Emberemlékezet óta nem látott sikert ért el a horvátok elleni 2-1-gyel a válogatott, de a diadal fölött hamar napirendre tért az ország. Tömegeket abban az értelemben semmiképp sem mozgatott meg a diadal, hogy a diadalt követő hét végén legföljebb szállingóztak a szurkolók a pályára. A hivatalosan első osztályúnak nevezett bajnokság hat mérkőzésére 16 161 néző látogatott ki összesen, azaz meccsenként 2693 drukker tette tiszteletét az elhagyatott fellegvárakban.
Ha igaz.
Mert a Paks–Újpestről a sportújság azt jelentette: 1400 néző. Az MTI és a Tolna megyei hírportál meg azt: 1200. Pontos adat nem látott napvilágot, és ilyenkor csak az szokott lenni a kérdés, voltak-e legalább nyolcszázan... (A 16 161-et 1400-zal, tehát a legjobb esettel kalkuláltuk.)
A helyzet kísértetiesen hasonlít a norvégok elleni Eb-pótselejtezőt követő szituációra. Az európai szövetség (UEFA) létszámemelése miatt a selejtezőcsoport harmadik helyezettjeként play-off találkozókat vívhatott és nyert meg a válogatott, amely a norvégok ellen kivívta, hogy – 44 év óta először – a magyar csapat is felbukkanjon a kontinenstornán. Látszólag egy bódulat volt az ország. A pesti visszavágót (2-1) követő NB I-es fordulóban aztán 8940 nézőt jegyeztek a hat sporttelepen együttvéve, s bár ez a szám még a mostani 16 ezer körülinél is jóval kisebb, a kettő összhangban van egymással, mert három és fél éve novemberi hideg volt, míg jelenleg – a maroknyi közönséggel ellentétben – tombol a tavasz.
A pótselejtező utáni közönyről a korábbi 50-szeres válogatott Bognár György azt mondta: „Óriási hiba volt abban bízni, hogy a kevesebb NB I-es tévéközvetítés miatt többen váltanak belépőt. Az idáig elmaradó szurkolók most is a televízió képernyője előtt ücsörögnek, de a magyar bajnokik helyett olyan meccseket néznek, amelyekre korábban eszük ágában sem volt odakapcsolni.”
E nyilatkozat arra utalt, hogy azelőtt valóságos mérkőzésdömping volt a televízióban. Ez azért történt így, mert a szövetség korifeusai azt gondolták, a találkozók sokaságával kedvet lehet teremteni az NB I-hez. Ám az a kedv a látvány nyomán inkább elment, mint megjött...
Csökkentették tehát az élő közvetítések számát, de mintha nem tettek volna semmit: a közömbösség változatlan maradt. Az MLSZ elöljárója azonban megingathatatlanul hangoztatta: „Vissza fognak térni a nézők a magyar pályákra.” Az InfoRádió Aréna című műsorában azt is kijelentette: „Nő a magyar fiatalok szerepe a bajnokságban.”
A nézők még horvátverés esetén sem térnek vissza. A magyar fiatalok szerepéről pedig sokat mond, hogy a 444.hu kiszúrta: a Kisvárda csapatának tizennégy pályára lépő játékosa közül tizenketten légiósok. Utánanéztem: igaz. Négy ukrán, három brazil, két-két görög és szerb, valamint egy portugál labdarúgó sorakozott az együttesben; azt lehetne gondolni, ennyi külföldivel a bajnoki címre tör a gárda. E helyett az utolsó előtti, kieső helyen áll. Pedig harmincöt éves kapusa, Luiz Felipe 88 bajnoki mérkőzésen szerepelt a riói Flamengóban. (Akkor még valószínűleg nem arról álmodott, hogy egyszer Kisvárdán véd majd.)
Az állapot Felcsúton, a hazai utánpótlás-nevelés paradicsomában sem jobb. A kilencedik helyen álló együttes legutóbb 3-0-ra kikapott a sereghajtó Szombathelytől, és a teljesítményre Radoki János, a csapat edzője úgy reagált, hogy vasárnap edzést tartott, mert a játékosok szerinte szombaton – amikor a meccs zajlott – már kivették a szabad napjukat.
De nem mindenki tör pálcát a mai NB I fölött. Az immár 2 in 1 tévécsatornán (a baloldalnak fejmosás, a jobboldalnak balzsam) egy baloldalinak gondolt véleményformáló „nagycsapatnak” nevezte a mostani FTC-t és Videotont. Mit kellene mondani akkor a Takács II-, Toldi-, dr. Sárosi-, Albert-, netán a Nyilasi-féle zöld-fehér vagy a Kovács Józseffel, Karsaival felálló, később UEFA Kupa-finalista fehérvári társaságról?
Azokban az évtizedekben a ferencvárosiak nem voltak boldogok, ha csupán 16 ezer nézőjük jött össze, mint ezúttal egy egész fordulóban. Igaz, Machos Ferenc, a Honvéd, majd a Vasas extraklasszis centere még 40 ezer embernél is azt mondta, ha kitekintett a Népstadion öltözőjének ablakán: „Kimegyünk?”
