Másfél óra Mahler egy perc unalom nélkül

Egy héten belül két nagy Mahler-szimfóniát hallhattunk a Müpában, két magyar zenekartól, két magyar karmester vezényletével, nagyon jó előadásokban. Nem akármilyen teljesítményeknek voltunk tanúi.
Három olyan zenekarunk biztosan van – a Fesztiválzenekart is ide értve –, amely bizonyítottan magas színvonalú Mahler-előadásokra képes, ez akár nem mindennapinak is mondható egyetlen város esetében. De nem is a számháború a lényeg, hanem ami mögötte van: a hangszeres – például zongorista, hegedűs, csellós – és énekes szólistákat is beleértve országunknak olyan elit zenészcsapata van, amire joggal lehetünk büszkék. Most a Magyar Rádió művészeti együttesei bizonyítottak Vajda Gergely vezényletével.
Mahler maga mondta, hogy műveiben mindig van valami triviális, de a Harmadik szimfóniában túlmegy minden határon. Ugyanakkor mindig találhatunk nála földöntúlian szép részleteket (minden további jelző nélkül), a nagyjából százperces műben gyakran váltogatják egymást hol a harsányan szóló részletek – nyolc kürt fortissimójával kezdődik a mű –, hol pedig – főleg a vonósok által megszólaltatott –, nyugalmat sugárzó részleteket, mint a hatodik tétel kezdetén. És lehetnek ezek a szólamok tudatosan vállaltan földhözragadtak, lehetnek éteri tisztaságúak és persze kétértelműek, kétélűek is. Ez a sűrű változatosság is lehet az oka, amiért sokan idegenkedhetnek a Mahler zenéjétől. De nem a mi dolgunk, hogy Mahler titkait most itt megfejtsük, jobb, ha azt a zenészekre, karmesterekre bízzuk.
A Rádiózenekar és Vajda Gergely mindenesetre mindent megtett, hogy olyan előadását nyújtsa a műnek, amelyben minden részlet a maga jelentőségének megfelelően szólaljon meg. Említettük a kürtöket, beleértve a többi rézfúvóst is, ha kellett nagyon félelmetesek voltak, említettük a vonósokat, akik végig nagyon szépen, egységes hangzással szóltak, az itt sokszor különösen fontos ütősök is meghatározó jelentőségüknek megfelelően peregtek, dobbantottak, csaptak le, és a fafúvósok is remekeltek, és az elsők között köszönhette meg a tapsot a színpad elejére kijőve a harmadik tétel kitűnő szólótrombitása. Wiedemann Bernadett a nietzschei szöveg mélységeire rámutatón énekelt, a felnőtt kórus női kara és a gyerekek szépen, üdén dalolták a Csodakürt-dal naivabb, de bizakodóbb sorait. A szimfónia rendkívül összetett mű, három évig írta Mahler – aki jobbára csak a színháztól megszabadulva a nyári szünetekben tudott dolgozni – a hattételes alkotást, amelyben Nietzsche, és a Fiú csodakürtje gyűjtemény szövegei is felhangzanak. Rendkívüli feladat tehát előadása, annak idején is csak hat évvel megírása után került sor bemutatására 1092-ben.
Vajda Gergely, aki jelenleg amerikai zenekarokkal dolgozik, de volt már a Rádiózenekar élén is, megtalálta a hangot zenészeivel. A szimfónia külsőségeinek megszólaltatása mellett, ami alapfeladatnak sem semmiség, több mint másfél órán keresztül sikerült fenntartania a feszültséget, bemutatnia azt a gondolati gazdagságot, ami Mahler szimfóniájában jelen van, és amit igen, nehéz is lehet követni, de ilyen, az út minden szépségét, különlegességét feltáró kalauzolás ellett érdemes.
Szerző
Témák
zene

Törőcsik Marit kórházba vitték

Publikálás dátuma
2019.03.22. 11:52

Fotó: Népszava
A nemzet színészének egy orvosi beavatkozás miatt kellett befeküdnie a szombathelyi kórházba.
Nehezen tudott enni, ezért tágítottak a nyelőcsövén Törőcsik Marinak - írta a 24.hu. A március 15-én Kossuth Nagydíjjal kitüntetett művész a lapnak telefonon azt mondta, a héten még biztosan a szombathelyi kórházban kell maradnia.
Szerző
Témák
Törőcsik Mari

Még nincsenek meg a világhírű opera jogai, mégis eladták a jegyek nagy részét

Publikálás dátuma
2019.03.21. 18:33

Fotó: Rákossy Péter / Operaház
A tervek szerint két hét múlva újra látható lesz a Porgy és Bess című opera az Erkel Színházban, a jegyek jelentős része el is kelt. Apró szépséghiba, hogy a játszási engedélyt még nem kapta meg az Operaház a jogtulajdonostól.
A Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter a Népszava kérdésére válaszolva elismerte, hogy még nem írták alá a megállapodást a Porgy és Bess amerikai jogtulajdonosával, noha hetek óta próbálják, és hat előadást már meghirdettek. A tárgyalások zajlanak, az Operaház vezetése bízik a megegyezésben. Lapunk felkereste a darab jogait kezelő New York-i Tams-Witmark ügynökséget, kérdéseinkre ők is azt felelték, hogy jelenleg tárgyalásokat folytatnak az Operával, ezért nem kommentálhatják a helyzetet. Almási Tóth András 2018-ban rendezte meg az Erkel Színházban Gershwin operáját, de már a premier előtt nagy sajtóvisszhangot keltett, hogy az előadás alkotói nem vették figyelembe az „all black cast” szabályt. A jogutódok akarata szerint ugyanis kizárólag afro-amerikai énekesek adhatják elő a darabot. Az sem elhanyagolható, hogy a dél-karolinai Charleston egy képzeletbeli afro-amerikai közösségében a Catfish Row-n játszódik, az erőszakot és a rasszizmust középpontjába állítva. Ezzel szemben a budapesti előadás cselekménye egy repülőtéri hangár menekülttáborába, hely- és időmegjelölés nélküli térbe helyezte át a művet.
„Olyan szerződéspéldányt küldtek, amelyben nem szerepelt az a bizonyos kitétel, hát gyorsan aláírtuk. Reménykedtünk, hogy feladták New Yorkban ezt a stupid, rasszista elvet. Visszakoznának, de jogilag már késő” - Ókovács Szilveszter 2018 januárjában így nyilatkozott lapunknak. A már aláírt szerződés kötötte a jogokat kezelő amerikai ügynökséget, így betiltani nem tudták az előadásokat, de azt kérték, az intézmény tüntesse fel az előadásról szóló anyagokon a jogtulajdonosok nyilatkozatát, miszerint „A Porgy és Bess produkció jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel.” Az akkor aláírt, kitétel nélküli szerződés viszont csak négy előadásra szólt, ennek értelmében tehát a 2019-es előadásokra új szerződést kell kötni. Az elvet nem a zeneszerző George Gershwin, hanem öccse, a darab szövegírója, Ira Gershwin fogalmazta meg végrendeletében, a mű születése után negyvennyolc évvel. Bár 1935-ben a zeneszerző is visszautasította a Metropolitan Opera, és Al Jolson szándékát is a darab bemutatását illetően, mivel mindkét esetben feketére festett fehér művészek játszották volna a szereplőket. A Magyar Állami Operaház 1970-ben feketére maszkírozott fehér színészekkel mutatta be a darabot, amely száznegyvennégy előadást ért meg a kitétel 1983-as bevezetése előtt. Az azt követő harmincöt évben nem játszotta egyetlen hazai társulat sem, egészen 2018-ig. Habár 1988-ban az Ódry Színpadon egy emlékezetes vizsgaelőadás keretében is műsorra tűztek egy  erre az alkalomra dramatizált változatot, a Porgyt alkotó Gesztesi Károly arcát feketére festették. Az Operaház jelenlegi vezetése már korábban is szembesülhetett hasonló problémával: 2016 szeptemberében három West Side Story előadást is levett műsoráról az intézmény, mivel a jogtulajdonosok több pontján kifogásolták a magyar színpadra állítás módját. Amennyiben a szerződésnek vagy az adott kitételnek az előadás nem felel meg, a jogtulajdonosok különféle jogi lépéseket tehetnek. Az általunk megkérdezett független jogi szakértő szerint az esetleges jogsértés következményei teljes mértékben a felek viszonyulásától függnek. Április 5-én kiderül, hogy az Ókovács Szilveszter vezette intézmény a tavalyihoz hasonlóan vitatható megoldást választja-e, vagy tiszteletben tartja a Gershwin-család kívánságát.

„Biztosan sikerül megállapodni valahogy”

 Megkerestük Ókovács Szilvesztert, az Opera főigazgatóját, hogy reagáljon a kialakult helyzetre. Leveleztünk a Porgy és Bess amerikai jogtulajdonosának a képviselőivel, akik azt írták, hogy még egyeztetés zajlik a jogokról, ez miként lehetséges, amikor áprilisra hat előadást is meghirdetett az Opera? Tavaly is az utolsó percig egyeztettünk. Minden jogtulajdonossal bíró opera helyzete más, ez éppen ilyen. Miről folynak a tárgyalások? Ugyanarról. Kik éneklik, hol éneklik, milyen nyelven éneklik? Mi a helyzet az ominózus kitétellel? Erről tárgyalunk. Mi történik, ha nem sikerül megállapodni? Biztosan sikerül megállapodni valahogy, tavaly is sikerült. Az előfordulhat, ha kérik, hogy a szereplőket feketére festik? Nem, ugyanis ilyen kérés nem volt.

Fotó: Vajda József

Ókovács Szilveszter visszakérdez

Az én kérdésem: előfordult-e már a Népszava életében, hogy darabok külföldi jogtulajdonosaival levelezett az adott magyar színházhoz fordulás előtt? És vajon milyen szándékkal? Önök miképp vélekednek az ominózus problémáról? Nem jellemző, valóban. Bár a kérdés sugall némi pikírt számonkérést, semmi mást nem tettünk, mint, hogy utánajártunk egy információnak, és bármelyik színház esetében ugyanígy tettünk volna. A cikk megírásának módszere, a megkérdezettek sorrendje a mi dolgunk. Arra külön figyelmet fordítottunk, hogy a sajtóetikának megfelelően mindkét felet megkeressük, ezért vártuk meg az intézmény válaszait. Tisztelt Főigazgató Úr! Reméljük, ha az utolsó pillanatban is, de jogtiszta, egyértelmű megoldás születik. 

Rasszizmus vagy sem?

Ahogy Ókovács Szilveszter rasszistának nevezte a jogtulajdonosok által előírt szabályt, úgy sokan régóta megkérdőjelezik az elvet. Sokak szerint amellett, hogy politikailag inkorrekt és valóban rasszista a kitétel, meglehetősen értelmetlen is a XX. század elején megírt mű történéseihez tűpontosan ragaszkodni, főképpen a jelenlegi színházi tendenciák fényében. A New York Times kritikusa, Donal Henahan a kitétel érvénybe lépését követően, 1985-ben így fogalmazott: „Ezt a döntést a művészeti vezetésre kellene hagyni akár itt (az USA-ban), akár máshol a világban, és nem jogi megkötésnek kellene lennie.” Anthony Tomassini, szintén a New York Times szerzője a 2000-es évek elején szintén hangot adott kételyeinek: „Talán itt az ideje, hogy a Gershwin-jogtulajdonosok véget vessenek ennek a direktívának. Az elmúlt negyven évben az operavilág egyre inkább a nem hagyományos szereposztások felé mozdult el. Ha Leontyne Price képes volt tinédzser korú gésát kiválóan alakítani a Pillangókisasszonyban, miért is ne lehetne Bess fehér szoprán?” A Guardian 2018-ban Fischer Ádám karmestert is megkérdezte, aki szerint az politikai provokáció lehetett a választási kampány részeként. A Fidelio-nak egy későbbi interjúban részletezte gondolatát: „Azt, hogy ezt a szerepet csak fekete énekelheti, rasszista rendelkezésnek nevezni, definíció szerint igaz. De itt figyelembe kell venni azt, amit úgy nevezünk, hogy pozitív diszkrimináció. Mintha Magyarországon nem ismernék ezt a fogalmat. Azt jelenti, hogy a kisebbséget, a gyengébbet mindig segíteni kell egy kicsit. Gershwin nem rasszizmusból akarta, hogy a Porgyt feketék énekeljék.” 

Frissítve: 2019.03.21. 18:42