Sebes György: Játszd újra, Sándor Gyuri!

Publikálás dátuma
2019.04.13. 15:23

Interjúnak indult, gyakran monológ lett belőle, aztán egy picinyke önálló estté vált.
Ritkaság, hogy dicsérni lehet az immár csak nyomaiban közszolgálati tévét, de ez most ilyen alkalom. Méltó módon köszöntötték ugyanis 81. születésnapján Sándor Györgyöt, aki eredetileg humoralistának mondja magát, de napjainkban már jobban illik, ha azt mondjuk rá: intézmény. Az M5 – oktatási, ismeretterjesztő, kulturális - csatorna esti beszélgető-műsorának (Ez itt a kérdés) vendége volt, s lényegében minden médiaiskolában tanítani lehetne ezt a háromnegyed órás programot. Pedig nem történt semmi különös. Egy remekül felkészült riporter, Sipos Szilvia igyekezett mederbe terelni az állandóan el-elkalandozó alanyt és nem ő tehet róla, hogy ez csak elvétve sikerült.
Sándor Györgyöt ugyanis nem lehet kordában tartani. Mindenről eszébe jut valami, egészen másról kezd el beszélni, hogy aztán visszatérjen az eredeti témához. Mintha a szabad asszociációk gyűjteményének illusztrációját adná, közben elmond – és nem szaval – pár részletet néhány versből és felidéz ismert embereket, akiknek sokat köszönhetett pályáján. Vagy csak érdemesek, hogy emlékezzünk rájuk.
Valahol, a beszélgetés közepe táján elhangzott a kulcsmondat: „A mai napig nem bocsátom meg magamnak, hogy nem mentem el Karinthy Frigyes temetésére”. Joggal tekinti ugyanis őt – Örkény Istvánnal együtt – „szakmai” elődjének. Ezúttal nem mondta, de persze neki is alapelve, hogy „a humorban nem ismeri a tréfát”. Csakhogy az idézett mondat egészen sándorgyuris. Hiszen – fejtegette – akkor már öt hónapos volt, tehát ott lett volna a helye. De aztán – és talán e mulasztás dacára – megtanult járni, beszélni, írni és ezért lehet most itt.
Egy ember, aki egészen más, mint az átlag. Ráadásul különleges tehetsége van nemcsak arra, hogy kifejezze gondolatait, hanem arra is, hogy mindezt a fonákjáról tegye. Ettől lesz egyedi és megismételhetetlen. Ezt úgy magyarázza, hogy mindig is a szabadságvágy vezérelte. Amihez még hozzáteszi, hogy nincs különösebben nagy humora. Valóban nem kabarét csinál, nem lehet rajta teli szájjal röhögni. De mindig el kell gondolkodni azon, amit mond. Mert – és itt a rejtély egyik nyitja – „a megszokásokat felrúgom”. Ezért lett Magyarország egyetlen humoralistája. Amikor ifjú korában egyszer megkérdezték tőle, mit írjanak a leendő előadás plakátjára a neve mellé, hát ezt adta meg. „Na, de ilyen nincs” – felelték. Mire ő csak annyit válaszolt: „Most már van”.
És milyen jó, hogy van. Meg az is, hogy lehet részleteket idézni korábbi tévés műsoraiból. Amikor például a nyilvános WC-be siető embereket állított meg, hogy egy kicsit beszélgessenek. Vagy amikor útba igazítást kért térképnek látszó szabásminták segítségével. Az interjúban meg is említette, milyen sokat köszönhet Szinetár Miklósnak – egykori főiskolai tanárának -, aki az összes előadóestjét felvetette az egykori Magyar Televízióval. Igaz, a mai napig nem adták le őket – tette hozzá azzal a szelíd és kedves szarkazmussal, ami mindig is jellemzi őt. De jó, hogy megvannak, mert így legalább a remény él, hogy valamikor adásba is kerülhetnek. Hiszen 40 évig a munkáját sem ismerték el túlzottan. Az utóbbi 10-15 évben pedig – szavai szerint - díjeső hullott rá, 2011 óta például Kossuth-díja is van.
Sándor György április 4-én volt 81 éves. Megmaradt haja megőszült, arca kicsit barázdáltabb, de amúgy a kor nem látszik rajta. Különösen, ha beszél. Márpedig mindig beszél. Az M5 műsora a végén átment mini-előadóestbe. Ott előbb a szavak – vagy inkább egyetlen szó – hatalmát érzékeltette. Egy idős lelkész-barátját idézte, aki egy találkozás kapcsán arról írt, hogy 50-60 évi szolgálat után egyetlen szó – a mégis – maradt meg az emberek emlékezetében. Azóta el lett rontva az életem– mondja Sándor György –, mindig elém ugrik ez az egyetlen szó, amiben több van. S idéz irodalmi műveket, neves szerzőket, a közös pedig az bennük, hogy a mégis – az előadó által kiemelve – különleges jelentést kap.
Majd – szinte észrevétlenül – már Karinthy Frigyes egyik alapműve, A cirkusz részletének parafrázisa hangzik el, a humoralista saját életére vetítve. A nagy előd hőse a kupolába mászik fel és a nyaktörő mutatvány végén ott játssza el hegedűjén „a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívembe”. Sándor György azonban nem lenne az, aki, ha nem tenne egy sándorgyuris csavart a végére. Hiszen ő maga is eljut a csúcsra, de akkor rájön, hogy a vonót lent felejtette. „Most kezdhetem elölről?” – kérdezi, s a műsornak ezzel vége, de persze ez a mondat is többfenekű (mint nála szinte mindegyik). A válasz pedig nem lehet más, mint igen, tessék elkezdeni, de még inkább folytatni, lehetőleg még sokáig. Játszd újra, Sándor Gyuri!
(P.S. Azt tudjuk, hogy az Uránia Nemzeti Filmszínházban május 10-én újra bemutatják a Sándor György 80. születésnapjára készült filmet és utána ő maga is fellép újabb előadóestjével. Hogy az M5 – vagy az MTVA bármely csatornája – mikor tud ehhez hasonlóan színvonalas, remek adást készíteni, az viszont egyelőre a jövő titka. Talán nem kell várni a következő születésnapig.)

Del Medico Imre: Maszatos lakatos nincs

Publikálás dátuma
2019.04.13. 14:10
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Minap írtam néhai Sally Gézáról, a füttyös zeneszerzőről, aki úgy komponált, hogy füttyel előadott dallamait egy hangjegyeket ismerő személy papírra vetette. Az ily módon rögzített melódia akkor hozott jövedelmet - szerzői jogdíjat - a zeneszerzőnek és a szövegírónak, ha a hozzá tartozó szöveggel együtt játszották. Csak akkor azonban (ne feledjük 1952-ben vagyunk, amikor a fenti című dal kottája készült), ha a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság előadásra alkalmasnak nyilvánította. Ha netán kulturális, esztétikai, vagy egyéb - gyakorlatilag - politikai szempontból, esetleg éppen a szerző személye okán az előterjesztett dalt elutasította, akkor, ha elő is adták, jogdíjat nem lehetett a szerzők javára elszámolni. Sally Gézának nagyon tetszett társa szövege (nekem is - DMI). Pontosan nem emlékszem rá, csak töredékesen: Az én babám lakatos, pofikája maszatos, puszija zamatos, ha sokat iszik kapatos; maszatos, lakatos, stb-stb, variálva a „tos”-okat. Kedves, blőd dalocska volt fülbemászó zenével.
Ettől várta Sally Géza a fellendülést. Csalódnia kellett. A nagy hatalmú bizottság elutasította a Maszatos lakatost. A dallamot még csak elfogadta volna, de a szöveg megbotránkoztatta a testületet. Mert a szocialista lakatos nem maszatos, hiszen minden üzemben van fürdő és zuhanyzó, márpedig öntudatos dolgozó használatuk nélkül nem lép utcára. Szocialista dolgozó sohasem iszik többet annál, amennyit bír, tehát sohasem kapatos. Ami pedig a zamatos puszit illeti - ez a jelző annak a bizonyítéka, hogy a fülledt nyugati erotika nálunk is felüti a fejét.
Sally Gézánál jobban járt az a pályatársa, akinek dala sláger lett. Egy nap jelentkezett ugyanis egy öreg néni, közölte, hogy a dalt az ő néhai férje szerezte. A válasz tiltakozás volt. A néni viszont azt állította, hogy a férje még régebben egy reklámdalt komponált a szappangyárnak amely a Flóra szappant készíti. (Magam is láttam többször a reklámfilmet.) Teknő mögött álló csinos menyecske énekli: Csak egy fontos, hogyha bármit mos, Flóra szappant vegyen, az a jó. Mivel a néni szerint a gyár reklámokat is készített, kell legyen belőle köteles példány a Széchényi Könyvtárban. Volt. A szerző pedig elismerte, hogy a néni igazat mond. Kiegyeztek, a néni (számára) jelentős összeg ellenében hozzájárult a dal addigi és jövőbeli előadásához és a vele kapcsolatos minden jogról lemondott.

Gömöri György: Környezetgyilkosok és környezetvédők

Publikálás dátuma
2019.04.07. 17:17

Fotó: SEAME SARDINIA
A kifejezést, illetve magát a “környezet elleni bűntény” (ecocrime) fogalmát nemrégiben George Monbiot, a The Guardian című tekintélyes angol lap szerzője hozta megint forgalomba. Mindenki, aki a gyors haszon kedvéért tudatosan környezetet szennyez és rombol, környezetgyilkos. Élén Donald Trump amerikai elnökkel, akinek a lelkén szárad számos olyan intézkedés, amellyel teljesen lenullázta az Obama elnök által még komoly összegekkel (3 milliárd dollárral) támogatott amerikai környezetvédelmet. Pontos számot a jelenlegi amerikai környezetvédelmi kiadásokról nem tudunk adni, de ami az olajipar és a szénbányák támogatását illeti, az jelentősen megnőtt Trump országlása alatt és aligha tévedünk, amikor úgy véljük, hogy Kína környezetvédelmi kiadásai több nagyságrenddel meghaladják az amerikai költségvetés által erre elkülönített összeget. Egyébként, jegyezzük meg, a jelenlegi magyar miniszterelnök is nemrég a környezetgyilkos Trump újraválasztása mellett foglalt állást, pedig ami nem jó Amerikának és a világnak, az nem jó Magyarországnak sem.
Dehát miről is van szó? Mivel e cikk szerzője, vagyis én holnap leszek 85 éves, engem előre láthatólag csak pár évre érint majd a környezetszennyezési válság. Annál inkább kihat ez majd gyerekeinkre, még inkább unokáinkra. Nemrégen tizenéves fiatalok tízezrei tüntettek világszerte a tiszta levegőért, a környezetszennyező óriáscégek ellen. Ma már a tudósok 90 százaléka tudja (nem csak hiszi), milyen hatása van az autók (főleg a dízelmotorosok) fokozott széndioxid - illetve rákkeltő anyagi részecske - kibocsátásának, amitől nem csak Pekingben és Delhiben, de akár London közepén is alig lehet levegőt venni. Magyarországon évi tízezerre becsülik azok számát, akik részecskeszennyezés (szálló por - a szerk.) miatt halnak meg. A szennyezettségi határértéket nem csak Sajószentpéteren vagy Kazincbarcikán, de Csepelen is állandóan túllépik: Simon Gergely, a Greenpeace nevű zöld szervezet embere szerint Csepelen idén hússzor lépték túl a határértéket, míg Miskolcon már március végére túlléptek az egész évin. Közben mit tesz a levegő tisztaságáért az Áder János által létrehozott klímavédelmi alapítvány? Legjobb tudomásunk szerint édeskeveset.
De a levegő szennyezettség mellett a környezetválsághoz hozzájárul az élővíz-szennyezettsége, illetve a plasztikválság is. Az “Együtt” önkormányzati képviselője szerint a Tisza jelenlegi szennyezettsége százszorosa a megengedettnek. Ez a tisztítatlan szennyvíz többnyire Romániából jön, de ha a magyar hatóságok erélyesen lépnének fel ellene, talán jelentősen csökkenthető lenne. Ami az óceánok állapotát illeti, az is siralmas: nemrég egy bálna gyomrában 40 kg (!) plasztikot találtak. A legtöbb európai államban kampány indult a műanyag termékek korlátozása, illetve teljes kiiktatása ellen. Magyarországon (még ha ez drágább is) hamarosan át kellene térni a műanyag zacskók papírral való helyettesítésére. Hosszú távon ugyanis mindenki felelős a környezetszennyezésért, végső fokon unokáink jövőjéért.
Májusban lesznek az európai parlamenti választások. Én minden magyart arra biztatnék, csak olyan pártra szavazzon, amelyik valóban szívén viseli a környezetvédelmet, ami mindnyájunk ügye. Amelyik nem a közvetlen, zsebre tehető politikai és anyagi haszon reményében politizál, hanem hosszú távra tervezi Magyarország jövőjét.