Putyin diktátorszövetségese rájött, hogy ha az orosz medve a tenyeréből eszik, a lábából is fog

Egy hónapon belül süllyedt a mélypontra Moszkva és Minszk viszonya, az oroszok exportadóval sújtják a szomszédjuknak árult kőolajat.

Nem több mint egy hónapon belül Oroszország és Fehéroroszország eljutott első számú vezetőik barátságos csúcstalálkozójától a súlyos diplomáciai feszültségig. A minszki külügyminisztérium azzal vádolta Mihail Babics orosz nagykövetet, hogy hamis adatokkal sározza a belorusz országot az interjúiban, és képtelen különbséget tenni egy orosz szövetségi régión belüli kerület, illetve egy független állam között. Kisvártatva hasonló hangon megfogalmazott válasz érkezett a moszkvai külügytől - írja a Moscow Times-on megjelent háttérelemzésében Artyom Shraibman, a Carnegie Moscow Center politikai kommentátora, cikkét pedig a Napi.hu szemlézi.

Az elemzés emlékeztet rá, a két ország az elmúlt évtizedekben mindig rendezni tudta a vitáit azon az alapon, hogy megtalálta az egyensúlyt a belorusz igények és az ezek teljesítéséhez szükség orosz erőforrások között. Legújabb vitájuk viszont lefagyott.

Fehéroroszország azzal vádolja az oroszokat, hogy ezzel felrúgják az Eurázsiai Gazdasági Unió szabadkereskedelmi szabályait. Erre azt a választ kapja, hogy Moszkva visszatért egy az 1990-es években a felek közt létrejött megállapodáshoz, amelynek értelmében a két országnak szoros gazdasági-politikai unióra kell lépnie egymással. Tessék ehhez igazodni! Szakértők úgy vélik, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő úgy akar hatalmon maradni mandátuma 2024-es lejárta után, hogy átveszi az orosz-fehérorosz unió irányítását.

Figyelembe véve a két ország nagysága és népessége közti különbséget - a közel 147 milliós, 1649 milliárd dollár GDP-t termelő Oroszország áll szemben a nem egészen 9,5 milliós, évi 60 milliárd dollár GDP-t elérő (ez a magyar GDP körülbelül fele) Fehéroroszországgal - ez nem jelent mást, mint teljes beolvasztást. A beloruszok azonban, különösen az elit megszokta a függetlenséget, az ország államfője, Alekszander Lukasenko egyenlőségjelet tesz a szuverenitás és saját hatalma közé.

Lukasenko tapogatózása a vita nyomán a nyugati országoknál semmit sem ígér, mert nem bíznak benne. Így az orosz álláspont egyszerű: ha nem akartok integrálódni velünk, akkor szerezzetek máshonnan olcsó olajat! Majd meglátjuk, mire mentek. Más esetben erre a dacolás lenne a választ és a két ország messze eltávolodna egymástól. Lukasneko azonban nincs abban a helyzetben, hogy keménykedjen: Európában nem akarnak befogadni a személyében egy autokratát, és ha szétzilálódnának az orosz-fehérorosz gazdasági kapcsolatok, az olyan gazdasági katasztrófa lenne, amire gondolni se mer - véli a Moscow Times cikkírója.

Babics munkáját megnehezíthetik Belaruszban, de ezen túl a felek nem érdekeltek a feszültség fokozásában. A fehérorosz gazdaság időt nyerhet, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez, ami nem lesz könnyű, mert az oroszok a mezőgazdasági termékektől a katonai járművekig belső forrásokból helyettesítik a szomszéd országból érkező importot. Minél nagyobb része zajlik le ennek az átalakulásnak Lukasenko regnálása alatt, annál könnyebben szabadulhatnak meg utódai az ország posztszovjet oroszfüggőségétől - zárja optimista felütéssel cikkét a Carnegie Moscow Center munkatársa.