Hídépítő

Manfred Weber, az Európai Néppárt listavezetője rendre elmondja: ha megválasztják a májusi európai parlamenti választás után az Európai Bizottság elnökének, hidakat kíván építeni. Ezekre szükség is van, mert egyre feszültebb a helyzet az Unióban. Nagy a félelem amiatt, hogy az EP mandátumainak harmadát az euroszkeptikus pártok szerezhetik majd meg.

Weber a napokban a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában kijelentette, nem fog együttműködni olyan – óvatos fordításban – „baromarcúakkal”, mint az olasz Liga vagy a lengyel kormánypárt. Ez esetben azonban csak akkor van esélye a megválasztásra, ha a szociáldemokrata és a liberális honatyák is rá szavaznak. Minden mostani fellépése azt a célt szolgálja, hogy meggyőzze a többi pártcsaládot: igenis alkalmas arra, hogy Jean-Claude Juncker örökébe lépjen. Weberrel szemben ugyanis eleve nagy a bizalmatlanság, már csak amiatt is, mert annak a Keresztényszociális Uniónak (CSU) a politikusa, amelyet a liberálisok például egy ókonzervatív, a múltba néző politikai erőnek tartanak.

Az EPP listavezetője azonban a Fidesz néppárti működésének felfüggesztésével, illetve azzal, hogy azon dolgozik: a CEU tovább oktathasson Budapesten, lényegében e két pártcsaládot győzködi arról, hogy a CSU már nem ugyanaz a párt, mint Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter elnökségének idején, amikor a magyar kormányfő szívesen látott vendég volt a bajor fővárosban. Weber azt akarja sugallni: a CSU-nál már egyáltalán nem osztják a magyar kormányfő radikális nézeteit.

A terv az, hogy a CEU együttműködne a müncheni egyetemmel, amelynek néhány budapesti karát de facto a bajor kormány tartaná fenn, így már nem vonatkozna rá a lex CEU. Szokatlan felállás bajor szemmel nézve is, mert a müncheni gazdasági minisztérium eddig egyetlen külföldi kart sem finanszírozott. Vagyis a bajor adófizetők pénzén érnék el azt, hogy a Fideszt ne kelljen kizárni az EPP-ből, s hogy Webert megválasszák majd bizottsági elnöknek.

Hogy ez hídépítés-e, vagy valami más, azt mindenki maga döntse el.