A kormány a CEU ügyében alkotmány- és nemzetközi jogsértések garmadáját követte el azzal a szabályozással, amely miatt a CEU költözni volt kénytelen. Pedig nem kellett volna.
2004 áprilisában az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter nemzetközi megállapodást kötött a kormány nevében New York Állam akkori kormányzójával, George Patakival a Közép-Európai Egyetem budapesti létrehozásáról és működéséről. Ez a megállapodás a szerződések jogáról szóló, Bécsben, 1969. május 23-án aláírt Egyezmény alapján nemzetközi szerződésnek minősül. (Ezt az egyezményt az 1987. évi 12. törvényerejű rendelet ratifikálta.) Ez a nemzetközi megállapodás jelenleg is él és hatályos. És ezt a megállapodást a magyar Országgyűlés 2004 májusában a 2004. évi LXI. törvénnyel jóváhagyta, amely ma is létezik. Csak a kormány nem tekinti annak.
De a felsőoktatási törvénynek a CEU-ra írt szabályozása is többszörösen alkotmánysértő. Ugyanis ezen törvény megalkotásakor sem tartották be a jogalkotásra vonatkozó alkotmányos szabályokat, feltételeket, azok nem teljesültek. Egy törvény alkotmányos létezéséhez elengedhetetlen követelmény, hogy a megalkotása is az alkotmányos előírásoknak megfelelően történjen. Ezért ez a szabályozás erre tekintettel alkotmányjogi értelemben nem létezik.
Ez a törvénymódosítás lényegében „személyre szóló" módosítás, ezért ebből a szempontból is alkotmányellenes. A jogalkotásnak össztársadalmi érdekeket kell szolgálnia, nem pedig egy intézményre vonatkozóan léteznie. Ez esetben pedig egy konkrét (jogi) személyre lett a szabályozás szabva. Ilyet a jogalkotás keretében jogszerűen nem lehet tenni. Ráadásul ez a törvénymódosítás visszamenőleges hatályú, mivel utólag nem hozhatnak az eredeti működési jogra visszamenőlegesen új feltételeket. Az Alkotmánybíróság fogalmazta meg korábban (amikor még szakmai alapon működött), hogy egy jogszabály nemcsak akkor ütközik a visszamenőleges hatály tilalmába, ha azt visszamenőlegesen léptették hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybalépés ugyan nem visszamenőleges hatállyal történt, de a törvény joghatálya kihat a hatályba lépése előtt keletkezett jogviszonyokra. Ez esetben pedig ez történt, ezért ez a törvénymódosítás a visszamenőleges hatály tilalmába ütközik.
Ez a szabályozás mindemellett elvonta a bírósághoz fordulás jogát, ezáltal a védekezéshez és a jogorvoslathoz való jogot. De sérti a tisztességes és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét is. Diszkriminatív, mert nem azonos esélyeket és feltételeket biztosít az egyes felsőoktatási intézmények számára, ezen belül különösen a CEU-t hozza joghátrányos helyzetbe. Valamint sérti a kiszámíthatóság elvét is. A 2004-es nemzetközi megállapodás ugyanakkor jelenleg is joghatályos, ezért olyan törvénymódosítást nem hozhat egyoldalú döntéssel az Országgyűlés, amely ezt a megállapodást bármilyen tekintetben érinti. Jogszerűen új jogszabályt csak a megállapodást aláíró másik fél beleegyezésével és hozzájárulásával lehet csak hozni. Ez pedig ez esetben nem történt meg. Erre tekintettel szintén alkotmánysértő.
Ez a törvénymódosítás nemzetközi szerződésekbe, egyezményekbe is ütközik. Ugyanis egy állam sem hozhat saját hatáskörben olyan szabályozást, amellyel – még ha csak közvetett vagy áttételes módon is – egy másik államot valamely államhatalmi ténykedésre késztet. Az, hogy a CEU-nak New York államban legyen működő campusa, csak úgy volt lehetséges, hogy New York államnak valamilyen jogi szabályozást kellett hoznia, hogy ezt biztosítsa, vagy valamilyen közjogi, hatósági intézkedést kellett megtennie. Enélkül a campus indítása nem volt lehetséges. Amikor a magyar törvénymódosítás előírta, hogy a CEU New York államban működő campusszal rendelkezzen, akkor ezzel New York államot államhatalmi intézkedés megtételére kényszerítette. Gyakorlatilag kötelezettségként írta elő New York államnak, hogy beindítsa az állami gépezetet. Mindez pedig nemzetközi joggal ellentétes. Saját jog- és hatáskörben hozott szabályozással egyetlen egy állam sem kényszerítheti rá az akaratát egy másik államra. Magyarország pedig ezt tette New York állammal szemben.
A magyar kormány következetesen azt deklarálta, hogy egyetlen oktatási intézmény sem tarthat igényt kiváltságra. Miközben a 2011. évi CXXXII. törvénnyel külön, egyedi szabályozást alkotott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, benne több különböző kiváltságot biztosítva ennek az intézménynek. Hogy két ilyet említsek: egyrészt ők nem tartoznak a felsőoktatási törvény hatálya alá (legfeljebb a nem szabályozott kérdésekben), másrészt amíg valamennyi felsőoktatási intézményben van a kormány képviseletében kancellár, addig az NKE-en nincs.
És a csattanó: mindenki számára nagyon egyértelmű és világos üzenet(értékű) volt, csak a kormány nem vette a lapot: mind az új amerikai nagykövet, David Cornstein, mind pedig Manfred Weber Budapestre érkezése után a legelső útjaként a CEU-t látogatta meg. Azzal pedig, hogy a néppárti frakcióvezető még érdemi segédkezet is nyújtott, félreérthetetlenné tette a konklúziót: nem a CEU vált törvényen kívülivé, a kormány akarta a törvényt CEU-n kívülivé tenni.