Így lehet pici agyi beavatkozással búcsút venni az alkoholizmustól

Publikálás dátuma
2019.03.23. 07:17

Fotó: shutterstock
A módszer patkányokon már határozottan működik.
Az amerikai Scripps Research kutatóintézet érdekes kísérletet végzett, ami előre vetítheti a különböző szenvedélybetegségek gyógyítását: patkányok agyában lézerrel iktatták ki azokat az idegsejteket és útvonalakat, amelyek ezek szerint a függőségért és az elvonási tünetekért felelnek, írja a 24.hu. A függő állatok kevésbé kívánták az alkoholt, és az elvonási tüneteik is sokkal enyhébbek voltak, vagy éppen teljesen megszűntek. Az idegsejtek akkor aktiválódnak, amikor az állatok megkívánják az alkoholt, valamint akkor is, amikor elvonási tünetekkel küzdenek. A kutatók megállapították, mely idegsejtek felelősek azért, hogy ezek az útvonalak meginduljanak az agyban, és ezeket kezdték targetálni a lézerrel. Abban a pillanatban azonban, hogy a lézert kikapcsolták, az állatok ismét visszatértek a régi kerékvágásba, függőségre utaló tüneteket produkáltak, vagy éppen elvonással küszködtek.  A technológiát egyelőre embereken szigorúan tilos alkalmazni, így a kutatók azt mondják, nagyjából 20-30 év még legalább kell ahhoz, hogy klinikai kísérleteket tudjanak végezni a szakemberek. Arra viszont jó a kutatás, hogy megmutatta ezt az idegsejtcsoportot, amelyre érdemes figyelni az alkoholfüggőséggel kapcsolatban, és amelyet más gyógyszerekkel azért lehet targetálni – ilyen típusú megoldás akár a következő 10-15 évben is jöhet a gyógyszeriparba.
Szerző

Látványos képet készített a Juno űrszonda a Jupiter viharairól

Publikálás dátuma
2019.03.22. 17:17
Illusztráció
Fotó: JPL-CALTECH/SWRI/MSSS/KEVIN M. GIL / NASA
Látványos kép készült a Jupiter viharairól a NASA Juno nevű űrszondája által készített három felvételből, amelyet a gázóriás mellett elhaladva rögzített.
A szonda színes kamerával van felszerelve, a csillagászok pedig arra bátorították a laikus kutatókat, hogy az adatok használatával készítsék el saját képeiket a Jupiterről. Az egyik legjobban sikerült képest Kevin M Gill készítette - írja a BBC.com. 
A NASA a Jupiter Marble (Jupiter-márvány) nevet adta a képnek, utalva a Földről korábban készített, Blue Marble (Kék márvány) címet kapó felvételekre. A kép a Jupiterről készített felvételekből mozaikszerűen áll össze, a felvételek 26 900-95 400 kilométeres távolságból készültek. Remek rálátást nyújtanak a déli félgömb viharaira és a híres Nagy Vörös Foltra. 
Ez a látványos anticiklon, amelynek már évszázadok óta ismert a létezése, lassan felfedi titkait a Juno-misszió előtt. Az űrszonda segítségével már megfigyelték, hogy központja 350 kilométeren nyúlik le a légkörbe. A kutatók remélik, hogy kutatásaikkal felfedhetik az anticiklont mozgató és feloszlását megakadályozó kulcsmechanizmusokat. A Juno misszió nyers felvételeket készít, amelyek feldolgozásában egy erre létrehozott honlapon amatőr kutatók is részt vehetnek.
Szerző

Megfejtették, hogyan keletkezhetett a hóember alakú kisbolygó

Publikálás dátuma
2019.03.22. 10:10

Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / AFP
Összeütköző apróbb sziklákból jöhetett létre a különleges alakú Ultima Thule kisbolygó. Új elemzések szerint az égitest rotáló mozgást végző apró kőzetfelhők összeolvadásának eredményeként formálódó két objektum összeütközésekor alakult ki.
A két objektum a Naprendszer korai időszakában lassan olvadt eggyé, így alakult ki a tudósok által korábban hóemberhez, majd inkább mézeskalács-figurához hasonlított égitest. Az új ismereteket a NASA kutatói a héten mutatták be a texasi Woodlandsben tartott 50. űrkutatási konferencián.
A Kuiper-övben található jeges bolygókezdemény 6,5 milliárd kilométerre van a Földtől, ez a Naprendszer eddig vizsgált legtávolabbi égitestje. A kisbolygóövben mintegy 800 ismert objektum van, amelyek kulcsként szolgálhatnak ahhoz, miként jöttek létre az égitestek mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt. 
A NASA New Horizons nevű űrszondája január elsején repült el a hivatalosan az MU69 nevet viselő égitest mellett. Az első felvételek alapján úgy becsülték a kutatók, hogy két egymáshoz kapcsolódó gömbszerű test alkotja, így formája hóemberhez hasonlít. A nagyobbik felét Ultimának, a kisebbet Thulénak keresztelték a kutatók. A későbbi képek szerint azonban a két alkotórész inkább 
"lapos palacsintákhoz, vagy hamburgerekhez" hasonlít

- olvasható a ScienceNews tudományos portálon.

Az űrszikla geológiájáról készített első térkép magyarázatot adhat a laposságára. A térképen látható a két fő alkotórészen egy-egy dombszerű kiemelkedés - mondta Jeff Moore kutató. A kutatók szerint ezek a kiemelkedések kis vagy közepes méretű különálló testeket jelenthetnek, melyek forgó lemezekké rendeződtek, mielőtt egymással ütköztek. Ez a forgómozgás oszlathatta szét az anyagot ilyen képződménnyé, és laposíthatta el a testet. 
William McKinnon, a St. Louis-i Washingtoni Egyetem munkatársa bemutatta az Ultima és a Thule összeütközéséről készített számítógépes szimulációt: a két test valószínűleg 2 méter per másodperces sebességgel mozgott, amikor összeütközött. 
Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp fedezte fel, a NASA 2015-ben döntött úgy, hogy a New Horizons misszióját kiterjesztik a kisbolygó vizsgálatára. Az űrszondát 2006. január 19-én indították útnak, elsődleges feladata a Pluto kutatása volt, 2015. július 14-én haladt el a törpebolygó mellett, minden eddiginél közelebb jutva hozzá. A New Horizons a következő hónapokban további felvételeket küld haza - az összes adat visszaküldése két évbe is telhet -, és az Ultima Thule kisbolygót elhagyva holdak után kutat tovább a Kuiper-övben, a Naprendszer legtávolabbi zugában.
Szerző
Témák
NASA kisbolygó