Bibi örök

Hiába szerzett azonos számú mandátumot Beni Ganz tábornok Kék-Fehér balközép koalíciója, ezúttal is Benjamin Netanjahu és a Likud a választás győztese Izraelben. Az illiberalizmussal kacérkodó vezér megalakíthatja ötödik kormányát, megdöntve ezzel az államalapító Ben Gurion hivatali rekordját. Az alacsonyabb részvétel ellenére a Likud több szavazatot szerzett, mint 2015-ben, „Bibi” presztízsét három komoly korrupciós ügye sem ingatta meg, mint ahogy az ország súlyosbodó nemzetközi elszigetelődése sem számított. 
Hovatovább a legendás angol csatár  elhíresült mondása lesz érvényes az izraeli választásokra is. "A futball olyan játék, amit 22-en játszanak 90 percen át, és a végén mindig a németek nyernek" - mondta egykor Gary Lineker, de a legutóbbi világbajnokságon, amikor címvédőként már a csoportkörben kiestek, ő maga jelezte, hogy „az előző verzió a múlté.” De kérdés, lesz-e ereje, kitartása a demokratikus ellenzéknek kivárni, míg az izraeli politikában is megtörik az átok.
Nyilván frusztráló, hogy bárki neve alatt egyesülnek a demokratikus erők, bármennyi botrány és konfliktus halmozódik fel egy-egy Netanjahu kormányzat alatt, bármennyire belefárad a lakosság abba a patthelyzetbe, amely többek között annak is köszönhető, hogy a miniszterelnök nem hajlandó visszatérni az izraeli-palesztin béketárgyalások zöldasztalához, az ország Bibije demokratikus választás útján megdönthetetlen. Már másodjára tűnt úgy néhány óráig, az exit pollok alapján, hogy győzött az ellenzék, aztán mégsem… Marad minden a régiben. 
A Közel-Kelet egyetlen demokráciája tovább fog sérülni, a Donald Trump harcias támogatását maga mögött tudó Netanjahu pedig tovább fogja feszíteni a húrt. Minden bizonnyal megpróbálja beváltani legutóbbi kampányígéretét, a nemzetközileg bírált telepespolitika „tökéletesítését”, a telepek csatolását.  Jeruzsálem státusának megváltoztatása, a Golán fennsík fölötti izraeli szuverenitás amerikai elismerése mellett ez lehet az utolsó csepp a pohárban. Pokollá válhat immár az Ígéret Földje.
Szerző
Gál Mária
Frissítve: 2019.04.11. 09:31

Szabadon

Felesleges bámészkodni, meg munka helyett jogászkodni. A rabszolgatörvény parlamenti elfogadása úgy volt jó, ahogy az történt. Nagyjából így áll a helyzet az Alkotmánybíróság (Ab) tegnapi döntése után. A testület elvetette azokat a beadványokat, amelyek kifogásolták a parlament december 12-i ülésén történteket, amikor az önmaga paródiájába fordult törvénygyárban a kormánynak sikerült átvernie a dolgozóknak hátrányos rabszolgatörvényt és ennek farvizén a közigazgatási bíróságról szóló szabályt is.
Tartalmilag egyelőre nem tudjuk, alkotmányos-e a jogszabály (sokaknak erős kétségei vannak), de most kiderült, hogy az elfogadás technikai része közjogilag rendben volt. Azon az ülésen, ahol a képviselői padsorokból vezették a tanácskozást, nem volt ellenzéki jegyző, és szavazókártyák nélkül is lehetett voksolni, magyarán csak az nem nyomott gombot más helyett, aki nem akart.
Ez utóbbival kapcsolatban egészen érdekes okfejtés ékezett az Ab-tól. Eszerint azért nem kifogásolható az eljárás, mert a képviselők maguk felelősek azért, hogy ne szavazzanak más helyett. Ilyen alapon azt is mondhatták volna, hogy a betörő (jogsértő) maga felel azért, hogy ne tűnjön el semmi abból a lakásból, ahová belépett, vagy ha mégis eltűnik, az nem jogsértés. Előkerült továbbá az indoklásban, hogy a csipkártya megléte sem zárja ki, hogy valaki más szavazzon az adott képviselő helyett. Magyarán: azért nem probléma az azonosító kártya hiánya, mert ha van, akkor is szavazhat más, tehát az sem gond, ha nincs.
Nem lepődtünk meg az Ab döntésén, ahogy azon sem, hogy ezt a kérdést nem parkoltatták évekig, mint a civiltörvényt vagy a lex CEU-t. Kampány van. A kormánynak kell a rabszolgatörvény, az Ab pedig szabadon dönt. De érdemes Goethe-t idézni: "Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad."
Szerző
Markotay Csaba
Frissítve: 2019.04.10. 09:21

Agymosás

A hatalom semmit nem bíz a véletlenre. Bár hivatalosan még csak az európai parlamenti választás kampánya kezdődött meg, a kormánypárt propagandistái vigyázó szemüket már az őszi önkormányzati voksolásra is rávetik. Ennek jele, hogy miközben a Fidesz és a Jobbik még csak azon versenyzett, melyikük tudja előbb leadni a májusra szükséges ajánlószelvényeket, már elkezdték lejáratni az ellenzék lehetséges indulóit. Karácsony Gergely régóta a célkeresztben van, de nem az egyetlen, akit támadni kell. A biztonság kedvéért pedig a jelöltek esetleges gyengeségeire még a karaktergyilkosság jól bevált módszereivel is ráerősítenek. 
A jelek szerint egyenként akarják levadászni mindazokat, akik szembe mernek szállni a nemzeti együttműködés rendszerével, ráadásul képesek még el is indulni az őszi megméretésen.

 A Nézőpont Intézet például most látta elérkezettnek az időt, hogy felmérje, mit gondolnak a hódmezővásárhelyiek több mint egy éve megválasztott polgármesterük további esélyeiről. S láss csodát, a – szűk – többség úgy foglalt állást, nem szeretnék, ha újra Márki-Zay Péter győzne. Az 500 (!) telefonon megkérdezett ember nagy része kifogásolta, hogy a városvezető túl sokat politizál országosan, ráadásul még bevándorláspárti is. 
Mindez alkalmat adott a Kossuth rádió műsorkészítőinek, hogy kicsit fokozzák is a polgármester lejáratását. Ebben nem kisebb személyiség, mint a Nézőpont csoport vezérigazgatója segített. Mráz Ágoston Sámuel többek között kifejtette, hogy felmérésük szimbolikus jelentőségű, hiszen Márki-Zayt eddig a „legyőzhetetlenség mítosza” vette körül. Most viszont meginoghat a széke. A pártatlansággal egyáltalán nem vádolható politológus mindebből azt a következtetést is levonta, hogy a korábban eltévelygő fideszesek immár jó útra tértek, a kormánypárt egységes. Érvelését még az sem gyengítette, hogy jelöltjük azért még nincs Vásárhelyen. 
Az viszont igaz, tényleg jelképes a felmérés, meg az interjú. Jelzi, a fideszes média gőzerővel folytatja az agymosást. Nem könnyű embernek maradni.
Frissítve: 2019.04.10. 09:21