Franky boy, ahogy a Gambino maffiacsalád fejét nevezték, sebesülten az autója alá kúszva keresett fedezéket, de hiába; gyilkosa szitává lőtte. A helyszín Staten Island, csöndes sziget. Elegáns környék, távol a zsúfolt Manhattan, Brooklyn és Bronx zajától. Itt lakott a Keresztapa-filmek fiktív don Corleonéja is, habár a különbség még a laikus mozinézőnek is égbekiáltó. Az 53 éves Calit nem védték testőrök, szemlátomást készületlenül érte a támadás. Már egy új generáció képviselője volt, „menedzser típusú” vezető. Zsarolásért ült börtönben, erőszakos bűncselekményért nem: a Cosa Nostra hőskorában aligha lett volna tekintélye nehézfiúknak parancsolni.
Múlt szerda este egy fiatalember csöngetett be az otthonába, miután kisteherautójával beletolatott a házigazda utcán parkoló Cadillacjébe. A biztonsági kamera rögzítette, ahogy Cali kijön a kapun, beszél a látogatóval, még kezet is fognak. Ezután a tettes átnyújtotta a rendszámtáblát, ami a feltehetőleg szándékos koccanáskor letört – majd hirtelen fegyvert rántott, és tüzelni kezdett. (A rendőrség nem árulja el, hogy a lövések pillanata látható-e a képeken.)
Hogy jön ide Trump?
Szombaton őrizetbe vették a gyanúsítottat. A 24 éves Anthony Comello szótlan volt rövid bírósági meghallgatásán, arra sem válaszolt, hogy bűnösnek vallja-e magát. Golyóstollal firkált a tenyerére, például azt, hogy MAGA (Donald Trump szlogenjének – Make America Great Again, azaz Tegyük újra naggyá Amerikát – ismert rövidítése). A sajtó úgy tudja, a fiatalember előzőleg zavaros vallomást tett a rendőrségen. Állítólag Cali unokahúgának udvarolt, de a férfi eltiltotta tőle. Arra is hivatkozott, hogy be volt tépve, és félelmében lőtt. Az FBI tudomása szerint a feltételezett gyilkosnak nincs semmiféle kapcsolata a szervezett bűnözéssel.
Az amerikai média tanúvédelmi programban részt vevő exmaffiózókat szólaltatott meg. Legismertebbjük Salvatore Gravano (Bika Sammy), aki 1992-ben a Gambinók akkori fejét, John Gottit juttatta rács mögé. „Ez nem a Cosa Nostra, mi ilyet nem csinálunk”, mondta arra utalva, hogy a vérontásnak az áldozat rokonai is szemtanúi voltak. A másik „szakértő”, John Alite, a család egykori bérgyilkosa úgy nyilatkozott, ha ilyen fontos személy a célpont, akkor biztosra kell menni, legalább három autóra és nagyobb tűzerőre van szükség. Ez a merénylet nem vall profira.
Persze nem tudhatjuk, élnek-e még a régi szabályok. Bruce Mouw nyugalmazott FBI-ügynök emlékeztet, hogy az alvilági leszámolásokat a legnehezebb felderíteni. Nincsenek tanúk, senki nem látott semmit, senki nem ismer senkit. Párhuzamosan a maffia is nyomoz, és jobb eséllyel találja meg a tettest. Ha nem akad egy bandatag, aki kitálal – akár évekkel, évtizedekkel később –, talán sohasem derül ki a tényleges indíték. Mert Cali azért ízig-vérig gengszter volt a nyomozó szerint. „Szicíliai, nagyon sima modorú, jó üzletember, okosabb az átlaggengsztereknél. De bárhogy kiöltözött, bármilyen szép házat vásárolt, attól még gengszter maradt.”
Legutóbb 1985-ben öltek maffiavezért New Yorkban. Akkor is a Gambinók főnökével számoltak le: Paul Castellanót egy steakhouse előtt lőtték agyon. Így lépett a helyére Gotti, a celeb keresztapa (lásd keretes írásunkat). De addigra az olasz-amerikai alvilág már csak árnyéka volt korábbi önmagának.
A szesztilalom királyai
A Cosa Nostra a múlt század elején telepedett rá New Yorkra, miután megvívta véres bandaháborúit más bevándorló közösségek, elsősorban a zsidók és írek nehézfiúi ellen. A Szicílián hagyományos ipart űzték: zsarolás, védelmi pénzek, illegális szerencsejátékok, uzsorakölcsönök, pénzbehajtás, prostitúció és így tovább. A nagy üzlet az ölükbe hullott, az állam átengedte nekik az alkohol kereskedelmét a szesztilalommal (1920–33). A maffia levonta a tanulságot, kezdeti idegenkedését leküzdve más kábítószereket is árusítani kezdett, miután az alkoholt újból legalizálták az Egyesült Államokban.
A rivális klánok, elkerülendő a folyamatos vérontást, felosztották maguk között a nagyváros területét. A húszas években alakult ki a híres-hírhedt „öt család” (Bonanno, Colombo, Gambino, Genovese és Lucchese). Fontos volt az erőegyensúly; aki egyeduralomra tört, az a vesztébe rohant. Így járt a viselkedési kódexet előíró Salvatore Maranzano is. Alighogy „minden főnökök főnökének” kiáltotta ki magát 1931-ben, könyvelőknek álcázott merénylők végeztek vele az irodájában. Lucky Luciano rendelte el a leszámolást, át is vette a hatalmat, de – biztos, ami biztos – sohasem használta a „capo di tutti capi” címet.
Ehelyett a családok képviselőiből még ugyanannak az évnek a végén létrehozták a Bizottságot, amelyben a rivális klánok egyeztettek, és igyekeztek asztalnál elsimítani ellentéteiket. A sebhelyes arcú Luciano modernizált, vagyonának egy részét törvényes vállalkozásokba fektette. Ezzel nemcsak a pénzét mosta tisztára, hanem befolyást is szerzett a kikötői rakodásban, a szemétszállításban, amit alkalmanként zsarolásra használt. Messzire elért a keze, még a washingtoni kormány is kénytelen volt alkudozni vele. Kapcsolatai révén a börtönből segítette a szicíliai partraszállást a második világháborúban, cserébe 1946-ban amnesztiával szabadult.
Minden megy tovább
A háborút követő két évtized lett a maffia fénykora. A családok az egész országban megvetették a lábukat. Óriási részesedést kanyarítottak ki a szórakoztatóiparból és a szerencsejátékokból – az alvilág piszkos milliói nélkül meg sem épülhettek volna Las Vegas kaszinói és felhőkarcolói. Politikusokat, rendőrfőnököket, bírákat tartottak a markukban vesztegetéssel és zsarolással. Ez a moziból jól ismert „aranykor” (amikor már Michael, Al Pacino karaktere a filmbéli Keresztapa). Az állam csak a hetvenes évektől lendült ellentámadásba. A törvények szigorítása mellett az hozta meg a fordulatot, hogy sikerült megtörni az omertàt, a hallgatás parancsát. Egyre több maffiózó vállalta az együttműködést az igazságszolgáltatással, ami megrendítette a belviszályoktól legyengült alvilágot.
Az olasz-amerikai maffia azóta ritkán került címlapra. Legutóbb 2011-ben, amikor összehangolt rajtaütésekkor száznál több szervezett bűnöző csuklóján kattant a bilincs, mintha „döntő csapást” mértek volna rájuk. Ám Janice Fedarcyk, az FBI New York-i irodájának vezetője elismerte, hiába tartóztatják le és ítélik el időről időre az öt család vezetőit, ez nem szünteti meg a problémát. Az üzlet, ha új arcokkal és változó formában is, de megy tovább. Mítosz, hogy a maffia már a múlté.
Sőt éppen hogy kezd erőre kapni, állítja Selwyn Raab, a Five Families (Öt család) című könyv szerzője.
Szerinte a szeptember 11-i terrortámadások lélegzethez juttatták a Cosa Nostrát. A legjobb nyomozókat a terrorelhárítás köti le az új évszázadban, a szervezett bűnözésre sokkal kisebb kapacitás jut. Ha nincs, aki bizonyítékokat gyűjtsön, vádat sem tudnak emelni ismert maffiózók ellen. Pedig a szervezet jelentős profitot termel, együttműködik például kolumbiai drogkartellekkel, változatlanul aktív a szerencsejátékokban és az építőiparban. Az FBI becslése szerint háromezer tagja van az Egyesült Államokban.