„Nem titkolóztunk, mert nincs miért” - interjú Veres András püspökkel

Publikálás dátuma
2019.04.06 07:30

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Furcsa módon a kommunizmus rendőrsége is hozzájárult ahhoz, hogy nálunk kevesebb kiskorúak elleni bűncselekmény történt a katolikus egyházban – mondta Veres András győri püspök, a püspöki kar elnöke.
Nemzetközi tanácskozást rendeznek a jövő hónapban Budapesten a „kiskorúak védelmének fontosságáról”. A magyar püspöki kar ennyivel elintézi a papi zaklatások ügyét, vagy várható valamilyen folytatás? Elsődlegesen a megelőzés lehetőségeiről tárgyalunk majd, tehát egy szakmai konferenciáról van szó. Mindenképpen jó lenne, ha megjelenne, mert különben, sajnos, egyoldalúvá válik minden nyilatkozat: ahogyan a Szentatya is hangsúlyozta, a kiskorúak zaklatása és szexuális molesztálása legkevésbé egyházi ügy. Alapvetően világi jelenségről van szó. Az egyházi személyek által elkövetett bűncselekmények aránya 0,4-0,5 százalék körül mozog. A fennmaradó 99,5 százalékról senki nem beszél. Ferenc pápa ezért – az egyházon belül tett intézkedéseken túl – a politikusokat is felkérte, hogy lépjenek fel a rendkívül súlyos problémával szemben. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy az egyházban egyetlen eset is megengedhetetlen. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is mindent megtett, amit csak meg tudott tenni.  Mit? II. János Pál pápa 2001-ben arról rendelkezett, hogy minden zaklatásos ügyet a hittani kongregáció elé kell vinni. Később – amikor már XVI. Benedek volt pápa – újabb körlevél született arról, hogy minden püspöki karnak eljárási rendet kell kidolgoznia az ilyen ügyek kezelésére. A magyar püspöki kar ezt az eljárási rendet megalkotta és el is fogadta 2012-ben.    Miért nem tájékoztatták erről a közvéleményt? Egyházon belüli intézkedésről volt szó, hiszen a mi személyeinkre, intézményeinkre vonatkozik. Tudomásom szerint ez a világi intézmények esetében sincs másképpen.   Nyilvánosan hozzáférhető a püspöki kar által elfogadott eljárási rend? Sok olyan dokumentum van, ami az egyház belső életéről szól. Ezek azok számára elérhetőek, akiknek ezt alkalmazniuk kell. Bár én akadályát sem látnám, hogy ez mások számára is hozzáférhető legyen, csak eddig ez a kérés fel sem merült.  Hány magyarországi egyházi személy ellen indult eljárás – akár katolikus, akár világi bíróságon – 2012 óta? Pontosan nem tudom megmondani. Nem kaptunk rá felkérést, hogy készítsünk összesített statisztikát, és nem is érzem szükségét ennek, mert minden egyházmegye és minden szerzetesrend maga jár el a saját ügyeiben. Nekem tizenegynéhány ilyen esetről van tudomásom.   Melyik döbbentette meg a leginkább? Egyiket sem ismerem részleteiben, sőt a legtöbbet egyáltalán nem ismerem, csak hallottam az eljárásról.   Akadt olyan elkövető, aki a szűkebb környezetéhez tartozott? Hála Istennek: nem.   Külföldön sorozatban törtek ki a botrányok, a szexuális visszaélések megrengették a világegyházat. Magyarországon miért volt ilyen nagy a csend? Nem titkolóztunk, mert nincs miért. Nálunk valószínűleg kevesebb visszaélés történt, mint más országokban. Én úgy látom, a magyar ember és a magyar kultúra gyerek- és családbarát, ami akadályozza az ilyen irányú bűnelkövetést.    Legalább ennyire elterjedt idehaza a hallgatás és az áldozathibáztatás „kultúrája” is. Ezzel együtt a gyerekek védelme erősen benne él a magyar társadalomban. Amikor börtönökben jártam, hogy fogvatartottakkal találkozzak, mesélték: igen nehéz annak, akiről kiderül, hogy gyerek sérelmére követett el bűncselekményt. A többiek ellehetetlenítik az életét.   Azok az országok, ahol sok visszaélésre derült fény, nem elég gyerek- és családbarátok? Meglátásom szerint liberálisabbak nálunk. Mi a helyzet a döntően katolikus Spanyolországgal? Vagy Írországgal? A nyugati társadalmak jelentős részére érvényes a liberális szellemiség. A „liberálist” nem politikai kategóriaként használom, hanem az emberek felfogását meghatározó kifejezésként. Magyarországon egyébként van még egy ok, amiért a múltban kevesebb visszaélés történhetett. A kommunizmus idején a politikai rendőrség szigorúan fellépett a kiskorúak elleni bűncselekményekkel kapcsolatban, még az egyházi közösségekben is.   Tessék? A Kádár-rendszer titkosszolgálatának is köszönhető, hogy a katolikus egyházban kevés volt a zaklatás? Igen, bármilyen furcsán hangzik, indirekt módon a kommunista rendszer is szerepet játszott ebben, de ez csak egy feltevés a részemről.   A hívek mennyiben várják el, hogy az egyház megbüntesse a zaklató papokat? Ambivalens a dolog. Egyrészt fontos tisztázni, hogy mi minősül zaklatásnak. Vannak, akik átfogó, teljes tisztázást és nyilvánosságot igényelnek, s vannak, akik szeretnék, hogy ezek csöndben intéződjenek el. Itt jegyzem meg, nekünk az ártatlanság vélelmére is ügyelnünk kell. Csak akkor tekinthető bűnösnek valaki, ha bebizonyosodik a bűnössége. Megtörtént ugyanis, hogy ártatlanul vádoltak meg valakit. Ha viszont kétséget kizáróan kiderül valakiről, hogy bűnös, akkor arról a belső nyilvánosságban a hívek is értesülnek.   A püspöki kar tagjai mentálisan felkészültek rá, hogy ilyen kényes ügyekkel foglalkozzanak? Természetesen, hiszen ez a feladatunk, és szakértők bevonására is sor kerül, ha arra szükség van. Hangsúlyozom, hogy a zaklatásokkal, szexuális visszaélésekkel szemben az egyházban zéró tolerancia van érvényben. A jövőben még nagyobb gondot fordítunk a megelőzésre. Megismétlem, amit a március 25-én kiadott közleményünkben is írtunk: döntöttünk arról, hogy pedagógus szakvizsgára felkészítő akkreditált továbbképzést indítunk gyermek- és ifjúságvédelmi szakirányban. Ennek képzési terve a Pápai Gergely Egyetem gyermekvédelmi intézetének ajánlásain és más hazai példákon alapul.   Térjünk át a közéletre. A püspöki kar elnökeként hogyan látja: „jó irányba mennek a dolgok” Magyarországon? Szerintem ön is tudja, mi a véleményem erről. A magam részéről fontosnak tartom, hogy hazafias, az egyházak és a kereszténység iránt elkötelezett kormánya legyen az országnak. Az ilyen kormány másképpen politizál, mint az elődei. Még akkor is, ha mindenki követhet el hibákat.    Milyen hibákat követett el a fideszes kormány? Úgy fogalmaztam: „követhet”. Hiszen emberek vagyunk, a hibázás lehetőségét nem szabad kizárni. Nem szeretném a sajtót felhasználni arra, hogy a kritikáimat közvetítse. Van rá mód, hogy ne az újságokban tegyem szóvá az észrevételeimet.   Hanem? Milyen fórumon? Személyes találkozások alkalmával. Rendszeresen adódnak ilyen lehetőségek.   A törvény szerint járó juttatásokon felül a katolikus egyház százmilliárdos nagyságrendben kapott állami támogatást. Nem érzi aggasztónak, hogy az egyház anyagilag függ a kormánytól? Korábbi időszakokban előfordult, hogy az egyházi iskolákat hátrányban részesítették, még a normatív támogatások sem érkeztek meg maradéktalanul. Most nincs ilyen probléma. A törvényben előírt források azonban csak a működtetéshez elegendők, a fejlesztésekhez újabb összegek kellenek. Ugyanúgy, ahogyan az állami intézmények esetében is. Nem rossz helyre megy a pénz: az egyházi iskolákba is magyar adófizető állampolgárok gyerekei járnak. A kulturális értékeink ügyében ugyanez a helyzet. Templomaink a magyar állam kincsei. A templomok építésének költségeit régebben sem a hívek, hanem elsősorban az állam vagy arisztokraták fedezték. Valamilyen mecenatúrára tehát szükség volt akkor is. Valóban többet kapunk, mint más kormányok idején, ahogy több más egyház is.   Feladatának tekinti-e a katolikus egyház, hogy tompítsa azokat a feszültségeket, amelyeket a kormány „migránsozós” és „sorosozós” kampányai keltettek a társadalomban? A Szíriában és a térség más országaiban élő püspökök abban kérték a közreműködésünket, hogy segítsük a keresztényeket a szülőföldjükön maradni. A keresztények létszáma vészesen csökken, rengetegen menekültek el a hazájukból. Márpedig a cél az, hogy mindenki a saját országában boldogulhasson. A magyar püspöki konferencia már több alkalommal szervezett gyűjtést annak érdekében, hogy hozzájáruljon az ottani keresztény közösségek megerősítéséhez. Európa sok bűnt követett el ezekkel az országokkal szemben, kötelességünk segíteni.   Csakhogy a kérdésem a súlyos közpénzekből megvalósított gyűlöletkeltő kampányokra vonatkozott. Közvetve a kérdésére válaszoltam, amikor arról beszéltem, hogy mit tartunk fontosnak: a megfogyatkozott keresztény közösségek támogatását, és nem azt, hogy egy politikai párt mit gondol valamiről.   Felmérések szerint Magyarországon változatlanul nagyok, bizonyos mutatókban mintha még nőnének is a különbségek a tehetősebb és a leszakadó térségek között. Hogyan egyeztethető össze mindez a társadalmi igazságosságról szóló keresztény tanításokkal? Létezik az a mondás, hogy „csak annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítottam”. Magyarország keleti részében születtem, nyugati részében teljesítek püspöki szolgálatot. Van összehasonlítási alapom. Amikor hazamegyek a Nyírségbe, olyan állami pénzből végrehajtott beruházásokat és fejlesztéseket látok, amilyeneket Nyugat-Magyarországon sem. Nem akarom kétségbe vonni a kimutatások megbízhatóságát, de nekem vannak más személyes tapasztalataim.

Névjegy

Veres András 1959-ben született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pócspetriben. Középiskolai tanulmányait a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban végezte, 1989-ben Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán doktorált. 1986-ban szentelték pappá, 2000-ben püspökké. 1998-tól a püspöki kar titkára volt 2006-ig, ekkor szombathelyi püspök lett. 2015-ben megválasztották a püspöki kar elnökévé, a következő évben győri püspökké nevezték ki.

Frissítve: 2019.04.06 09:25

Kudarcba fulladt az elmaradott térségek felzárkóztatása

Publikálás dátuma
2019.04.20 06:30

Fotó: Draskovics Ádám
Nem csak az unió átlagánál élünk rosszabbul, a nógrádi, szabolcsi életszínvonal fényévekre van a budapestitől is.
Sorra jelennek meg a 2018-as területi statisztikai jelentések, amelyek mindegyike azt igazolja, a magyar megyék többsége az uniós átlagtól jelentősen lemaradva fut versenyt egymással. Pitti Zoltán közgazdász a nemrég tette közzé közösségi oldalán azt a számítást, amely nem pusztán az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2017-es értéke alapján jelöli ki a rangsort, hanem a lakosság életszínvonalát sokkal pontosabban megmutató tényleges egyéni fogyasztás szerint is. Az Eurostat a magyar megyéknek megfelelő egységek (NUTS 3) adatait néhány hete hozta nyilvánosságra, az egykori adóhivatali elnök ezek alapján számolta ki az úgynevezett fajlagos GDP értékeket. Az eredmény újabb súlyos figyelmeztetés, hiszen csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye lakóinak fogyasztása magasabb az uniós átlag felénél. Komárom-Esztergom és Fejér megye még közelít az 50 százalékhoz, de hét megyében olyan alacsony az életszínvonal, hogy a fajlagos GDP az EU 28 tagállama 312 hasonló területi egységében mért értékek átlagának 30 százalékát sem éri el.
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha az egy főre jutó GDP adatokat hasonlítjuk össze: a magyar teljesítmény a 30 ezer eurós uniós átlagnak alig több mint harmada: 12 700 euró, ráadásul ez az átlag további nagy országon belüli eltéréseket takar. A megyei rangsor végén álló Nógrád megyében élőknek már csak 5 400 eurós eredmény jut fejenként, ami mindössze 42,5 százaléka az alacsony magyar átlagnak. Pitti Zoltán a már említett rövid értékelésében az adatok alapján arra figyelmeztet, „sürgető egy átfogó felzárkóztatási program kidolgozása, illetve következetes végrehajtása. A feladat kettős jellegű: egyrészt mérsékelni kell az országon belüli jelentős területi különbségeket, másrészt az országos átlagot közelítenünk kell a közösségi átlaghoz.” Az összehasonlító adatok valójában azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedek kormányai képtelenek voltak olyan területfejlesztési stratégiákat alkotni és megvalósítani, amelyek előbbre vitték volna a legelmaradottabb hazai térségeket. A kérdéssel foglalkozó tudományos elemzések számtalan okra mutatnak rá. Ezek között szerepel olyan általános kritika, hogy az uniós és a magyar döntéshozók is túl mereven veszik az egyes térségek határait, holott a különféle feladatokat más és más települések összefogásával érdemes megoldani. Azt is sokszor említették név nélkül nyilatkozó forrásaink, hogy az utóbbi évek magyar gyakorlatát a minden területen megfigyelhető központosítás jellemzi, de a kudarchoz a csökkenő önállóság mellett az is hozzájárul, hogy a polgármesterek együttműködés helyett változatlanul versenyeznek a pénzekért. A jövőre nézve azt emelték ki, nem elég az uniós pénzekre várni, a mindenkori magyar kormányoknak saját forrásból is többet kellene költeni az elmaradott térségek felzárkóztatására. Az egy helyben toporgásra jellemző, hogy ma is érvényes a 2014-ben született Nemzeti fejlesztés 2030 elnevezésű Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció értékelése, ami ugyan főként az előző kormányokra mutogatva akarta rögzíteni a bajokat, de négy év kormányzás után azért már önkritikának is tekinthetők a kijelentések. Ezek szerint a térségek versenyképessége nem javult, a társadalmi különbségek nőttek, a gazdasági ágazatok terveiben nem jelentek meg a területfejlesztési szempontok, az egyes projektek gyakran nem igazodtak a helyi igényekhez és adottságokhoz, a területfejlesztési intézményrendszer átfedésekkel, nem hatékonyan működött. Az helyzetértékelés kimondja, hogy az egy lakosra jutó GDP alapján az unióban nálunk a legnagyobbak a területi különbségek, 3152 település közül 1580 elmaradott, a közösségi közlekedés alig fejlődött, a munkába járás megoldhatatlan, az iskola, orvos, kultúra elérési esélye a rendszerváltáskor mért helyzethez képest romlott, súlyos társadalmi teher az aprófalvak elnéptelenedése, a gettók megmaradása. A társadalomkutatók fentebb idézett véleménye azt mutatja, azóta sem javult érezhetően a leszakadt térségek helyzete. Igaz, a papírra vetett tervekben is csak annyi szerepel, „a területi különbségek nem nőnek tovább” 2030-ig.

Nincs igazi felelős

A kormány tagjainak feladatait rögzítő tavaly májusi kormányrendelet alapján a területfejlesztéssel többen is foglalkoznak, azt azonban nehéz kibogozni, hogy ki mit csinál ebben a kérdésben. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely felel például Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért és a településfejlesztésért, településrendezésért. Az innovációért és technológiáért felelős Palkovics László feladatlistájában a területfejlesztés is szerepel, az agrárminiszter Nagy István tartja kézben az agrár-vidékfejlesztést, és a pénzügyminiszter Varga Mihálynak is jutott egy szelet, ő a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felel.

Még alacsony az építési kedv Magyarországon

A KSH negyedévente közreadja a megyék népesedési, gazdasági adatainak frissítését a fejlettség olyan mutatószámaival együtt, mint az épített lakások száma. A Fókuszban a megyék című legutóbbi éves összesítés gyakorlatilag minden kérdésben igazolja, hogy nincs változás: a népesség 2018-ban minimálisan nőtt a munkahelyeket kínáló gazdaságilag fejlettebb régiókban, de a gyarapodás még az első helyen álló Pest megyében is csak 1,2 százalék, a második Győr-Moson-Sopron megyében már nem éri el az egy százalékot, Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megye lakosságszáma pedig stagnált. A többi megye, de még a főváros népessége is valamelyest csökkent, Békésben és Tolnában a legnagyobb mértékben. Budapest lakosságszáma 1 millió 750 ezer fő, az országé 9 millió 778 ezer. A folyamat véletlenül épp 2010-ben érkezett fordulóponthoz, amikor tízmillió alá került az ország lélekszáma. Miközben a regisztrált munkanélküliek aránya a KSH adatai alapján országos szinten már csak az aktív korúak 3,6 százaléka, még az állami számítás is azt mutatja, hogy 8,7 százalék Szabolcsban, 7,1 Baranyában, és 6,2 a Hajdúságban a munkát keresők tömege. Ráadásul – ahogy arra Katona Tamás közgazdász, volt KSH elnök többször is rámutatott – a kormány trükközik a statisztikával, aktív dolgozónak veszi a 130 ezernyi közfoglalkoztatottat, és az egy évnél nem régebben külföldön dolgozókat. Ha őket a szociális ellátásoknál vagy a ténylegesen nem itthon dolgozóknál számítaná be, a valós munkanélküliség mindjárt felkúszna 7 százalék fölé, csak ezzel már nem lehetne dicsekedni. Arról sem ejtenek szót a sikerbeszámolók, hogy a statisztikában csak azok szerepelnek, akik bejelentkeznek a foglalkoztatási szolgálathoz, a reményt vesztetteket sehol nem tartják nyilván. Egy térség lakosságának életszínvonalát jól mutatja, hogy mekkora az ott dolgozók nettó bére, több vagy kevesebb az országos átlagnál, lassabban vagy gyorsabban emelkedik annál. A területfejlesztés szempontját is hozzátéve érdemes megnézni, melyik megye rontott vagy javított a pozícióján 2010 óta. Tavaly a havi nettó átlagkereset országos szinten 219 412 forint volt, 2010-ben 132 628 forint. Kilenc évvel ezelőtt is a fővárosban dolgozók keresték a legtöbbet, ez nem változott. Ugyanakkor 2010-ben még Komárom-Esztergom megye állt a második helyen, azóta azonban Győr-Moson-Sopron már régen átvette ezt a pozíciót. Ennél fontosabb, hogy a sor végén nincs nagy változás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az utolsó helyen maradt, még tavaly sem kerestek annyit a keleti határ közelében élők, mint a fővárosiak 2010-ben. A budapestiek akkor 162 500 forintot vittek haza, de a szabolcsiak még 2018-ban is csak 153 451 forintos nettó bérekkel álltak az utolsó helyen. Nem sokkal keresnek többet a békési, nógrádi és zalai alkalmazottak sem. Egy térség fejlettségét, az ott lakók életszínvonalát az is megfelelően jellemzi, hány lakás épül egy esztendő alatt. A hosszú évekig tartó mélypont után ugyan élénkül az építési kedv, de az emberek óvatosságát mutatja, hogy az országban sokfelé még mindig kevesebb ingatlant adtak át tavaly, mint 2010-ben. A fővárosban akkor 6186 használatbavételi engedélyt adtak ki, míg 2018-ban csak 3874-et. Baranyában a kilenc évvel ezelőtti 478 lakással szemben tavaly 223, Békésben 293 helyett 111, Nógrádban pedig 146 lakással szemben mindössze 54 épült. Vannak azonban térségek, ahol a gazdaság teljesítménye az építési kedvet is meghozta. Több ingatlant vehettek birtokba a tulajdonosok a 2010-es átadásokhoz képest Bács, Hajdú-Bihar, Pest, Vas és Veszprém megyében és különösen nagy volt az ugrás Győr környékén. Jellemző az is, hogy a hátrányos térségekben kevesebb ingatlanra mondják ki, hogy lakhatásra már alkalmatlan. Épp ezekben a megyékben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy önkormányzati lakások épüljenek, amit a piaci ár alatt bérelhetnének a rászorulók, de a Fókuszban a megyék című KSH kiadvány adatai szerint az egész országban összesen 41 ilyen ingatlan épült tavaly, 13 megyében egyetlen egy sem. Budapest vezeti a sort 23 önkormányzati lakással, aminek azonban van egy nagy szépséghibája: valamennyit a XIII. kerületi önkormányzat építtette a Kartács utca 14. szám alatti passzívházban. Más kerületek egyet sem.
Frissítve: 2019.04.20 06:30

Nyilvántartásba vették az MSZP-Párbeszéd, az LMP és a DK listáját az EP-választásra

Publikálás dátuma
2019.04.19 17:21

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Összegyűjtötték a szükséges 20 ezer érvényes ajánlást, a korábban nyilvántartásba vett Jobbikhoz, Fidesz-KDNP-hez, Momentumhoz és a Mi Hazánk Mozgalomhoz hasonlóan.
Nyilvántartásba vette az MSZP-Párbeszéd Magyarországért, a Lehet Más a Politika (LMP) és a Demokratikus Koalíció (DK) listáját a május 26-ai európai parlamenti (EP-) választásra pénteken a Nemzeti Választási Bizottság (NVB). A bejelentések megfeleltek a feltételeknek és a pártok összegyűjtötték a listaállításhoz szükséges 20 ezer érvényes ajánlást.
  • Az MSZP-Párbeszéd 48 nevet tartalmazó listáját Tóth Bertalan, az MSZP elnöke és frakcióvezetője vezeti.
  • Az LMP 28 névből álló listájának élén Vágó Gábor korábbi országgyűlési képviselő szerepel.
  • A DK 36 nevet felsoroló listáját Dobrev Klára, a párt alapító tagja vezeti.
Az NVB korábban már nyilvántartásba vette a Jobbik, a Fidesz-KDNP, a Momentum Mozgalom és a Mi Hazánk Mozgalom listáját.
A választáson indulni szándékozó pártoknak április 23-án 16 óráig kell leadniuk az összegyűjtött 20 ezer érvényes ajánlást és bejelenteniük a listájukat. A listán legfeljebb háromszor annyi, azaz 63 jelölt állítható, mint a megszerezhető mandátumok száma, de a szavazólapra csak az első öt jelölt neve kerül fel. A jelöltek sorrendjét a párt határozza meg. A lista bejelentése után a sorrendet nem lehet módosítani, nem lehet a listára új nevet felvenni, és nem lehet róla levenni sem. Ha valamelyik jelölt a listáról kiesik - mert elveszíti választójogát vagy írásban lemond a jelölésről -, helyére a listán soron következő lép. A listát és az azon szereplő jelölteket az NVB legkésőbb a bejelentést követő negyedik napon veszi nyilvántartásba.