Ritka hóbagoly költözött Budakeszire

Publikálás dátuma
2019.04.12. 14:52

Fotó: Budakeszi Vadaspark
A Bella nevű, egyéves hóbagoly a csehországi Ostravából érkezett a Budakeszi Vadasparkba. A madár eredetileg az északi tundravidékeken él, itthon igazi ritkaságnak számít.
Bár a Budakeszi Vadaspark elsősorban a Magyarországon őshonos és a Kárpát-medencébe betelepített fajok bemutatását tekinti feladatának, a látogatók már korábban is találkozhattak olyan, a hazai állatkertekben ritkán látható különleges állatfajokkal, mint a jávorszarvas és a bölény. Ilyen ritkaságnak számít Bella is: a vadaspark új hóbaglyának különleges tollazatát március vége óta csodálhatják meg látogatók - olvasható az intézmény közleményében. 
A hóbaglyok az északi tundravidékeken élnek, ezért hazánkban ritka vendégnek számítanak – a Kárpát-medencében csak akkor sikerült néhány kóborló példányt megfigyelni, amikor az északi területeken nem találtak elegendő táplálékot. A vadaspark új lakója a csehországi Ostravából egyedül érkezett, ám a tervek szerint az egyéves tojó nem sokáig marad magányos, hamarosan társat kap. A gondozók reménykednek abban, hogy a hóbagolypár nemsokára szürke, pettyes fiókákkal örvendezteti majd a látogatókat. 
A fokozottan védett hóbagoly körülbelül ötven-hatvan centiméter magas, és másfél-két kilogramm tömegű. Fészkét a nyílt tundrán valamilyen magaslatra, dombtetőre vagy sziklák tetejére, esetleg földmélyedésekbe építi. A hóbagoly a tojásait május-júniusban költi ki, fészke átlagosan négy-kilenc tojásból áll, de táplálékbőség idején akár tizennégy tojást is költhet. A többi ragadozómadárhoz hasonlóan a hóbagoly hímjei is kisebbek a tojóknál, de a két nemet a tollazatuk színezetéről is meg lehet különböztetni: míg a hímek felnőtt tollazata csaknem teljesen fehér, addig a nőstények tollruhája a fejükön feketén pettyezett, a hátukon pedig sávozott. Más nagytestű madarakhoz hasonlóan a hóbaglyok is igen hosszú életűek, hiszen akár tíz évet is elélhetnek.
Szerző

Ezért nem lehet tovább elodáznunk a globális felmelegedés kérdését

Publikálás dátuma
2019.04.12. 13:30
LUANG NAMTHA TARTOMÁNY, LAOSZI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG, 2017
Fotó: LENA DOBROWOLSKA, TEO ORMOND-SKEAPING
A klímaváltozás jelentőségét közeli perspektívából világítja meg a Future Scenarios című bécsi kiállítás. Európában közvetlenül még nem érzékeljük a környezeti változásokat, így sokak fejében csupán absztrakt kép él e történésekről, ez azonban többé nem elfogadható magyarázat.
Milyen kép rajzolódik ki előttünk, amikor a klímaváltozásról, az üvegházhatásról, a jégsapkák olvadásáról, a szennyezett tengerekről vagy épp a természeti csapások okozta migrációról hallunk? Gyakran távoli, minket nem érintő dolgokként gondoljuk el ezeket a történéseket, ahogy a globális felmelegedés is sokszor inkább elvont fogalomként jelenik meg előttünk. A ködös elképzelésekből formál kézzelfogható megközelítési módokat a Lena Dobrowolska és Teo Ormond-Skeaping projektjének egy szeletét bemutató Future Scenarios (Jövőbeli szcenáriók) című kiállítás. A bécsi Kunst Haus Wienben ingyenesen látogatható tárlat a 2010 óta együttműködő páros jelenleg is futó munkájába enged betekintést, amely a klímaváltozást, annak különböző narratíváit, feldolgozási módjait és a probléma megoldására tett törekvéseket térképezi fel. Munkájuk középpontjában olyan nemzetek állnak, amelyek már érintettek a klímaváltozásban – Banglades, Uganda, Nepál –, és amelyek nagymértékben felelőssé tehetők érte, mint például az USA és az Egyesült Királyság. A páros szakértőkkel, nagyobb szervezetekkel és politikai döntéshozókkal is együttműködik, így nem csupán művészi szemszögből, hanem a tudományos kutatás felől is megragadják a témát – beszélt a projekt jelentőségéről lapunknak Sophie Haslinger, a kiállítás kurátora. A kiállított fotók, a hozzájuk tartozó részletes magyarázatok vagy minitörténetek és az egyszerre három csatornán futó videófelvételek tudományos tényeken nyugvó, megalapozott információkkal látják el a nézőt, és világítanak rá, miért is nem lehet tovább elodáznunk ezt az elsősorban természeti, mostanra azonban sokszorosan erkölcsivé is vált kérdést. Nem csupán a pusztuló tájról látunk felvételeket, közeli arcokon keresztül válik egyértelművé életmódunk károsító és környezetszennyező hatása. Számos helyi kezdeményezést, pozitív példát is láthatunk: többek között arról, hogyan gyűjtik a szemetet Ugandában, ahol 2008 óta tiltott a műanyagzacskók használata – akár csak a szomszédos Ruandában, amely mára az Afrika legtisztább országa címet viseli. A klímaváltozás okozta migrációs hullámok helyzetkezelése, a természeti katasztrófák által is tovább fokozódó nemi egyenlőtlenség és a gyermekmunka megfékezésére irányuló stratégiák, a földművelés technikáinak a megváltozott környezeti körülményekhez való adaptációja mind-mind olyan eljárásokat és példákat állít elénk, amelyek szükségessége jelenlegi életmódunkat folytatva nincs is olyan távol, mint gondolnánk. A média és a politikusok által sokféleképpen befolyásolt képre a kiállítás címe mellett annak egy kiemelt része is reflektál, amely elképzelt jövőbeli szcenáriókat, feltételezett forgatókönyveket mutat be újságok címlapjain keresztül. A képek egyúttal a természeti katasztrófák gyakran megkonstruált médiareprezentációját, és a különböző narratívák befolyásoló erejét is kiemelik; a National Geographic 2033 áprilisi számának elképzelt borítója az indiai vízért folytatott háborút jeleníti meg, a Time magazin 2088-as beszámolójának címe pedig egy 2019-ben is aktuális kérdést feszeget: Miért nem tettünk semmit? A projekt nem csak azoknak a döntéseknek a súlyára mutat rá, amelyekbe a hétköznapok során mi magunk is gyakran kerülünk, de az olyan politikusok vagy cégvezetők választásaira is, akik - szembemenve a többszörösen alátámasztott tényekkel - nemet mondanak a felelősségvállalásra (Donald Trump, a világ második legnagyobb üvegházi gázokat kibocsátó országának elnöke 2017-ben jelentette be, hogy kilép a Párizsi Egyezményből). Ahogy azt Sophie Haslinger is hangsúlyozta, mivel Európában közvetlenül még nem érzékeljük a környezeti változásokat, így sokak fejében csupán absztrakt kép él e történésekről, ez azonban többé nem elfogadható magyarázat. A kiállítás olyan megvilágításba helyezi e problémát, amely segít kialakítani saját kapcsolódásainkat, ezáltal egyúttal lehetővé téve, hogy egy kevésbé borúlátó forgatókönyvet írjunk a saját jövőnkhöz.
BHOLA SZIGET, BANGLADES, 2017 - Ez a magányos pálmafa 1984-ben még egy kilométer messze állt a folyóparttól
Fotó: TEOORMOND-SKEAPING
Szerző

Óvodások mentettek meg egy kismókust

Publikálás dátuma
2019.04.12. 12:12
Illusztráció
Fotó: ODD ANDERSEN / AFP
Már a Fővárosi Állat- és Növénykert speciális részlegén ápolják azt a mókust, amelyet vönöcki óvodások pár napja találtak. Ha az egyelőre legyengült állapotban lévő állat jobban lesz, szabadon engedik.
Kismókust találtak pár napja a vönöcki óvoda udvarán játszó gyerekek. Az óvónők, mivel úgy látták, az állat nincs jól, felhívták az Állatvédők Vasi Egyesületét. A mókust a szervezet önkéntese a budapesti Noé Állatotthon Alapítvány gondozásába adta. Schneider Kinga szóvivő a Sokszínű Vidék érdeklődésére elmondta, a kiéhezett, rossz állapotban lévő mókust a Fővárosi Állat- és Növénykert speciális részlegén ápolják. Egyelőre kézből és cumisüvegből etetik, ha jobban lesz, megerősödik és megnő, szabadon engedik.
A Magyarországon őshonos vörös vagy közönséges erdei mókus szigorúan védett állat, nem szabad fogságban tartani.
Szerző
Témák
mókus
Frissítve: 2019.04.12. 12:26