Vonulunk

Olyan ez, mint a születés, a halál és a szüzesség elvesztése. Egyszer történik meg az emberrel az életben a nyugdíjba vonulás is. 
Van ebben a szóban valami ünnepélyesség. Kerpelicsné azonban ennél prózaibbnak tekintette, neki ez volt a munkája, dolgozókat küldött nyugdíjba nap mint nap, nem volt kedve lelkizni. Olvastam a nyugdíjkalkulátort? Olvastam. Felhívjuk a szíves figyelmét, hogy a kapott eredmény – értsd a nyugdíjösszeg - semmilyen hivatkozási alapot nem jelenthet a jövőbeni nyugdíj megállapításával kapcsolatban. Az alkalmazás az adott naptári évben várható öregségi nyugdíj összegét a felhasználó birtokában lévő és általa rögzített adatok alapján határozza meg. Ha a rögzített adatok esetleg tévesek, hiányosak, a vonatkozó jogszabályoknak ellentmondóak, vagy a rögzítéskor elütés történt, a kapott eredmény megtévesztő lehet. 
Munkakönyve van? Nincs. Annak idején azt mondták, szabaduljunk meg tőle. Hát ez hiba volt. Amúgyis, hol van már az „annak idején”? Minden évben új dolgok jönnek, magának magyarázzam? Korábbi munkahelyeiről hozott igazolást az ott töltött idő és munkabér vonatkozásában?
Végre elhangzott a kedvenc szavam. Vonatkozásában. A korábbi munkahelyeim megszűntek, de az államigazgatásban dolgozom negyvennégy éve. 
Így nem lesz könnyű, sóhajtott Kerpelicsné. Én már néhány héttel ezelőtt jártam itt, mondtam, ugyan már, legyintett, én mindig egy napra tervezek előre, van, aki tervezi a nyugdíjat, és közben meghal, én meg hiába dolgozom. És ebben az országban mindenkinek minden sürgős. Tessék, töltse ki ezeket, jöjjön vissza holnap. Nem lehetne most? Vidéken lakom, két óra vonatút. Sajnos, ez benne van a pakliban - és máris felkapta a telefonkagylót, közben megszólalt a mobilja, hagyjál most, ügyfél van nálam, az a hülye férjem, semmit sem talál a lakásban, csak a telefont, és máris nyomja. Na, nézze meg otthon, hátha mégis meglesz a munkakönyv, vagy kutassa fel a volt munkahelyeit, különben hónapokig is elhúzódhat a dolog, és nem maga van egyedül, belenézett a naptárába, tessék, ma még ketten jöttek, nem tudom, mi van, mindenki most megy nyugdíjba, én meg egyedül vagyok, mert Ágika szülni ment. Ha vidéken lakik, majd a megyeiek intézik a dolgokat, oda is el kell majd menni, bejelentkezni, majd húzzon sorszámot, mert biztosan sokan lesznek, kérheti írásban is, de akkor egy-két hónapig is elhúzódhat, mindenki azt hiszi, hogy ez egy olyan könnyű kis játék, aztán ez a vége, kész bolondokháza, megjegyzem, magától is egy kicsit több együttműködésre számítottam. 
Amikor édesapám a hetvenes években nyugdíjba ment, ünnepséget rendeztek a vállalatnál, a minisztérium képviselője kitüntetést adott át, a szakszervezeti bizalmi beszédet tartott, a fiatalok emlékalbumot készítettek. Meghívták a családtagokat is, hiszen nyugdíjba egyszer megy az ember az életben, emlékezetessé kell tehát tenni a pillanatot.
Kerpelicsné rám nézett, tekintetében se részvét, se öröm. Hát igen, mondta, majd a megyeiek, de azokat is átszervezték, senki sem ért semmihez.
És én vonultam.
Szerző
Odze György
Frissítve: 2019.04.08. 09:29

A múltbeli bűnök hete

Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (szokásos tájékoztatóján), hogy a magyar kormány támogatja a holokauszt magyar gyermekáldozatai emlékhelyének, a Sorsok Házának a megnyitását, ha azonban ez nem lehetséges „az ország bemocskolása nélkül”, akkor erre nem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Sorsok Házával kapcsolatban az égvilágon senki nem mocskolja be az országot, csupán azt kritizálták többen is (Randolph Braham professzortól a jeruzsálemi Jad Vasem intézet igazgatójáig, történészektől a Mazsihiszig), hogy a múzeumi kiállítás koncepciója egyoldalú, és nem a tényeknek megfelelően mutatja be az akkori magyar állam történelmi felelősségét. 
Ha ez az ország bemocskolásának számít, akkor nehéz lesz itt tisztának maradni.

Azt állította továbbá Gulyás (ugyanott), hogy a ferihegyi repülőtér értékesítése a szocialista kormány egyik legnagyobb bűne volt. Mint mondta, a kormány elégedetlen a működtetéssel, és a repülőtéren csak minimális fejlesztések történtek.
Ezzel szemben a tény az, hogy a repülőtér utasforgalma 2010-hez képest megduplázódott. Ennek lebonyolítására komoly beruházásokat hajtottak végre; a Sky Court csarnokra például 75 milliárd forintot költöttek, legutóbb pedig tavaly ősszel adtak át egy újabb utasmólót. A következő öt évben ezenkívül egy harmadik terminált is építenek, mert arra számítanak, hogy a forgalom további 50 százalékkal nő. Ezeket a beruházásokat nem az állam, vagyis a köz pénzéből végzik. De a jelek szerint az állam azt szeretné, ha minden pénzhez köze lenne.
Azt is állította Gulyás (szintén a kormányinfón), hogy Brüsszelnek le kell állítania a migránskártya-programot, mert rendkívül aggasztó, hogy terroristák juthatnak ilyen kártyákhoz, és hogy az EU, illetve az ENSZ pénzzel segíti Európában tartózkodásukat.
Ezzel szemben a tény az, hogy a kártyákat nem migránsoknak, hanem menedékkérőknek vagy menekülteknek adják, akik készpénz-támogatásra is jogosultak lennének. Ennél pedig egyszerűbb és ellenőrizhetőbb a kártya használata. Hogy köztük akár terroristák is megbújhatnak, nem zárható ki, mint ahogy az sem, hogy egykori bevándorlók leszármazottai már állampolgárként válnak terroristává. Sőt ez még a született magyarok között is előfordulhat, lásd a körúti robbantót. Bár neki nincs migránskártyája.
Azt állította az Emberi Erőforrások Minisztériuma (közleményében), hogy a kórházak adóssága „a balliberális korszak egyik súlyos mulasztása, mert a folyamatos pénzkivonás miatt 2010-re az adósságállomány megközelítette a 130 milliárd forintot. A 2010-es kormányváltás óta azonban kevesebb, mint felére csökkent a kórházak adósságállománya.”
Ezzel szemben a tény az, hogy 2010 végén a kórházi adósságállomány 34,6 milliárd forint volt, 2018 végén pedig a lejárt adósságok 55 milliárdot tettek ki. Vagyis jelentősen nőttek 2010-hez képest. Egy minisztériumi közleménnyel ezeket nem lehet eltüntetni. Ahhoz nem Kásler Miklós kellene, hanem Rodolfó, a bűvész. Vagy Orbán – már ha több pénzt szánna az egészségügyre.
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.04.06. 10:11

Látványpénz

Azért a kulturális tao sírjánál állva, kizárólag a saját lelkiismeretünk megnyugtatása végett, még egyszer, utoljára ismételjük el: amit ebben a dologban Orbán, Kásler, Fekete és Tarlós urak műveltek, az egy hazug, gonosz, kampánycélokat szolgáló  szemfényvesztés. 
A tao eredeti célja az volt, hogy a tőke közvetlenül, a vállalkozói adó terhére finanszírozhassa az állandó pénzhiánnyal küzdő előadóművészeti szervezeteket. Orbán hatalomra kerülve ezt a lehetőséget kiterjesztette a látványportokra, majd addig kavart, amíg a kultúrát kizárta belőle. Bizonyára igaz, hogy egyes látványzenei és látványtánc vállalkozások visszaéltek a finanszírozási formával. Miért nem küldték rájuk a NAV-ot, miért nem vizsgáltatták ki? Tény lehet az is, hogy a rabló-pandúr közvetítéssel foglakozó cégek sápot szedtek a megszerzett taóból. A feleknek valószínűleg így is megérte, de ha ez így nem helyes, nem lehetne esetleg azt is felmérni, nemzetgazdaságilag mennyire hasznos a botlábú focisták taóból való honorálása, pláne, ha ennek a megfelelő helyen való együttszotyizás némi védelmi pénz jelleget is kölcsönöz? 
Párás lesz az ember szeme a meghatottságtól, amikor azt hallja, hogy a főpolgármester kibrusztolta: a főváros színházai kapják meg a költségvetéstől a megvont tao miatt kiesett összeget. Bizonyára olyan megrögzött cinikusnak kell lenni, mint én vagyok ahhoz, hogy éljünk a gyanúperrel: bárki nyeri is az őszi választást, jövő ilyenkor már azon fogunk sírni, hogy ezt a pénzt megkurtították, zárolták, elvitte a cica. A független társulatok és játszóhelyek pedig, amelyeknek ez a támogatási forma a fennmaradásukat biztosította, eleve föl sem merültek az alkuban. 
De a lényeg a két jó hír. Az egyik, hogy egy évre legalább a kőszínházak vezetői fellélegezhetnek. A másik meg, hogy Tarlós István talán nem teljesen nyugodt, mert lám, begyújtotta a kampányrakétákat.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.04.06. 10:15