Milliárdosok a résben

Olvasom, Mészáros Lőrinc bekerült a nemzetközileg is nyilvántartott (dollárban) milliárdosok körébe. Nem kétséges, ilyen gazdagodás megeshet akár legálisan is, például nagysikerű termék feltalálásával lehet milliókat szerezni, vagy akár szerencsejátékon is nyerhet valaki nagy pénzt. De nálunk a "szerencséseknél" (a kormány hűbéreseinél) a gazdagodásnak más volt a menete. 
Erről a folyamatról vannak személyes tapasztalataim is. Az első Orbán-kormány idején, 2001-ig én voltam a Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója. Akkor már hallottam bizonyos, pénzügyi szabályokkal nem magyarázható pénzmozgásokról, Simicska már működött. A kiadónknál például nagy felháborodást keltett az az eset, ami a 2000. évben első osztályba kerülő kisdiákok számára készült könyvhöz kapcsolódott. A kiadványt maga Orbán Viktor javasolta, és előzetesen pályázatot írtak ki a kiadására. Mi is pályáztunk, a könyv előírt paramétereihez mérten minimális előállítási költségvetéssel. A pályázatot egy kis kiadó nyerte. A könyv megjelent, az eredeti előíráshoz képest sokkal rosszabb könyvészeti jellemzőkkel. Aztán elkotyogták a sajtóban, hogy mibe került ennek (az ócska) könyvnek az előállítása. Ez az összeg mintegy háromszorosa volt a mi pályázati költségvetésünknek. Persze, hogy felháborodtunk. Szaladtam fűhöz, fához, magyarázatot kérve. Végül a pályázat kiírójának titkára fogadott, aki azt mondta: nyugi, ez az összeg még egy százaléka sincs a millenniumi költségvetésnek, maradjatok szépen csendben. Maradtunk...
Aztán jött 2001. év eleje. A kiadó 100 százalékos állami tulajdonban volt, felettesünk, a tulajdonjog képviselője behívatott, és azt kérte, hogy adjunk 80 millió forintnyi munkát Kövér Szilárd nyomdájának. Ez a pénz 18 évvel ezelőtt nem volt kevés. Akkor már a következő tanév tankönyveit előállító nyomdákkal szerződéseink voltak, ezeket mindig előzetes árajánlatokhoz kötöttük, versenyeztetés volt, és már készültek is a könyvek. A szerződéskötés előtt most is ez történt, árajánlatokat kértünk a nevezett nyomdától. Ezek rendre 40-50 százalékkal magasabbak voltak, mint az adott paraméterű könyveknél az ország más nyomdáinál megszokottak. Ebbe nem akartam belemenni, hiszen tudtam, ha egyszer megteszem, akkor nem lesz megállás. Gyorsan érkezett a válasz: az összes folyamatban lévő nyomdai munkálatokat leállíttatták velünk, átfogó vizsgálatra hivatkozva. Tisztában voltam vele: ha állnak a nyomdák, nem lesz tankönyv tanévkezdésre, felelőst fognak keresni, és ez én leszek. Beadtam a lemondásomat. Elfogadták, a kiadóba másnap új főnök jött, én pedig elmentem tanítani (fele fizetésért).
A fent vázolt eljárást általánossá lehet tenni: az állam pályázatot ír ki, ezt a kijelölt cég (ember) megnyeri, akinek a költségvetése és a munka valódi értéke (amit majd nem ő végez, hiszen nem ért hozzá) között hatalmas rés van, amihez aztán hozzá lehet férni. Hát ez a hozzáférés az, ami egy civilizált, szabályok szerint működő társadalomban büntetendő cselekedet. Lopás. Ez és csakis ez a nemzeti vállalkozó réteg gyors gazdagodásának legfőbb alapja. Az állam, pontosabban a jelenleg regnáló kormány meg ezt hagyja, sőt ösztönzi. Talán azzal az elvi háttérrel, hogy minden kormánynak joga van a hozzá hűséges pénzügyi arisztokrácia megteremtésére. (A közgazdasági egyetem jelenlegi vezetője legalábbis ilyen értelemben nyilatkozott.) 
Nem, nincs joga senkinek a túlszámlázásokkal a közösből pénzt lopni! Akkor sem, ha ez a legfőbb úr megbízásából (és talán az ő nevére írva) történik. Erről bizony egyszer el kell számolni. 
Frissítve: 2019.04.11. 09:34

Szabadon

Felesleges bámészkodni, meg munka helyett jogászkodni. A rabszolgatörvény parlamenti elfogadása úgy volt jó, ahogy az történt. Nagyjából így áll a helyzet az Alkotmánybíróság (Ab) tegnapi döntése után. A testület elvetette azokat a beadványokat, amelyek kifogásolták a parlament december 12-i ülésén történteket, amikor az önmaga paródiájába fordult törvénygyárban a kormánynak sikerült átvernie a dolgozóknak hátrányos rabszolgatörvényt és ennek farvizén a közigazgatási bíróságról szóló szabályt is.
Tartalmilag egyelőre nem tudjuk, alkotmányos-e a jogszabály (sokaknak erős kétségei vannak), de most kiderült, hogy az elfogadás technikai része közjogilag rendben volt. Azon az ülésen, ahol a képviselői padsorokból vezették a tanácskozást, nem volt ellenzéki jegyző, és szavazókártyák nélkül is lehetett voksolni, magyarán csak az nem nyomott gombot más helyett, aki nem akart.
Ez utóbbival kapcsolatban egészen érdekes okfejtés ékezett az Ab-tól. Eszerint azért nem kifogásolható az eljárás, mert a képviselők maguk felelősek azért, hogy ne szavazzanak más helyett. Ilyen alapon azt is mondhatták volna, hogy a betörő (jogsértő) maga felel azért, hogy ne tűnjön el semmi abból a lakásból, ahová belépett, vagy ha mégis eltűnik, az nem jogsértés. Előkerült továbbá az indoklásban, hogy a csipkártya megléte sem zárja ki, hogy valaki más szavazzon az adott képviselő helyett. Magyarán: azért nem probléma az azonosító kártya hiánya, mert ha van, akkor is szavazhat más, tehát az sem gond, ha nincs.
Nem lepődtünk meg az Ab döntésén, ahogy azon sem, hogy ezt a kérdést nem parkoltatták évekig, mint a civiltörvényt vagy a lex CEU-t. Kampány van. A kormánynak kell a rabszolgatörvény, az Ab pedig szabadon dönt. De érdemes Goethe-t idézni: "Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad."
Szerző
Markotay Csaba
Frissítve: 2019.04.10. 09:21

Agymosás

A hatalom semmit nem bíz a véletlenre. Bár hivatalosan még csak az európai parlamenti választás kampánya kezdődött meg, a kormánypárt propagandistái vigyázó szemüket már az őszi önkormányzati voksolásra is rávetik. Ennek jele, hogy miközben a Fidesz és a Jobbik még csak azon versenyzett, melyikük tudja előbb leadni a májusra szükséges ajánlószelvényeket, már elkezdték lejáratni az ellenzék lehetséges indulóit. Karácsony Gergely régóta a célkeresztben van, de nem az egyetlen, akit támadni kell. A biztonság kedvéért pedig a jelöltek esetleges gyengeségeire még a karaktergyilkosság jól bevált módszereivel is ráerősítenek. 
A jelek szerint egyenként akarják levadászni mindazokat, akik szembe mernek szállni a nemzeti együttműködés rendszerével, ráadásul képesek még el is indulni az őszi megméretésen.

 A Nézőpont Intézet például most látta elérkezettnek az időt, hogy felmérje, mit gondolnak a hódmezővásárhelyiek több mint egy éve megválasztott polgármesterük további esélyeiről. S láss csodát, a – szűk – többség úgy foglalt állást, nem szeretnék, ha újra Márki-Zay Péter győzne. Az 500 (!) telefonon megkérdezett ember nagy része kifogásolta, hogy a városvezető túl sokat politizál országosan, ráadásul még bevándorláspárti is. 
Mindez alkalmat adott a Kossuth rádió műsorkészítőinek, hogy kicsit fokozzák is a polgármester lejáratását. Ebben nem kisebb személyiség, mint a Nézőpont csoport vezérigazgatója segített. Mráz Ágoston Sámuel többek között kifejtette, hogy felmérésük szimbolikus jelentőségű, hiszen Márki-Zayt eddig a „legyőzhetetlenség mítosza” vette körül. Most viszont meginoghat a széke. A pártatlansággal egyáltalán nem vádolható politológus mindebből azt a következtetést is levonta, hogy a korábban eltévelygő fideszesek immár jó útra tértek, a kormánypárt egységes. Érvelését még az sem gyengítette, hogy jelöltjük azért még nincs Vásárhelyen. 
Az viszont igaz, tényleg jelképes a felmérés, meg az interjú. Jelzi, a fideszes média gőzerővel folytatja az agymosást. Nem könnyű embernek maradni.
Frissítve: 2019.04.10. 09:21