– Megdöbbentem, amikor láttam, hogy a gyerekek tanári felügyelet nélkül vonszolják fel mozgássérült, tolókocsis diáktársukat a lépcsőn. Megkérdeztem a kollégámat, hogy ez mégis micsoda? Azt mondta, épp iskolai közösségi szolgálatot végeznek – nyilatkozta lapunknak egy pécsi gimnázium tanára. Később kiderült, a délutáni korrepetáló foglalkozásokon is gyakran érettségi előtt álló diákokat vet be az iskola, ha valamelyik szaktanár éppen nem ér rá. Természetesen ezt is iskolai közösségi szolgálatként könyvelik el számukra.
Az iskolai közösségi szolgálat a 2011-es köznevelési törvény vívmánya, amit a 2012/2013-as tanévtől vezettek be felmenő rendszerben. Célja, hogy a középiskolások még érettségi előtt részt vegyenek olyan „önkéntes” tevékenységekben, amelyek a tanuló „társadalmi környezetének javát” szolgálják. „Önkénteskedhetnek” például egészségügyi, szociális, kulturális, környezetvédelmi területeken, állami vagy civil szervezeteknél, ha erről az iskola együttműködési megállapodást köt az adott szervezettel. A közösségi szolgálat azonban csak a nevében önkéntes: a diákoknak 50 órát kell kötelezően teljesíteniük az érettségi előfeltételeként.
Az iskolai közösségi szolgálat megszervezéséért, az osztályfőnökökkel együttműködve egy iskolai koordinátor felel az adott intézményben, ő minden esetben az iskola egyik pedagógusa. Szerettük volna megkérdezni az említett pécsi gimnázium koordinátorát, ám nem akart nyilatkozni, mint kollégája fogalmazott, „épp a napokban minősítik, ezért be van tojva”. Elértük viszont a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének pécsi ügyvivőjét, Nagy Erzsébetet.
– Az iskolai közösségi szolgálatot alapvetően jó ötletnek tartom, ám az jogilag aggályos, ha a munkaerőhiány enyhítésére vagy költségvetési megtakarítás céljából használják ki – vélekedett az érdekvédő. Hangsúlyozta: a különleges igényű diákok mellé akkor is biztosítani kell legalább egy pedagógiai asszisztenst, ha tanulótársaik is foglalkoznak velük. – Ha valami gond történik, egy gyereket nem lehet felelősségre vonni – mondta. Hozzátette: tény, hogy nincs elegendő pedagógiai asszisztens, ami annak fényében nem is csoda, hogy gyakran közmunkásként foglalkoztatják őket közalkalmazotti jogviszony helyett – így a fizetésük is lényegesen kevesebb, havi nettó 52 ezer forint.
Az érdekvédő szerint sokszor az is gondot jelent, hogy a pedagógusok amúgy is túl vannak terhelve, a közösségi szolgálatért felelő koordinátorok, ha kezdetben lelkesen is vállalták a feladatot, végül már csak azt nézik, hogy meglegyen az adminisztráció, ez viszont a minőség rovására megy. Ez az egyik oka annak, hogy gyakran „házon belül” oldják meg a közösségi szolgálat kisebb-nagyobb részét.
A problémákra az Oktatási Hivatal legutóbbi vizsgálata is rávilágított. Jelentésükben elismerték, az iskolák számára a legnagyobb problémát a koordinátorok túlterheltsége okozza, továbbá az iskolai közösségi szolgálatot érintő pedagógiai felkészítés sem megfelelő. „Ebből a leterheltségből fakad az is, hogy a koordinátor fáradtsága, motiválatlansága befolyásolja a diákok motivációját is. Jól látható az az összefüggés, miszerint ahol a pedagógust nem támogatja az iskolavezetés például órakedvezménnyel, nem tudja munkarendjébe hatékonyan beilleszteni, megfelelő módon megszervezni a felkészítést és a feldolgozást, ott sokszor csak a fogadó intézményeken múlik, hogy a pedagógiai tartalom mennyire kap szerepet. Ezekben az iskolákban nagy a veszélye, hogy a közösségi szolgálat kapcsán az adminisztráción lesz a hangsúly, és nem a diákok pedagógiai felkészítésére és élményeik feldolgozására fókuszálnak” – írták.
A problémák kiküszöbölése, az iskolai közösségi szolgálat gördülékenyebb megszervezése érdekében az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tavaly év végén egy kiadványt tett közzé „Kézikönyv az iskolai közösségi szolgálat sikeres megvalósításához” címmel. „Fontosnak tarjuk, hogy mindenki lássa, az 50 óra közösségi szolgálat elvégzésének támogatása pedagógiai feladat. Fontos továbbá, hogy ez a tantestület közös feladata, és az adott iskola vezetőségére és pedagógusaira van bízva, hogy megbeszéljék, pontosan kinek mi a szerepe, felelőssége ebben. A koordinátor szerepe lehet kiemelt, de semmiképpen sem egyedül az ő feladata és felelőssége az iskolai közösségi szolgálat támogatása” – hangsúlyozták a szerzők.
A köznevelési törvény szerint egyébként a kormány kezdeményezésére létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) feladata a monitorozás és a tanácsadás. Horváth Péter NPK-elnök lapunk megkeresésére nem tagadta, vannak problémák, mint fogalmazott, meg is lepődne, ha minden tökéletesen működne. – Vannak, akik komolyan veszik a feladatot, és vannak, akik csak „letudják”. Az ellenőrzéskor a dokumentációkból nehéz megállapítani, mikor melyik esettel állunk szemben. Igyekszünk minél több tanáccsal, segítséggel ellátni a kollégákat – mondta, hozzátéve: szerinte az iskolai közösségi szolgálat alapvetően sikeresen működik.
