Algériában győzött a mosoly forradalom

Hajnalig tartó ünnepléssel, tűzijátékkal köszöntötték a hírt kedd este Algériában: Abdelaziz Buteflika elnök bejelentette lemondását. Buteflika húsz éve vezette az észak-afrikai országot, és kész lett volna tovább is maradni, még februárban közölte, hogy ötödjére is indul az eredetileg április közepére kiírt elnökválasztáson.

Bejelentése nyomán felháborodott, de zömében békés tüntetések indultak országszerte, hétről-hétre százezrek vonultak az utcára változást követelve. Az államfő mégis nehezen adta be a derekát. Először csak az indulását vonta vissza, egyúttal azonban elhalasztotta a választásokat is, azaz meghosszabbította saját negyedik mandátumát. Így érthető módon a békés jellege miatt „mosoly forradalomnak” is nevezett tiltakozások folytatódtak. A fordulatot az jelentette, hogy az elnök mögül lassan saját szövetségesei is kihátráltak, nemrégiben a hadsereg is lemondásra szólította fel, mondván már alkalmatlan a pozíció betöltésére.

A 82 esztendős politikus még 2013-ban kapott agyvérzést, azóta kerekesszékbe kényszerült, nehezen beszél, nyilvános megjelenéseket alig vállal, folyamatosan gyógykezelésekre jár. Egyes vélemények szerint az idős elnök egy ideje már a valódi hatalmat gyakorló katonai, politikai és pénzügyi elit bábja volt. A kérdés, hogy hogyan tovább? Az utcai tömeg a politikai körök teljes megújulását, a régi rendszer kisöprését szeretné elérni. Az bizonyos, hogy Buteflika leköszönése önmagában nem old meg semmit, a korrupt háttérhatalom, köztük a rendkívül erős hadsereggel nem fog csak úgy önként hátralépni. Előre próbál menekülni a kormányzó Nemzeti Felszabadítási Front is: az országot 1962-es függetlenedése óta irányító párt egyfajta nemzeti konferenciát rendezne a reformokról a választások előtt. Alternatívát jelenthetnek még esetleg a mérsékelt iszlamisták, bár az is erősen kérdéses, hogy az ő társadalmi és nemzetközi támogatottságuk megvan-e ehhez?

Buteflika bukásában szerepet játszott hanyatló egészsége, de legalább annyira Algéria problémái is. A negyvenmilliós ország népességének több mint felét harminc év alatti fiatalok teszik ki, számukra már nem cseng olyan jól az egykori háborús hős neve. A fiatalok között a legmagasabb, mintegy harminc százalékos a munkanélküliség, amiből az oktatás sem jelent kiutat. Hiába rendelkezik az ország a világ tizedik legnagyobb földgáz - és tizenhatodik legnagyobb olajkészletével, ha a természeti kincsek gazdagságából sem a lakosság, sem a két éve 1,7 százalékos növekedésen stagnáló gazdaság nem tud profitálni.

Algériában egy korszak lezárult, azt azonban még nem tudni, hogy mi jön helyette. Az Európa szempontjából sem érdektelen, hogy az eddig viszonylag stabil szomszédban a tunéziaihoz hasonló békés változások, vagy a líbiai káosz ismétlődik meg.