgathatja az Európa hold óceánját

Publikálás dátuma
2019.03.14. 09:09
Illusztráció
Fotó: NASA JPL
A Jupiter mágneses mezeje áramlatokat idéz elő Európa nevű holdjának óceánjában - állapította meg egy francia kutatócsoport.
Az egyik legrangosabb francia felsőoktatási intézmény, az École Normale Supérieure kutatói bizonyítékot találtak arra, hogy a Jupiter mágneses mezeje futóáramlatokat okoz az Európa felszín alatti óceánjában - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. A Nature Astronomy című szaklapban közölt tanulmányban Christophe Gissinger és Ludovic Petitdemange a Galileo űrszonda adatait elemezték és mutatták be eredményeiket. 
A tudósok észlelték, hogy a Jupiter különösen erős mágneses mezővel rendelkezik, amely elég erős ahhoz, hogy elérje és befolyásolja holdjait. Azt is észrevették, hogy az Európa felszín alatti óceánja sós. A sós tengervíz mágneses mező hatására vezetheti az áramot és ez a hatás futóáramlatokat hozhat létre az óceánban. Annak felkutatására, milyen mozgások keletkezhetnek és hogy a mágneses mezőnek a hold óceánjaira gyakorolt egyéb lehetséges hatásait megismerjék, a tudósok numerikus szimulációkat végeztek. 
Ezek szerint a futóáramlatok valahol a hold egyenlítője környékén keletkeznek, másodpercenként néhány centiméteres sebességgel mozognak. Áramlásuk iránya a hold forgásával ellentétes. Az ilyen ellentétes áramlás a kutatók szerint a holdfelszín feszültségének eredménye, amely esetenként repedéseket is okozhat. Ez pedig megmagyarázza a hold felszínének jellegét, amelyet más kutatók figyeltek meg az Európán. A mágneses mezőből származó energia nem tevődik át teljes mértékben az óceánba, bizonyos része szétoszlik a holdon, többnyire a sarkpontok körül. Amennyiben ez történik, ennek bizonyítékaként a hold jégtakarója elvékonyodik és felszínre tör az olvadt víz. Az Európán ezt is megfigyelték: a sarkpontok közelében vízkitöréseket észleltek. 
A tudósok szerint az Európa futóáramlatai a Golf-áramlathoz hasonlatosak, amely a Földön az élet számára kiemelt fontosságú vegyülékeket szállít. Ha az Európán van élet, az áramlatok ugyanezt a célt szolgálhatják.
Szerző

A majmok evolúciójának hiányzó láncszemét fedezték fel Kenyában

Publikálás dátuma
2019.03.13. 09:09
Illusztráció
Fotó: Michel & Christine Denis-Huot / Biosphoto / AFP
Egy 22 millió évvel ezelőtt élt ősi majomfaj megkövesedett fogmaradványait tárták fel a kutatók egy északnyugat-kenyai lelőhelyen - derült ki az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált új tanulmányból, amely szerint az eddig ismeretlen faj az óvilági majmok evolúciójának egy hiányzó láncszemét képviseli.
Az Alophia metios fogainak felfedezését megelőzően a kutatók egy korábban Ugandában talált, 19 millió éves megkövesedett fog és egy Tanzániában feltárt, 25 millió éves lelet alapján vázolták fel a majmok evolúcióját, amelyből hatmillió évet azonban nem ismertek. A Kenyai Nemzeti Múzeumok munkatársaként dolgozó Benson Kyongo szerint az a terület, amelyen az Alophia metios fogait találták, ma már egy terméketlen vidék, ám évmilliókkal ezelőtt erdőknek, folyóknak és patakoknak adott otthont - írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
 Az Alophia metios fogai jóval kezdetlegesebbek voltak, mint a későbbi majmoké: őrlőfogainak felszíne nem volt redős. A kutatók szerint az Óvilág majmainak sikere nagy részt összefüggött egyedi fogazatukkal. A mai majmok őrlőfogainak redős, hegyes felszíne lehetővé teszi számukra, hogy feldolgozzák mindazt a növényi és állati táplálékot, amelyet Afrika és Ázsiai élőhelyei nyújtanak számukra.
A Stony Brook-i Egyetem professzora, James Rossie szerint a főemlősök evolúciójának egyik megválaszolatlan kérdése, hogy hogyan és mikor alakult ki ez az egyedi fogazat. A kutatók úgy vélik, hogy az Alophia metios primitív fogazata egy kemény héjú gyümölcsökből, magokból és diófélékből álló étrendhez alkalmazkodott, nem pedig levelek elfogyasztásához. Utóbbinak a feldolgozására jóval alkalmasabb volt az a fejlettebb fogazat, amellyel a 19 millió évvel ezelőtt élt ősmajmok rendelkeztek. A kutatók szerint a majmok fogának evolúciója az után következett be, hogy a falevél bekerült az állatok étrendjébe.  
Szerző
Témák
majmok evolúció
Frissítve: 2019.03.13. 20:27

Tízszer erősebb minden eddiginél - pusztító erejű természeti jelenség nyomaival szembesültek

Publikálás dátuma
2019.03.13. 08:35
Illusztráció
Fotó: KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRARY / AFP
Több mint kétezer éve történt, hatalmas napkitörés bizonyítékaira bukkantak Grönlandon svéd tudósok. Felfedezésük azért nagy jelentőségű, mert a napkitörések komoly károkat okozhatnak a modern technológiákban - írja a BBC hírportálja.
 A svéd tudóscsoport grönlandi jégmagokban talált bizonyítékokat arra, hogy időszámításunk előtt 660-ban a Földre protonrészecskék záporoztak. A jégmagokban talált radioaktív izotópok, a berillium-10 és a klór legstabilabb radioaktív izotópja, a klór-36 kozmikus eredetűek. A szakemberek szerint a kozmikus esemény tízszer erősebb volt, mint bármely hasonló napkitörés, amelyet a modern mérőeszközök használata óta feljegyeztek.
A Nap által kibocsátott a töltött részecskék átlagos körülmények között másodpercenként 400 kilométeres sebességgel haladnak a Föld felé. Egy nagyon erős koronakidobódás esetén azonban másodpercenként 2-3 ezer kilométer sebesség is lehetséges. A grönlandi jégben talált bizonyíték szerint a Kr.e 660-ban történt napkitörés egy szoláris protonesemény (SPE) volt. 
Ha egy ilyen napvihar közvetlenül eléri a Földet, az zavart okozhat a kommunikációs és navigációs eszközök működésében vagy tönkre is teheti azokat. Legrosszabb esetben az elektromosan töltött részecskék akár az űrben lévő műholdakat is károsíthatják és hatással lehetnek az űrben lévő űrhajósok egészségére is. A több ezer méter magasban a sarkkörökhöz közel szálló repülőgépek utasai és személyzete szintén nagyobb mértékű sugárzásnak van kitéve.
"Ezek nagy energiájú szoláris protonesemények. A nagy energiájú részecskék közvetlenül zárpornak a Földre, létrehoznak olyan részecskéket, amelyeket mérünk. Ezekhez kapcsolódva vannak alacsonyabb energiájú események, amelyek átlagosan 1-4 nap alatt érik el a Földet. Ezek geomágneses vihart okoznak. Ez a két eseménytípus nem mindig esik egybe"

- mondta Raimund Muschlere, a Lundi Egyetem kutatója a BBC Newsnak.

A kutatók azonosítottak a múltból két másik nagy eseményt is, amelyek bizonyítékokat hagytak a grönlandi jégmagokban és a fák gyűrűiben. Ezen események egyike 774-775-ben történt és erőssége hasonló volt a Kr.e. 660-ban történthez.
Szerző
Témák
napkitörések
Frissítve: 2019.03.13. 08:36