Visegrádi négyfélék

Megvertung őket - mondja Janó, a buta tót A Pál utcai fiúkban. A szlovákokkal kapcsolatos magyar közgondolkodást még a világra nyitott, liberálisabb körökben is hagyományosan átitatta a jóindulatú lenézés, ami persze kiváltotta a maga ellenhatását, a sokszor tapasztalt, sértettségből fakadó bizonyítási kényszert. 
Mindezt nyugodtan múlt időbe tehetjük. 
Jelentős előnnyel megnyerte az ötödik közvetlen szlovák elnökválasztás szombati, második, döntő menetét Zuzana Caputová, az ellenzéki liberális pártok jelöltje. Ez már önmagában is erős földrengésnek számít a politikai szeizmológia szempontjából meglehetősen szunnyadónak látszó kelet-közép-európai térségben. De tegyük hozzá, hogy Maros Sefcovic, aki Caputová mellett bekerült a döntőbe, a Smer nevű, szociáldemokrata irányzatú kormánypártnak volt a jelöltje. 
A Smerről sok rosszat el lehet mondani, nem egyszer kiütköztek nacionalista, populista vonásai, de el kell ismerni: még felettébb ellentmondásos megítélésű egykori vezetője, Robert Fico is azt képviselte, hogy Szlovákiának Európa szívében – kevésbé költőiesen: az euróövezetben – van a helye. Sőt azt is hozzátette: ha neadjisten választani kellene az Európai Unió és a visegrádi csoport között, akkor nem kétséges, hogy a választás csakis az előbbire eshet. Sefcovicot ez a Smer küldte korábban Brüsszelbe, az Európai Bizottságba, ahol az alelnökségig vitte.
Elmondható tehát, hogy a szlovák választópolgárok egy Európa-párti, valamint egy Európa-párti indulót juttattak be az elnökválasztás második fordulójába. 
A visegrádiak most már négyen négyfélék. A szlovákok mintadiákként igyekeznek viselkedni az unióban. A menekültek kvóta szerinti átvétele ellen ugyan ők is kézzel-lábbal kapálóztak, de ebből nem csináltak elvi kérdést, nem kezdtek el kígyót-békát kiabálni a „diktálni akaró” Brüsszelre. Tessék-lássék néhány tucat, kellően átvilágított migránst be is fogadtak, de az a lényeg, hogy Európa úgymond „magjához” szeretnének tartozni. 
A csehek eléggé ingadoznak. Egyfelől erős bennük az a szemlélet, hogy ők mindig is Közép-Európa legnyugatiasabb, legfelvilágosultabb térsége voltak, és csak udvariasságból csatlakoztak a visegrádiakhoz. A bökkenő az, hogy számukra Nyugat-Európát legfőképpen Németország jelenti, és a csehek finoman szólva is aggályokat táplálnak a németekkel szemben. A német tőke jöhet, de ne vigye ki a hasznot, és ne akarja megmondani, mi hogyan, miként legyen. Része van ebben a mentalitásban annak is, hogy a csehek még ma sem néznek szembe igazán azzal, ahogyan a második világháború után az ottani németekkel elbántak.
A magyar és a lengyel kormányzat látszólag erősen hasonlít egymásra, de ahogyan Európa egyre inkább felismeri, hogy a Moszkva magatartása által keltett problémákat nem lehet elintézni egyetlen kézlegyintéssel, valamint ahogyan egyre nyilvánvalóbban kibontakoznak az oroszoknak való magyar kiszolgáltatottság jelei, úgy szisszennek föl mind erősebben a varsói vezetők, amikor Orbán Viktor szorongatja a kezüket.
Frissítve: 2019.04.01. 09:10

Megszakított tranzakció

Nem értem a fideszes Bánki Erik magyarázatát, miszerint a családvédelem miatt kell a családoknak továbbra is 0,3 százalékot, legfeljebb 6 ezer forintot fizetniük minden 20 ezer forint feletti átutalás után. 
Ez az egész tranzakciósilleték-mizéria amúgy is párját ritkító pénzbehajtási tempó. De úgymond megértettük, a válság kellős közepén, hogy ugyebár elsősorban a cégekre terhelik – mintha a cégeknek éppenséggel ne lenne közük a családokhoz -, de hát mit van mit tenni, húztak egy vonalat, és ebbe valahogy a lakosság is beleesett, bocs. Aztán, amiként az lenni szokott, a válság elmúltával ez csak úgy megmaradt. Igaz, résnyire nyitottak a szelepeken a 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvétellel, meg hát ma már talán néhány pénzváltót is szépen meg lehet kérni, hogy tekintsen el a sarc felszámításától. A kormány, érezvén a nyomást, ez év elejétől legalább a 20 ezer forint alatti átutalásokra eltörölte a terhet. Majd Varga Mihály - amúgy a nemzetközi példához illeszkedően - a 20 ezren felüli lakossági átutalásokra százalékos illeték helyett évi egyszeri 800 forintot javasolt. Némi kommunikációs zavarra utal a hatalom berkeiben, hogy a pénzügyminiszteri indítvány eltörlését is a fideszes Bánki Erik terjesztette be, nyilván szintén teljes körű kormánytámogatással.
Magyarázata nyilván röhejes. Számítások szerint a döntés 5-10 milliárd forint kiesést okozna a költségvetésnek, ami a családvédelmi kiadások számítási hibahatára. Ez inkább az Orbán-kormány zöld-foki-szigeteki pénzmosásgyanús ügyleteinek nagyságrendje.
Nekünk viszont marad a várakozás, a párnaciha, az „utalás” zsebből zsebbe, az ügyeskedés, a trükkös pénzváltás, vagy épp a nagyobb fizetnivalók kiporciózása 20 ezresével. De egy komolyabb tartozás kifizetésénél, vagy épp egy autó- vagy házvásárlásnál alighanem ez se járható út.
Mindezt a szakértők egyetlen, a hangzatos propagandaszlogenek ellenére az Orbán-kormány által továbbra is magasról lesajnált kifejezéssel írnák le: versenyképtelenség.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2019.03.30. 08:18

Öl, butít, koccint

A magyar ember, az iszik. Nem szív vagy szúr, mint az a sok liberális Nyugaton, hanem iszik. Persze néha szív és szúr is, de az annyira nem magyar, hogy már káros. 
Láttak már magyar politikust füves cigivel vagy egy csík kokainnal baráti körben fényképezkedni? Már hogy is láthatták volna, amikor egy füves cigi elszívásáért akár két év börtön jár. A politikusok pálinkával vagy borral fényképezkednek, amit a jól végzett munka örömére, vagy csak úgy, lazításképpen fogyasztanak, a választók legnagyobb megelégedésére. 
Hogy a választók elégedettek, azt onnan lehet tudni, hogy az elmúlt tíz évben nem különösebben érdekelte őket, van-e a kormánynak alkohol stratégiája. És a kormány sem törte magát túlzottan, hogy legyen neki. Öt éve volt ugyan egy nekibuzdulás, de valószínűleg többet hozott a konyhára a pálinka szabadságharc. Egyébként teljesen igazunk van. Csak nem fogunk stratégiát gyártani olyasmire, amiért harcoltunk? És győztünk! Igaz, csak időlegesen, de megállítottuk Brüsszelt.
„A vidéki magyar emberek, akik dolgoznak, gyümölcsfákat ültetnek, azokat gondozzák, nevelik, a termést összegyűjtik, 90 év óta hadakoznak a mindenkori magyar állammal, hogy a szabadságukat (...) a maguk számára megszerezhessék. Lehet nevetni ezen, de inkább azt mondanám, hogy ez a szabadságharc 90 év után a felkelők teljes győzelmével zárul” – mondta a miniszterelnök a parlamentben, még 2010-ben. Aztán öt évig volt minden: tejjel-mézzel folyó otthoni pálinkafőzés, évente 15 millió liter lefőzött szesz, harc Brüsszellel, a szokásos bukta, aztán a Büntető Törvénykönyv szigorítása – a drogokra. 
Magyarországon ma egymillió alkoholproblémával küzdő ember van, többségükkel a kutya sem törődik. A politika az alkoholfüggőkkel éppúgy nem foglalkozik, mint a drogfüggőkel, de az utóbbit legalább bünteti. Egs!
Szerző
Kövesdi Péter
Frissítve: 2019.03.30. 08:19