Nemzetközi kutatás alanya volt Muci, a Budakeszi Vadaspark aranysakálja

Publikálás dátuma
2019.04.05. 13:13
Muci
Fotó: Budakeszi Vadaspark
Az aranysakálok táplálkozási szokásait vizsgáló kutatási projektben vett részt Muci, a Budakeszi Vadaspark aranysakál nősténye.
Komoly nemzetközi karriert futott be Muci, a Budakeszi Vadaspark nőstény aranysakálja: az osztrák Universität Für Bodenkulture kutatói egy, az aranysakálok táplálkozási szokásait vizsgáló kutatásuk főszereplőjéül választották - derült ki az intézmény közleményéből.
A kutatók a Goldschakal Projekt keretein belül a hazánkban is igen nagy számban előforduló aranysakál táplálkozási szokásait vizsgálták. Két koplalónapot követően Muci válogatott finomságokat (nyúl-, kecske- és egérhúst) kapott, a szakemberek pedig azt figyelték meg, hogy a sakál hol és hogyan fogyasztja el a zsákmányt: mennyit eszik és mit csinál az étel megmaradt részeivel. A kétnapos koplalásra azért volt szükség, hogy a korábban elfogyasztott táplálék teljesen kiürüljön a sakál szervezetéből. 
Az aranysakál a folyószabályozások következtében Magyarországon a XX. század közepére szinte teljesen kihalt, ám az 1990-es évek során délről, elsősorban Szerbia felől ismét terjedni kezdett, mára pedig már az egész ország területén megtalálható. Annak ellenére, hogy az aranysakálok már több száz éve jelen vannak a Kárpát-medencében, viselkedésükről a mai napig elég keveset tudni. Az elmúlt évtizedekben több hazai és külföldi egyetem kutatói is foglalkozni kezdtek az aranysakál táplálkozási szokásainak megismerésével, és a fajra gyakorolt pozitív és negatív környezeti hatások feltérképezésével – ez pedig az állat és a természetes élőhelyének védelmében is nagy segítséget nyújthat.
Szerző

"Egészen elképesztő" mértékben fogynak a bébikorallok a Nagy-korallzátonynál

Publikálás dátuma
2019.04.05. 10:10
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Csaknem 90 százalékkal kevesebb a bébikorall az ausztrál Nagy-korallzátonynál, mint az 1990-es években volt - derült ki egy új tanulmányból, amely a zátonyt sújtó közelmúltbeli tömeges korallfehéredéseket teszi felelőssé a jelenségért.
"Az elpusztult virágállatok nem szaporodnak"

- mondta Terry Hughes, a queenslandi James Cook Egyetem munkatársa.

A Nature című tudományos folyóiratban publikált tanulmány készítői tavaly végeztek vizsgálatokat a Nagy-korallzátonynál. Megnézték, hogy mennyi felnőtt példány élte túl a 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredéseket, valamint felmérték az új korallok számát - írja a BBC hírportálja.
"A Nagy-korallzátony hosszában átlagosan 90 százalékkal alacsonyabb az új korallok száma az 1990-es évekhez képest"

- mondta Andrew Baird, a tanulmány társszerzője.

 Baird "egészen elképesztőnek" nevezte a bébikorallok számának visszaesését és hozzátette, hogy a korallzátonynak valószínűleg soha ezelőtt nem volt még ilyen mértékű regenerálódási problémája. A szakember szerint ha az egyik zátony el is pusztul, akkor a többin általában még jócskán vannak felnőtt példányok, amelyek képesek szaporodni. A közelmúltbeli tömeges korallfehéredések azonban a Nagy-korallzátony 1500 kilométernyi szakaszát érintették. 
"A pusztulás mértéke jelenleg olyan magas, hogy egyszerűen nem maradt, ami újra benépesítené a zátonyt"

- húzta alá Baird.

 A szakemberek azt is megállapították, hogy a bébikorallok faji összetétele is megváltozott: 93 százalékos csökkenést észleltek az Acropora korallnem képviselőinél. Az Acropora fajok a legfontosabb zátonyalkotó korallok közé tartoznak, vagyis kulcsfontosságú szerepet játszanak a mészkőváz felépítésében. A következő 5-10 éven belül mégis képesek lennének a regenerálódása, ha a jövőben nem sújtja őket újabb tömeges korallfehéredés. Baird azonban megjegyezte, hogy a jelenlegi becslések szerint egy ilyen forgatókönyv "szinte elképzelhetetlen". A kutatók rávilágítottak az óceánvíz hőmérsékletének emelkedése és a korallok sebezhetősége közötti összefüggésre, és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítések növelését szorgalmazzák.
A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Az Ausztrália keleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyt az elmúlt években a töviskoronás tengericsillagok inváziója, a vízminőség romlása, az óceánvíz savasodása, a zátony csaknem kétharmadát súlyosan károsító 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredés sújtotta.
Szerző

Szenzáció: szűznemzéssel születtek varánuszbébik a pécsi állatkertben

Publikálás dátuma
2019.04.05. 09:40
Illusztráció
Fotó: Stéphan Bonneau / Biosphoto / AFP
A pécsi állatkert Ervina nevű szalagos varánusza feltehetően szűznemzéssel, azaz hím varánusz "segítsége" nélkül adott életet négy egészséges kis gyíknak - közölte a pécsi állatkert az MTI-vel, azt is kiemelve, hogy ilyen esetet eddig még nem dokumentáltak.
A nőstény fél éve egészséges tojásokat rakott, amelyekből négy kis varánusz kelt ki néhány hete. Ez azért szenzációs, mert a pécsi állatkertben két nőstény varánusz él, a kis gyíkok tehát feltehetően szűznemzéssel születhettek meg, ami még a vadon élő hüllők esetében is rendkívül ritka.
A szűznemzés olyan túlélési stratégia, genetikai jelenség, ami biztosítja az állatok - például a hüllők, halak, kígyók - szaporodását, hím egyedekkel történő párzás nélkül, tehát az állatok egyedfejlődése csak a nőstények petesejtjéből indul meg, a hímivarsejtek nélkül. Szalagos varánuszok esetében 
"még soha, sehol" nem dokumentáltak a pécsihez hasonló esetet.

Szalagos varánuszok már az 1980-as évektől kezdve jelen vannak az állatkert gyűjteményében. Sulyok Ábris, az állatkert terráriumának vezetőjét idézve a közleményben azt írják, a gondozók tudomása szerint az elmúlt több mint 30 év alatt ezek az állatok nem szaporodtak. Hogy minden kétséget kizáróan bizonyítani tudják, hogy valóban szűznemzés történt, genetikai vizsgálatokat is végeznek majd.
Mészáros István, a varánuszok gondozója szerint miután a gyíkok elhagyták a tojást, továbbra is rendkívül nagy figyelemmel kell követni a fejlődésüket. Speciális nevelést és kiemelt törődést igényelnek, amit nehezít, hogy kevés a leírt tapasztalat és tudás az ilyen körülmények között született gyíkok gondozásáról. Ahogy viszont nőnek, egyre kevesebb feladat lesz velük, mivel a szalagos varánuszok igen gyorsan alkalmazkodó, sikeres és hatékony ragadozók.
Szerző