nyugdíj;élet;

2019-04-08 09:00:00

Vonulunk

Olyan ez, mint a születés, a halál és a szüzesség elvesztése. Egyszer történik meg az emberrel az életben a nyugdíjba vonulás is. 

Van ebben a szóban valami ünnepélyesség. Kerpelicsné azonban ennél prózaibbnak tekintette, neki ez volt a munkája, dolgozókat küldött nyugdíjba nap mint nap, nem volt kedve lelkizni. Olvastam a nyugdíjkalkulátort? Olvastam. Felhívjuk a szíves figyelmét, hogy a kapott eredmény – értsd a nyugdíjösszeg - semmilyen hivatkozási alapot nem jelenthet a jövőbeni nyugdíj megállapításával kapcsolatban. Az alkalmazás az adott naptári évben várható öregségi nyugdíj összegét a felhasználó birtokában lévő és általa rögzített adatok alapján határozza meg. Ha a rögzített adatok esetleg tévesek, hiányosak, a vonatkozó jogszabályoknak ellentmondóak, vagy a rögzítéskor elütés történt, a kapott eredmény megtévesztő lehet. 

Munkakönyve van? Nincs. Annak idején azt mondták, szabaduljunk meg tőle. Hát ez hiba volt. Amúgyis, hol van már az „annak idején”? Minden évben új dolgok jönnek, magának magyarázzam? Korábbi munkahelyeiről hozott igazolást az ott töltött idő és munkabér vonatkozásában?

Végre elhangzott a kedvenc szavam. Vonatkozásában. A korábbi munkahelyeim megszűntek, de az államigazgatásban dolgozom negyvennégy éve. 

Így nem lesz könnyű, sóhajtott Kerpelicsné. Én már néhány héttel ezelőtt jártam itt, mondtam, ugyan már, legyintett, én mindig egy napra tervezek előre, van, aki tervezi a nyugdíjat, és közben meghal, én meg hiába dolgozom. És ebben az országban mindenkinek minden sürgős. Tessék, töltse ki ezeket, jöjjön vissza holnap. Nem lehetne most? Vidéken lakom, két óra vonatút. Sajnos, ez benne van a pakliban - és máris felkapta a telefonkagylót, közben megszólalt a mobilja, hagyjál most, ügyfél van nálam, az a hülye férjem, semmit sem talál a lakásban, csak a telefont, és máris nyomja. Na, nézze meg otthon, hátha mégis meglesz a munkakönyv, vagy kutassa fel a volt munkahelyeit, különben hónapokig is elhúzódhat a dolog, és nem maga van egyedül, belenézett a naptárába, tessék, ma még ketten jöttek, nem tudom, mi van, mindenki most megy nyugdíjba, én meg egyedül vagyok, mert Ágika szülni ment. Ha vidéken lakik, majd a megyeiek intézik a dolgokat, oda is el kell majd menni, bejelentkezni, majd húzzon sorszámot, mert biztosan sokan lesznek, kérheti írásban is, de akkor egy-két hónapig is elhúzódhat, mindenki azt hiszi, hogy ez egy olyan könnyű kis játék, aztán ez a vége, kész bolondokháza, megjegyzem, magától is egy kicsit több együttműködésre számítottam. 

Amikor édesapám a hetvenes években nyugdíjba ment, ünnepséget rendeztek a vállalatnál, a minisztérium képviselője kitüntetést adott át, a szakszervezeti bizalmi beszédet tartott, a fiatalok emlékalbumot készítettek. Meghívták a családtagokat is, hiszen nyugdíjba egyszer megy az ember az életben, emlékezetessé kell tehát tenni a pillanatot.

Kerpelicsné rám nézett, tekintetében se részvét, se öröm. Hát igen, mondta, majd a megyeiek, de azokat is átszervezték, senki sem ért semmihez.

És én vonultam.